A Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb tagja a Tejútrendszer és az Androméda után az M32p galaxis volt, mielőtt egybeolvadt az Andromédával. Számítógépes modellek segítségével a Michigani Egyetem munkatársai elemezték ki a bizonyítékokat és jutottak arra a következtetésre, hogy az Androméda a Tejútrendszer rég elvesztett „testvére” lehet.
Bár nagymértékben összezsugorodott, a galaxis bizonyítékok sorát hagyta hátra: egy szinte láthatatlan halót, egy csillagáramlatot és egy különálló, rejtélyes, összetett galaxist, az M32-t.
A halo a galaxisok legnagyobb és legritkább, közel gömbalakú vagy elliptikus térsége, amely főleg idős csillagokat, gömbhalmazokat tartalmaz.
Az eredmény egy régóta élő rejtélyt old meg, nevezetesen azt, hogyan formálódott az Androméda enigmatikus kísérőgalaxisa, az M32 (más néven Messier 32 vagy NGC 221). Úgy sejtik, hogy az összetett és sűrű galaxis a Tejútrendszer rég elveszett testvérének megőrződött központi része – mint a szilva megmaradt magja.
A szakértők szerint a tanulmány megváltoztatja a galaxisok formálódásának hagyományos elméletét. Kiderült, hogy
az Androméda lemeze túlélt egy nagy tömegű galaxissal való összeütközést, amely megkérdőjelezi azt az általános elméletet, mely szerint egy ilyen nagy kölcsönhatás tönkretenné a lemezt, és elliptikus galaxist formálna.
A kutatás során használt módszerek más galaxisok esetében is használhatóak, ugyanis segíthetnek feltárni azt a bonyolult ok-okozati hálót, mely a galaxisok növekedését irányítja, és ismereteket szerezni arról, milyen hatása van a galaxisokra az összeolvadásoknak.
Ez is érdekelhet:
Találtak egy tavat a Marson, amiben folyékony víz lehet
„Ez egy olyan hely a Marson, amely leginkább hasonlít egy élőhelyre, olyan területre, ahol létezhet élet.”
(forrás: Naaju, Phys.org, Science Daily)
