Óránként akár 130 hullócsillagot is meg lehet figyelni a Quadrantidák meteorraj érkezésével. A légköri jelenség január 4-én a hajnali órákban lesz a leglátványosabb.

Az évkezdet legfontosabb és leglátványosabb csillagászati eseménye a Quadrantidák meteorraj érkezése. Egy olyan meteorrajról van szó, amely ideális esetben

átlagosan 130 hullócsillagot rajzol az északi égboltra óránként,

ezzel pedig felveszi a versenyt az augusztusi Perseidákkal (átlagos maximum 84) és a decemberi Geminidákkal (átlagos maximum 88 rajmeteor óránként).

A hullócsillagok, vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból származnak, amelyek akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak az űrben. A Föld felső légkörben hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre, ezt látják az emberek hullócsillagként.

A Quadrantidák meteorraj szülőobjektuma a mindössze 3 kilométer átmérőjű, 2003 EH1 jelű kisbolygó. Érdekesség, hogy a kisbolygók ritkán produkálnak meteorrajok alapját képező törmelékfelhőt pályájukon. A különös égitest viszont mégiscsak felelős a Quadrantidák meteorzáporért, ami arra enged következtetni, hogy a 2003 EH1 valójában az ötszáz éve távol-keleti csillagászok által megfigyelt C/1490 Y1 jelű üstökös magja.

Ez az objektum hagyhatta maga mögött azt a vékony porfelhőt, amely minden évben, január első napjaiban találkozik a Földdel, keresztezve bolygónk Nap körüli pályáját.

A tájékoztatás szerint a Quadrantidák megfigyelésére csütörtökön a pirkadatot megelőző órák a legalkalmasabbak. A raj radiánsa ekkor emelkedik a legmagasabbra, hajnali hat órakor a nyolcvan fokos horizont feletti magasságot fogja közelíteni a keleti égbolton.

„A Hold ezúttal nem lesz segítségünkre, a radiánshoz viszonylag közel, a Szűz csillagképben világít majd 49 százalékos fázisban, ami minden bizonnyal megnehezíti majd a Quadrantidák többségét alkotó 3-6 magnitúdós fényességű meteorok észlelését” – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleményében.

Ugyanakkor a raj bővelkedik nagyon fényes tűzgömbökben is, így kedvező égbolt mellett jó esély van a látványos, emlékezetes csillaghullásra.

A teendő mindössze annyi, hogy egy sötét, a városi fényektől mentes területet kell keresni – ilyen Budapesten például a Normafa vagy a Hármashatár-hegy. A jelenségről és annak megfigyeléséről részletes leírás olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapján.

Ezek is érdekelhetnek:

Ezt látnád, ha el tudnál nézni 30 millió fényévre

A világegyetem egyik leglenyűgözőbb és legfotogénebb galaxisát.

Valójában így mozog a Naprendszerünk a világűrben

A Naprendszer csak elenyészően piciny része az univerzumnak, de ennek is lenyűgöző a komplexitása.

Mintha csak dimenziókaput fotózott volna a James Webb űrteleszkóp

Az Uránuszt egészen különös arcát mutatta meg.

(Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Így néz ki egy rejtett galaxis a Földtől 11 millió fényévre

Van egy szó, amit a világ szinte minden nyelvén hasonlóan értenek és használnak

Erre a tíz egyszerű kérdésre iskolásként tudtad a választ – vajon most is menne?

További cikkeink a témában