A Samsung az S6 Edge-dzsel, az LG a bőrbe csomagolt G4-gyel borított nagyot. A Sony idei csúcskészülékének sincs szégyenkeznivalója, csak éppen egyénisége, az nem nagyon van neki.
Szorgalom
A Sony designerei között végleg szavazattöbbséget szereztek a keményvonalas puristák; a Z5 külseje még az elődmodellénél is letisztultabb. Egy monolitot vehetsz a kezedbe, aminek örülhetsz, ha nem vagy híve az izgalmasan kerekített sarkoknak. A korábbi zék hátsó üvegborítása eltűnt, a műanyag hátlap cserébe nem gyűjti az ujjlenyomatokat, viszont egy megizzadt tenyéren úgy csúszkál a teló, hogy öröm nézni. Ezen az sem segít, hogy az élek ezúttal tényleg élesek, így a telefont egy kézzel kezelni felér egy bűvészmutatvánnyal, hacsak nem egy péklapát méretű kezet applikált a karjaid végére a természet. Ezúttal a töltő nyílását a mérnökök nem rejtették védőlapka mögé, ami mindenképpen kényelmesebb használatot eredményez, a hangszórók pedig szerencsére ezúttal is a kijelző két oldalán találhatóak. A vízállóság tekintetében van egy kis zavar az erőben, ugyanis – bár hivatalosan az idei Z-sorozat IP68-as védelemmel rendelkezik - a Sony hivatalos oldalán mindenkit lebeszél arról, hogy a telefont víz alatt használja, ami minimum gyanús, de vérmérséklettől függően akár felháborító is lehet, ha az árcédulát nézzük, akkor mindenképpen.
A kijelző a szokásos 5,2 hüvelykes 1080 x 1920 pixeles Triluminos technológia jelenlegi csúcsa. Betekintési szög, fényerő, színtelítettség, kontraszt; egyik sem egy olyan tényező, mely miatt egy Z5-tulajnak panaszkodnia kellene. A legnagyobb újítás azonban nem is a sallangmentes külcsín, hanem a készülék jobb oldalán található ujjlenyomat-olvasóval ellátott bekapcsoló gomb, ami pontosan és szépen végzi a dolgát, bár – mivel semennyire sem emelkedik ki a kávából – nekem néha nehézséget okozott az ujjammal kitapogatni és lenyomni.
Magatartás
Nézzünk a motorháztető alá! A Snapdragon 810-es nyolcmagos chipset a 3 Gb RAM-mal együtt erős, mint egy felheccelt bika, de a procival van egy kis probléma: melegszik, mint a vesztés. Nem vicc, a telefon hátlapjának felső része már sima böngészés esetén is hamar langyossá válik, egy izmosabb játék futtatása esetén pedig már kényelmetlen hőt ad le a kamera körül. Számomra vitathatatlanul ez volt a telefon legzavaróbb tulajdonsága. A túlmelegedés miatt ráadásul a processzor seperc alatt visszavesz a magok teljesítményéből, ami hamar apró reccenésekhez vezet, ez pedig egy csúcskészülék esetében legalább olyan szarul néz ki, mint egy szőrös bibircsók egy topmodell homlokának közepén. Hiába a tomboló teljesítmény, ha a motor nem bírja a strapát. Az eredmény: bár papíron a Z5 megeszi reggelire a zsebemben lapuló Z3 Compactomat, a kis készülék határozottan jobb felhasználói élményt biztosított a szétkokszolt nagytesónál. Komolyan, Sony, ne már!
Technika óra
A szoftver tekintetében már lehetek lelkesebb, sőt, be kell valljam, hogy a Sony UI-ja irányában kicsit még elfogult is vagyok. Ez az egyik – ha nem a – legletisztultabb és legjobban használható androidos kezelőfelület, amit valaha használtam. Minden kézre áll, a felület szellős, nem mászik az arcodba semmi olyasmi, amit nem akarsz látni, az élmény mégis komplex, anélkül, hogy elvesznél a részletekben. Egyszerűen jó használni. Menj csak be a névjegyzékbe! Az egy dolog, hogy az egész rendkívül praktikus és átlátható, de egy szemvillanás alatt működik. Soha nem tudtam megérteni, hogy egy csúcskészülék miért nem hoz be egy telefonszámot a másodperc törtrésze alatt. A Sony-nál ezzel sincs gond. A Playstation-ös applikációkról is érdemes néhány szót ejteni és ha ott figyel a tévéd alatt a Sony népszerű játékgépe, akkor hidd el, akarsz is majd vele foglalkozni. A Remote Play például remekül működik – bár ez már a Z3-nál is így volt. Igaz, jó internetkapcsolat kell hozzá, de ha ez adott, akkor bárhonnan be tudod kapcsolni a konzolt és egy kontroller csatlakoztatásával úgy játszhatsz a Z5-ön, mintha otthon lennél. Ezzel tényleg feleslegessé válik a fiókod mélyén szomorkodó PS Vita.
