Sem az ősfelszín, sem az őslégkör nagyon nem volt barátságos.
Amikor a Föld több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtt létrejött, forró magmaglóbusz volt, folyékony kőzet borította a teljes földfelszínt és csak néhány helyen emelkedtek ki kisebb őskontinensek a magma óceánjából. Őslégköre pedig szén-dioxidban gazdag, oxigénben szegény volt, a mai Vénuszéhoz hasonlított
– erre jutott Paolo Sossi, a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem (ETH) geokémikusa és nemzetközi kutatócsoportja amikor azt vizsgálta, hogyan alakult ki ekkoriban a bolygó légköre.
Vizsgálat és eredmény
A kutatók lézerfénnyel kőzetet olvasztottak egy speciális berendezésben, majd megvizsgálták, hogyan változott a légkör összetétele, mialatt a környezet hőmérséklete lehűlt és a magmaóceán megszilárdult – a Föld történetében ez a lehűlés geológiai léptékben nagyon gyorsan, nagyjából egymillió év alatt zajlott le.
Az eredmény: az atmoszféra szén-dioxidtartalma nagyjából 95% volt, ezáltal a légnyomás az ősi Földön mintegy százszor akkora volt, mint ma.
A szén-dioxidtól eltérően a vízgőz a légkörben kondenzálódott és a magmaóceánban oldódott fel. Így keletkezett több mint négymilliárd éve a Föld körül az a szélsőségesen üvegházhatású légkör, amely hasonló a Vénuszt ma körülvevő atmoszférához.
A kutatók szerint ahhoz, hogy a Földön az élethez kedvező feltételek jöjjenek létre, szükség volt a Naptól való viszonylag nagy távolságra. Ezáltal a víz a Földön nem párolgott el, hanem az ősóceánban gyűlt össze. Másfelől a Föld folyamatosan nyelte magába a szén-dioxidot: a gáz a tengervízben oldódott fel, kalciummal vegyült és a talajra ülepedett. A lemezek mozgása ezután a szén-dioxidot a földkéreg és a földköpeny mélyébe húzta.
Sossi hozzátette, hogy azt egyébként még nem tudják, az oldott vízmolekulák hogyan jutottak a magmaóceánból a légkörbe, és később esővízként hogyan tudtak a tengerekbe gyűlni. Ezeket a jelenségeket további kísérletekkel vizsgálják még.
Egyébként sokkal később sem volt annyira vidám hely:
(Forrás: Science Advances, MTI, fotó: Getty Images)