Ez az autó annyira amerikai, hogy meg sem lepődnénk, ha egy bölény szarvát találnánk a csomagtartójában.
Érdekes stratégiát dolgozott ki a Ford a globális piac összehangolására. Mondván, hogy a brand ismert tengeren innen és túl, nem bajlódnak a jövőben olyasmikkel, hogy típusonként a vásárlók különféle elképzeléseihez igazítsák a modelljeiket.
Nem kérdés többé, hogy egy kontinens arculatába mennyire illik egy autó, azt hogyan kellene vonzóvá tenni a vevőknek. Azt, hogy nekünk magyaroknak ez milyen jó móka, mutatja a forgalomban szembejövő Mustangok egyre növekvő száma. Hogy mit mondanak odakinn egy Route 66-túrának ST Fiestával nekivágó michigani call centeresre (ha ugyan ki nem szervezték még, és azóta már munkanélküli), na azt nem tudhatjuk.
Ennek az amerikanizálódó globálissá váló üzletpolitikának köszönhetően ülhettünk bele a Ford Edge-be, ami még a kétezres turbódízel motor ellenére is amerikaibb, mint egy Big Mac menü. Ha a Kugát túl nagynak tartod, akkor ne is olvass tovább. Ebbe a tankba beülve folyamatos kihívást jelent a körúton a sávodban maradni: félpercenként pittyeg, ha pedig egy pizzafutár eltolakodik melletted és te a belsőben a négyeshatos felé húzódsz, akkor már mindkét oldalról jelzi, hogy túl közel kerültél a melletted lévő járművekhez.
Igaz, ahová ezt a gépet megálmodták, ott mérföldenként találsz egy felhajtót a highwayre, de addig sem kell a járdaszegélyektől tartanod, mert járda ott már nincs is. Pedig ránézésre nem is tűnik olyan hatalmasnak. Kivéve, ha a ránézés szemből történik, mert akkor azért látványos a különbség, ami nem csak a hűtőmaszk krómszegélyeinek vastagságában, vagy a Ford-logó méretében nyilvánul meg. Ez az autó meglehetősen széles. Annyira széles, hogy az autómosóban, ahová betértünk, elijesztettek azzal, hogy csak saját felelősségünkre engedik be, mert a forgókefe lekaphat róla ezt-azt. A Bazilikánál lévő mélygarázsban csak behajtott tükörrel nyelte le a rendszer ezt a monstrumot, szóval nagy.
Hogy mitől lettünk mégis haverok? Nos, ez elsősorban a kormánymű, másrészt a futómű érdeme. A kormányzást valahogy úgy kell elképzelni, mintha egy Zilben ülve egy gokartot imitálnál. De tényleg.
Az ígéretes nevű Ranga László úton (Pécsről Orfűre tartva találod meg) egyetlenegy alkalommal sem kellett fogást változtatnom, 9:15-ös kormányfogásban lecsavarható egy szerpentin ezzel a hombárral. Ha ez nem izgalmas, akkor már semmi sem az. Ami a Focus RS-nek megteszi, csak nem lesz használhatatlan egy ekkora testben, ennek eredményeképp mindössze 720 fokot képes fordulni a kormány.
A futómű kemény, mint egy hardcore fesztivál, folyamatosan pattog alattad a 19 mázsás autó, amivel képes feledtetni, mekkora is igazából. Közben mégis kényelmes. Rejtély, hogyan csinálták.
Belül egy puritán enteriőr fogad, nem feledtetve, hogy Fordban ülsz, de a méretekre nem lehet panasz.
Azt nem mondom, hogy egy rokimoci is befér rámpástul a csomagtartóba, mert nem, de babakocsi, gyerekülés, bicikli, egy megpakolt Tesco-kocsi teljes tartalma, szóval amolyan kontinentális értelemben normálisnak mondható cuccok nem jelentenek neki gondot.
A légzsákkal szerelt hátsó biztonsági öveken lévő vastagított huzat igazán kényelmessé teszi az utazást a második sorban ülőknek, de anyázni kezdesz, ha gyerekülésen próbálod meg keresztülfűzni.
A fordosan űrhajós beltérre kényelmi szempontok alapján nem lehet panasz, a felhasznált anyagok minősége kicsit alatta van az európai sztenderdnek, de valahogy mégis túlzásnak éreznénk, ha valami pejoratív jelzővel kellene illetnünk. Azonban, akinek ez nem elegendő, annak van egy remek hírünk!
Vignale, a luxuskivitel
A Ford Vignale fantázianéven indított prémium mozgalma elérte az Edget is, így a fehér, egyedi öltésekkel ellátott ülések és minőségi anyagoktól hemzsegő beltér már ebben a modellben is elérhető álom. Aki fanyalogna az Edge kevésbé igényes belsejére, az mostantól egy büdös szót sem szólhat. Az Edge Vignale olyan mutatós belül, hogy nehéz volna fikázni. A Vignale nem csupán egy csecse belső, ergonomikus kialakításokkal, egyedi partneri kapcsolatot is jelent (nem, nem adnak kölcsön tizedikéig), meg persze az élményt, ami a felszereltséggel jár. A Vignale jelenleg négy modellhez, a Mondeóhoz, az S-Maxhoz, a Kugához és most már az Edge-hez kérhető, de az év végéig a Fiesta is bekerül a hazai piac látóterébe, ahogy azt meg is írtuk korábban. Most, egy egészen friss sajtóbemutatón Egerben meg is fogdoshattuk, ki is próbálhattuk a Vignale-flotta összes itthon kapható tagját, beleértve a legfrissebbet, az Edge-et is.
Ja, amit még nem is említettem. A fogyasztás. Nos, a fogyasztása (igaz, hogy családosként használtam) 6,7 liter volt százon. Alig akartam elhinni. Javarészt autópálya, 130 tempomat, meg minden, de akkor is, barátibban lehet vele eldöcögni, mint azt a legmerészebb álmaimban gondoltam volna. Két nem túl felvillanyozó gyorsulási tesztet követően 6,9-re kúszott fel, de a gyorsulást felejtsd el, ez az autó nem való a Váci úti éjszakai lámpázásokra.
Hogy kinek ajánlanánk? Nos, ez fogas kérdés, mert még senkitől sem hallottam eddig, hogy "úh, de szeretnék egy Edge-et!", viszont bárhol megálltam vele, megnézték, dicsérték, időnként kérdeztek róla, hogy mégis mi ez? A Mustang-révületből feleszmélő fordos társadalom idővel magáénak érzi majd ezt a hálás gigászt.