Oké, hogy az aszteroida 12 kilométer átmérőjű volt, de egy kis szerencsével kisebb pusztítást is okozhatott volna.
66 millió éve egy hatalmas aszteroida csapódott a Földbe a Mexikói-öböl térségébe, hatása katasztrófális volt, az állat- és növényfajok 75%-a elpusztult. Egy nemzetközi kutatócsoport pedig most megállapította, miért okozhatott ilyen mértékű kihalást:
Az égi objektum a bolygó lehető legrosszabb helyén, a lehető leghalálosabb szögben csapódott be, emiatt szabadultak fel és kerültek az atmoszféra felső rétegébe a klímaváltozást okozó gázok, köztük óriási mennyiségű kén.
A mexikói Yucatán-félszigeten lévő mintegy 200 kilométer átmérőjű, ma is látható kráter vizsgálatából és számítógépes szimulációkból a szakemberek megállapították, hogy a becsapódási szög mintegy 60 fokos lehetett.
Az aszteroida 12 kilométer átmérőjű lehetett, északkelet felől érkezett, és körülbelül 30 kilométer mélyen fúródott a Föld kérgébe. Az üreg mélyén a folyékonnyá vált kőzet feléledt és néhány perc alatt a Mount Everestnél magasabb hegyet képzett. Az azonban nem maradt meg, hanem visszazuhant és hegyek vagy csúcsok jellegzetes belső gyűrűjét hagyta hátra.
A kutatók eddig is tudták, hogy a becsapódási helyszín kőzete óriási mennyiségű ként tartalmazott, és amikor ez a légkörbe jutott és a vízgőzzel elegyedett, globális telet idézett elő.
A tanulmány egyik szerzője, a londoni Imperial College professzora, Gareth Collins szerint
„45-60 fokos szögben a becsapódás nagyon hatékonyan idézett elő vízgőzt és repítette a kőtörmelékeket a magasba. Ha a becsapódás jóval meredekebben és sekélyesebb helyen történik, a légkörbe kerülő anyag mennyisége, amely előidézhette a klímaváltozást, sokkal kisebb lett volna”.
(Forrás: MTI, fotó: Pixabay)
