Kína űrprogramja egyre inkább reprezentálja a gazdasági erejét, a technológiai fejlettségét és a befolyását. Mire készülnek most, és miért lehet ez jó más országoknak is?

A klasszikus űrverseny a hidegháború éveinek meghatározó kísérőjelensége volt. Számtalan technikai fejlesztés és kutatási eredmény született ebben az időszakban, és nem mellesleg hosszú ideig az Egyesült Államok és a Szovjetunió számított a két szuperhatalomnak. Mára fordult a kocka, és most nem a Szovjetunió bukására gondolunk: a szinte minden területen az élre törő Kína minden jel szerint az űrkutatásban is meghatározó szereplő lesz.

Az év végén befejeződik a Tiangong űrállomás építése; a több modulból álló állomás első fázisát több mint egy évtizede bemutatták már, most pedig a harmadik, egyben utolsó modul készül el, a Mengtian labor.

Ez lesz Kína eddigi legnagyobb űrkalandja – de miért olyan fontos az ország számára meghódítani ezt a területet?

A legfontosabb különbség, hogy míg a Nemzetközi Űrállomás több nemzet összefogásával épült fel, a Tiangong lesz az egyetlen önálló nemzeti űrállomás, ha majd munkába áll. A Popular Science szerint ez várhatóan geopolitikai feszültségekhez vezet majd, mivel egy ilyen berendezés megépítése és pályára állítása általában egy nemzet teljes globális hatalmát és befolyását tükrözi. Kína ezzel teszi majd le igazán a névjegyét az űrkutatásban, bár már a Tiangong előtti időkben is voltak eredményei, például a 20. század vége felé az ötödik nemzet lett, amelyik sikeresen lőtt ki műholdat.

Az űrtudomány jó ideje összefügg a gazdasági , technológiai és tudományos fejlődéssel, ahogy a biztonsággal is, és Kína meglepően korán, már a 80-as években elkezdett aktívan foglalkozni vele, részben előrelátásból, részben a nemzetközi űrprogramoktól való kezdeti elszigeteltsége miatt. Az utóbbi években Kína űrtevékenysége egyre szélesebb körűvé vált:

saját műholdas navigációs hálózatot hozott létre, pilóta nélküli szondát indított a Marsra, és elkészítette az első űrhajót, a Csang-e 4-t, ami a Hold túlsó oldalát vizsgálta. Az utóbbi kísérője, a félautonóm Yutu-2 később alkalmas lehet a Föld déli pólusának jövőbeli robotikus bejárásához.

Közben Kína kereskedelmi űripara is fejlődésnek indult, számos magáncég indít teherszállító űrhajókat vagy műholdakat – egy független űrállomás ezek fejlődését is segíti. Igaz, a Tiangong sokkal kisebb lesz a Nemzetközi Űrállomásnál, ezzel együtt bőven elegendő lehetőséget kínál majd kulcsfontosságú tudományos kísérletek elvégzéséhez.

Ráadásul Kína a Tiangong – amelyen több mint 1000 kísérletet lehet majd elvégezni a teljes élettartama alatt – révén kölcsönösen előnyös partnerségeket köthet más országokkal.

Jonathan McDowell asztrofizikus és űrhajózástörténész különösen kíváncsi arra, hogyan támogatja majd a kínai űrállomás a leendő Xuntian űrteleszkópot – ami leginkább a NASA tervezés alatt álló Nancy Grace Roman űrtávcsövére hasonlít majd. „A teleszkópok ezen új generációja az égbolt sokkal nagyobb területét nézi egyszerre, talán valamivel kisebb részletességgel, mint a Hubble vagy a James Webb” – magyarázta McDowell.

Jelenleg a NASA-nak tilos együttműködnie Kínával vagy akár kínai cégekkel, szóval egy ISS-Tiangong együttműködés merőben valószínűtlen, már csak azért is, mert az USA szeret vezető szerepet vállalni a nemzetközi tudományos projektekben. Ellenben a Tiangong vonzó lehet sok olyan országnak, amelyeknek nincs ennyire átfogó űrprogramja, és ez nemcsak feltörekvő országokat jelent, hanem akár nagyobb európai államokat is.

(Forrás: Popsci.com, borítókép: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Kínai gyártó is beszállna a szupersportautók közé

Két másodpercen belül gyorsul százra a Hyper SSR.

És ezt olvastad már?
A japán űrhivatal elismerte, hogy kísérletet hamisított a Nemzetközi Űrállomáson
.