A Goddard Űrkutató Intézet munkatársa, Michael Way az európai bolygótudományi kongresszuson mutatta be kutatási eredményeit, amelyek új fényt vetnek a Vénusz éghajlatának történetére, és információval szolgálhatnak a hasonló pályán keringő exobolygók lakhatóságára vonatkozóan.
Negyven éve a NASA Pioneer Venus nevű projektje talált arra utaló jeleket, hogy a Vénusz egykor egy sekély óceánnak megfelelő vízzel rendelkezett. Annak megvizsgálására, hogy a Vénusznak volt-e valaha a folyékony víz létét támogató stabil klímája, Way és kollégája, Anthony Del Genio, a víz lehetséges kiterjedését alapul vevő öt különböző szimulációt alkotott.
Mind az öt esetben arra jutottak, hogy a Vénusz képes lehetett egy minimum 20 Celsius-fokos és maximum 50 Celsius-fokos hőmérsékletre mintegy hárommilliárd éven át.
A mérsékelt hőmérséklet ma is jellemezné a bolygót, ha nem lett volna az az eseménysorozat, amely ahhoz vezetett mintegy 700-750 millió éve, hogy a bolygó kőzeteiben tárolt szén-dioxid felszabadult.
Háromdimenziós modellezéssel szimulálták a 4,2 milliárd évvel ezelőtti, a 715 millió évvel ezelőtti és a mai környezeti adottságokat: a nap változó sugárzását és a változó légköri összetételt. Bár sok kutató úgy véli, hogy a Vénusz a Naprendszer lakható zónáján kívül kering és túl közel van a Naphoz ahhoz, hogy folyékony víz lehessen rajta, az új tanulmány arra utal, hogy mégsem így lehet.
„A Vénuszt érő napsugárzás jelenleg kétszer annyi, mint amennyi a Földet éri. Ugyanakkor minden, általunk modellezett esetben arra jutottunk, hogy a Vénuszon még mindig a folyékony víz jelenlétét támogató felszíni hőmérséklet van” – mondta Way.
Kialakulása után nem sokkal, 4,2 milliárd éve a Vénusz gyors lehűlési perióduson esett át, légkörében túlnyomórészt szén-dioxid uralkodhatott. Ha a bolygó a következő hárommilliárd évben a Földhöz hasonló módon formálódott, a szén-dioxidot leköthették a szilikát kőzetek és a felszín magába zárhatta. A második korszakban, 715 millió éve a légkörben a nitrogén dominálhatott, nyomokban szén-dioxidot, és metánt tartalmazott – a mai Földhöz hasonlóan. Ezek a körülmények stabilak maradhattak a mai napig. Az esemény, amely a gázok eltávozását idézte elő, egyelőre rejtély, de valószínűleg összefüggésben áll a bolygó vulkáni aktivitásával.
Ez is érdekelhet:
A NASA szembenéz a nemezisével, és megpróbálja a lehetetlent
Mert a csillagos ég egy ideje már nem határ – sokkal inkább a pokol, amely közelebb van, mint hinnénk.
