A Cassini nemrég megkezdte a „nagy fináléját”, azaz a Szaturnusz körül majd' 20 év óta nyüzsgő űrszonda missziójának az utolsó szakaszába érkezett. Így a következő hónapokban a szonda az eddigieknél sokkal jobban megközelíti a Szaturnuszt, ennek pedig számos jelentős következménye lesz.
Az űrszonda a gyűrűk belső pereme és a gázbolygó között halad át, tehát az elkövetkező 22 keringés során egészen közelről is tanulmányozni tudja a bolygót, valamint annak a legbelső gyűrűit is. A folyamatos közeledés viszont veszélyt is hordoz magában, hiszen ne feledjük: a Cassini 110 ezer kilométert tesz meg óránként,
ilyen sebességnél pedig a legapróbb jég- vagy kőrészecskékkel is nagyon nem jó összeütközni, ezért a szonda védekezésül méretes tányérantennáját pajzsként a haladási irányba tartja.
Nos, mint utólag kiderült, aggodalomra eddig nincs ok, mivel a Szaturnusz és gyűrűi között körülbelül egy 2 ezer kilométeres, többnyire pormentes sáv található, a „nagy üresség” pedig a tudósokat is meglepte – olyannyira, hogy most azon vannak, hogy kiderítsék, miért van sokkal kevesebb por a vártnál a bolygó és gyűrűi között.
A Cassini alaposan el van látva fedélzeti műszerekből: többek között kozmikus port elemző készülék, plazma- és tömegspektrométer, magnetoszferikus képalkotó berendezés és összetett infravörös-spektrométer is található az űrszondán, ugyanakkor a magnetométer mellett csakis a rádió- és plazmahullám-vizsgáló műszer (Radio and Plasma Wave Science, RPWS) az, amely „kikukucskálhatott” a pajzs mögül.
Az RPWS ugyebár többnyire a Szaturnusz felől érkező rádiójeleket vizsgálja, de nagy hasznát lehetett venni akkor is, amikor az űrszonda átszelte a gyűrűsíkot, a gyűrűrészecskék pedig becsapódtak.
A rádió- és plazmahullám-vizsgáló által április 26-án rögzített információhalmaz nemrég sikeresen befutott a Földre, és miután a tudósok dekódolták őket, meghallgathatjuk, hogy mi folyik Gyöngyösön a Szaturnusz gyűrűi között, azon belül is a „nagy ürességben”. És bár kicsit olyan, mintha épp elment volna az adás a rádióban vagy a tévében, amennyiben belegondolunk abba, hogy pontosan honnan is jön ez az információzuhatag, akkor talán meghallhatjuk a különlegesen gyönyörűt még ebben a sistergő negyven másodpercben is:
A Cassini űrszondát egyébként 1997 októberében indították el az amerikai Cape Canaveral rakétaindító bázisról, és 2004 júliusában sikerült pályára állnia a Szaturnusz körül. Az űrszonda meséje a Szaturnusz légkörében fog véget érni: a tervek szerint 2017 szeptember 15-én fog belezuhanni élete választottjába, valahogy így: