Az északi féltekén akadt jó néhány forró periódus ezen a nyáron, a hőhullámok pedig nemcsak az óceánokat, de többek között a gleccsereket is rendesen megizzasztották.
Mert ahogy a szárazföldön, ugyanúgy az óceánokban is vannak hőhullámok. A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével.
- Ez pedig azért nagy gond, mert az óceánokban a hosszan tartó extrém forróság károsíthatja a hínárerdőket és a korallzátonyokat, kárt okozhat a halakban és már tengeri élőlényekben, a folyamat pedig tovább gyorsulhat a globális felmelegedéssel.
- Augusztusban pedig olyan kegyetlen hőhullámok voltak, hogy – részben emiatt – az Északi-sarkvidék egyik legrégebbi és legmasszívabb, közel 4 méter vastag tengeri jégtakarója kezdett több darabra törni.
Az európai és amerikai űrügynökség jelentéseiből és műholdfelvételeiből pedig az is kiderül, hogy július négy forró napja alatt
a kanadai Kluane Nemzeti Parkban található Lowell-gleccser télen „összekuporgatott” hómennyisége teljesen elolvadt, majd egyszerűen mocsárrá változott, két héttel később pedig teljesen elpárolgott.
A gleccserek megfigyelésére szakosodott tudós, Mauri Pelto szerint példa nélküli az, hogy ilyen gyorsan keletkezzen tó elolvadt hóból. Bő tíz nappal később pedig az így létrejött állóvíz is elpárolgott, ehhez mondjuk kellett az is, hogy 17 Celsius-fokkal legyen melegebb a megszokottnál.
Sajnos ez is témába vág:
(forrás: Mashable, Technews, NASA)