Az egész 2010-ben kezdődött, amikor Észak-Korea megállapodást kötött Kínával egy különleges státuszú kereskedelmi zóna kialakításáról. Az elképzelések szerint itt engedélyezett lett volna a külföldi valuta használata, valamint a külföldi árukkal és a hazai nyersanyagokkal való kereskedés egyaránt. Ehhez hasonló zónát egyébként már létrehoztak a kínai–orosz–észak-koreai hármashatár közelében.
A zónát a két ország közt határt képző Jalu folyó partján képzelték el, a kínai Tatung és az észak-koreai Sinudzsu városok közelében.
Az egész jó üzletnek tűnt mindkét fél számára, hiszen a kínaiak nyersanyaghoz jutottak volna kedvező áron, az észak-koreaiak pedig külföldi portékához, valamint valutához.
Ehhez viszont kellett egy megbízható, terhelhető híd, mert bár a folyón több is átvezet, ezeket még többnyire a japánok építették a két világháború között, amikor megszállás alatt tartották a Koreai-félszigetet. És hogy finoman fogalmazzunk, nincsenek túl bizalomgerjesztő állapotban – ráadásul a zsúfoltság miatt is sok rájuk a panasz.
Aztán 2012-ben felpörögtek a dolgok. Kim Dzsongil 2011 decemberében elhunyt, majd fia, Kim Dzsongun vette át az országban a teljhatalmat.
Időközben Kim csuklóból megeresztette az észak-koreai atomprogramot, és egyre inkább belejött a különféle robbantásokba és rakétatesztekbe, ezt pedig Kínában sem értékelték igazán. A híd közben 2012-re elkészült, de a vörös csillag jegyében köttetett észak-koreai–kínai barátság is egyre inkább elhidegült.
Így történhetett meg az, hogy a több mint 350 millió euróból (kb. 100 milliárd forint) összehozott híd – amelyhez még 20 kilométernyi autópálya is készült – észak-koreai oldalán gyakorlatilag semmi sem történt ez idő alatt, mintha csak megállt volna az idő.
Nagyjából így kell elképzelni:
Amennyiben végigsétálnánk a hídon Kínából Észak-Koreába, a nagy semmi közepén kötnénk ki. Már ha túlélnénk az akciót, ugyanis jó eséllyel agyonlőnének minket – erre szerencsére figyelmeztet minket a híd végén található „szögesdrótzár”. Így hát hiába is virít ott a 100 milliárd forintból összehozott, 2014-ben átadott híd, a forgalom az 1937-ben épült, igencsak rossz állapotban lévő (omladozó és túlzsúfolt) vasúti hídon halad át arrébb néhány kilométerrel. Szóval semmi extra, csak egy újabb észak-koreai (siker)történet.
Egyébként érdemes jobban szemügyre venni a híd mindkét végét:
(forrás: Business Insider, Index, MSN)
Ezt olvastad már?