Rajz és művészettörténet
A kamera tekintetében a Sony ezúttal nagyon rátaposott a gázra és belerakott a készülékbe egy 23 megapixeles Exmor RS kameraszenzort 0,03 másodperces hibrid autófókusszal, nagy látószögű G-lencsével és ötszörös digitális zoommal. Technológiailag tehát egy igazi erőgéppel van dolgunk, kár, hogy a kameraszoftver nem bírja a lépést a remek szerkezettel. A „kiváló automatikus” mód egy átlagfelhasználónak simán elég, de nekik elég lett volna egy gyengébb szenzor is, a hozzáértők viszont a fapados „kézi” mód miatt nem fogják tudni kiaknázni a készülékben rejlő lehetőségeket. Mondjuk egy ilyen kamera esetében ez már kukacoskodásnak tűnhet, de az az igazság, hogy az igazi örömünnephez bizony hiányzott volna egy áramvonalasított szoftver.
Bár az autófókusz 0,03 másodperces működése azért túlzás, de még így is egy elképesztően gyors fícsörről van szó, az automatikus mód pedig ügyesen kitalálja, hogy adott fényviszonyok között milyen beállításokkal érdemes képet lőni. Ha művészkedni akarsz, akkor viszont már érezhetőek a kézi mód korlátai, lévén itt a kézi fókusz nem működik (lehet, hogy én rontottam el valamit, de exponáláskor a készülék minden esetben újrafókuszált), a záridőbe sincs beleszólásod, 8 megapixel fölött pedig már az érzékenység sem babrálható. Mi azért reménykedünk, hogy a japánok egy frissítéssel majdan orvosolják a problémát. Sírni azért senkinek nincs oka, hiszen a Z5-tel lőhető képek csak egy kompakt fényképezővel készült alkotások mellé téve mutatják meg gyengéiket, egyébként egy jól használható, decens teljesítménnyel büszkélkedő kamerát kapunk, ami a mindennapi használatban simán kivált egy teljes értékű fényképezőgépet.
Ének-zene
Multimédia tekintetében a telefon a csúcsminőséget képviseli. A beépített zenelejátszó mobilos fronton vitán felül a legjobb. A hangminőség 3,5 milliméteres fülessel remek, még egy agyontömörített mp3 esetén is minimális háttérzajt produkál. Az előlapi hangszórók szintén kiválóak, tisztán és hangosan - bár maximális hangerő környékén kicsit már élesen – szólnak. A Videó appra szintén nem lehet panasz. Az erős hardvernek természetesen a 4K videók lejátszása sem okoz gondot, de néhány formátummal – ilyen például a DivX tartalmak – már nem igazán tud kiegyezni, ezért ilyen esetekre érdemes letölteni valami más – toleránsabb – alkalmazást.
Kommunikációs ismeretek
Ha már egy telefonról megy a diskurzus, akkor szenteljünk egy szót az adatkommunikációs lehetőségeknek is, mely szó a Z5 esetében a következő: teljeskörű. A Sony üdvöskéje ugyanis tényleg mindent tud, amit kell. A navigáció villámgyors, a készülék 2.0-s, 3.0-s USB csatlakozásra és OTG eszköz csatlakoztatására is képes, van NFC, az LTE elméletben 300 Mbps-os letöltési sebességre is képes lenne (itthon persze nem igazán), a WiFi modem pedig zokszó nélkül teszi a dolgát a létező összes szabványon. A 2900 milliamperórás akksi papíron remek, a Snapdragon 810-es chipset azonban gondoskodik róla, hogy minden csepp naftát legyen mire elfüstölni. Az egy napos üzemidő azért szerencsére még kiadós strapa esetén is garantált, a gyorstöltési lehetőség pedig enyhíti a mohó processzor okozta bánatokat. (Figyelem! A dobozban csak egy hagyományos adapter található, a Quick Charge 2.0-s töltőt kénytelen leszel külön megvenni.)
Osztályfőnöki
A Z5 kártyafüggetlenül 240 ezer forintba fáj, ami ezúttal tényleg fáj, hiszen ennyi pénzért akár már státuszszimbólumot (iPhone 6S) vagy az elmúlt évek egyik legizgalmasabb telefonját (Galaxy S6 Edge+) is meg tudod venni. A legnagyobb baj azonban mégsem az ár környékén keresendő. A Sony-nak jövőre most már tényleg elő kell állnia valami ütős újítással, ha nem akarja, hogy a Z sorozat belefulladjon az unalomba. A Z5 semmilyensége különösen a riválisok mellé állítva szembetűnő. A konkurensek tizenkilencre húztak lapot és tagadhatatlan, hogy bejött nekik, míg a japán gyártó inkább a biztonsági játék mellett tette le voksát.
Aki egy igazi csúcskészüléket akar és marhára nem érdekli a parasztvakítás, a trendek vagy a stílus, az jól jár a Z5-tel, mert ezeken kívül minden benne van, aminek 2015-ben egy zászlóshajóban benne kell lennie. A gond csak annyi, hogy a tömegeket már nem csak a lehengerlő technikai specifikációk izgatják, hiszen ezek a készülékek a mindennapi használat során ugyanolyan megbízhatóan és gyorsan teszik a dolgukat – függetlenül attól, hogy a benchmark teszteken éppen melyik viszi a prímet közülük. A tömegeknek csillámpor kell és gitárszóló, vagányság, merészség, látvány, provokatív külső és lehengerlő egyéniség. Na, ez az, amit a Sony-tól nem kapnak meg és épp ezért nehéz érvelni az idei Z mellett a riválisok ellenében.
