A világ szinte minden területén a tízes számrendszert használjuk, az időmérés azonban máig kivétel. De miért?
A rendszer gyökerei az ókori Mezopotámiáig vezetnek vissza, ahol a babiloniak a hatvanas számrendszert használták. Ennek nagyon egyszerű oka volt: a 60 rendkívül jól osztható szám. Könnyedén fel lehet osztani kettő, három, négy, öt, hat, tíz, tizenkettő, tizenöt, húsz és akár harminc egyenlő részre is, ami a tizedes törtek előtti világban óriási előnyt jelentett a kereskedelemben, a földmérésben és a mindennapi számolásban.
A kutatók szerint a módszer akár a saját kezünkből is eredhet. Ha a hüvelykujjunkkal végigszámoljuk a másik négy ujjunk három-három ujjpercét, tizenkettőig jutunk. Ezt másik kezünk öt ujján megismételve máris elérjük a hatvanat.
A babiloniak nem álltak meg a számolgatásnál: a hatvanas rendszerüket szépen átültették az égboltra is. Krisztus előtt nagyjából ezer környékén már elég komoly csillagászati megfigyeléseket végeztek, és az égitestek mozgását, illetve pozícióit egy 360 fokos körrendszerbe pakolták bele – természetesen ugyanarra a jól bevált hatvanas logikára építve.
A ma ismert időszámítás végül két nagy kultúra „összedolgozásából” állt össze. Az egyiptomiaktól jött a nap 24 órára bontása: 12 óra nappal, 12 óra éjszaka, a napórák árnyékai és a csillagok mozgása alapján felosztva. A babiloniak pedig hozzátették a saját matekjukat: ők gondoskodtak róla, hogy ezek az órák, illetve a szögek további bontása is a hatvanas rendszer szerint történjen.
A görögök hozták el a rendszert a nyugati világba: rajtuk keresztül került át a babiloni tudás a korai tudományokba. Hipparkhosz, majd később a római korban élő Klaudiosz Ptolemaiosz volt az, aki igazán rendbe tette a körök és gömbök felosztását. Ptolemaiosz már konkrétan lebontotta a fokokat és az órákat is egy furcsa, de logikus láncolatra: először hatvan részre, az úgynevezett „első percekre” (partes minutae primae), majd ezeket újabb hatvan részre, a „második percekre” (partes minutae secundae). Innen egyenes út vezetett a mai „perc” és „másodperc” szavainkig.
Fontos viszont, hogy ez sokáig csak elmélet maradt. A hétköznapi élet nem ezek szerint járt: az emberek a Nap ritmusához igazodtak, az órák hossza pedig évszakonként változott, nyúlt vagy rövidült. A mai, fix 60 perces óra és 60 másodperces perc csak jóval később, a középkori mechanikus órák elterjedésével és a tengeri navigáció igényeivel vált valódi mindennapi szabvánnyá.
Annyira stabil volt ez a rendszer, hogy még a történelem egyik legmerészebb puccskísérlete sem tudta megbuktatni
A francia forradalom idején ugyanis komolyan megpróbálták lecserélni az egész időszámítást egy tizedes alapú verzióra. Az elképzelés szerint a nap 10 órából állt volna, egy óra 100 percből, egy perc pedig 100 másodpercből, vagyis mindent ugyanarra a decimális logikára húztak volna rá, ami a mértékegységek világában amúgy működött is. Papíron logikusnak tűnt, a valóságban viszont nem igazán nyerte el az emberek tetszését. A rendszer rövid idő alatt kifulladt, és alig másfél év után hivatalosan is elengedték. A 60-as időszámítás így gond nélkül túlélte a történelem egyik legradikálisabb reformhullámát is.
A modern techvilág már rég elhagyta az ókori megfigyeléseket, legalábbis első ránézésre
A másodperc hivatalos definícióját ma már nem a Föld forgása vagy a Nap járása adja, hanem a céziumatom rendkívül precíz rezgései. Ez a szintű pontosság viszont egy érdekes mellékhatást is hozott: kiderült, hogy a bolygónk forgása nem teljesen állandó, hanem apró ingadozásokat mutat. Ezt kell korrigálni időről időre az úgynevezett szökőmásodpercekkel – ilyenkor egy perc kivételesen 61 másodpercig tart, hogy az atomórák és a „valódi” csillagászati idő újra szinkronba kerüljön.
És ami igazán durva: miközben a digitális világban már nanoszekundumokkal és milliszekundumokkal dolgozunk, ahol minden teljesen tízes rendszerben fut, az órák és percek mögötti alaplogika továbbra is ugyanaz az ötezer éves mezopotámiai rendszer maradt. Egy régi, de meglepően strapabíró kód, ami még mindig gond nélkül viszi az időt.
(Forrás: BBC, Scientific American, fotó: Unsplash)
Ez is érdekelhet:
Miért él ma több mint egymillió ember Hirosimában, miközben Csernobil még mindig tiltott zóna?
Hirosima, Nagaszaki és Csernobil neve egyaránt összeforrt a nukleáris katasztrófákkal, mégis teljesen más jövő várta őket.
Kiszámolták, hány embert bírna el valójában a Föld, a végeredmény pedig téged is meg fog lepni
Bár a 12 milliárdos népesség felé száguldunk, a kutatók szerint a Földnek már a mostani tömeg is sok. De mennyi lenne az optimális?
Küldetés az izzó pokolba: Mi történne, ha megpróbálnánk leszállni a Napra?
Bár az azonnali elpárolgás borítékolható, egy különleges védőfelszerelésben meglepően mélyre jutnánk a Nap belsejében.
