Vadregényes hátizsákozás a Balkánon – irány Macedónia!

Pont egy hónap van még a nyárból, így aztán ideje végre valami igazán izgalmassal elütni a maradék időt. Ha az egész augusztusodat nem is akarjuk teljesen betáblázni, azért egy tíznapos hátizsákozásra mindenképpen szeretnénk rávenni. A legutóbb ugyanezen rovatunkban egy klasszikusnak számító, tengerpartos itáliai túrára küldtük az akkor épp utazni vágyókat, most pedig valami vadregényesebbet találtunk ki nektek. Ezúttal a balkán a célpont, azon belül is Macedónia!

Az emberek általában csak akkor járnak Macedóniában, ha épp áthaladnak rajta Görögországba tartó útjuk során és a nagy többség mindig el is mondja, hogy „Ó milyen szép lehet ez az ország, egyszer el kéne jönni ide is!” Nekik is azt mondjuk: itt az idő! Már csak azért a mosolyért is megéri, amit a legutóbb a szerb-macedón határon, a macedón határőrtől kaptunk, miután a „Greece?” kérdésére „No. Skopje!” válasszal feleltünk. Merthogy a macedónok nagyon örülnek ám neki, ha az ő országukat választjuk célállomásul és nem csak amolyan tranzitországként tekintünk rájuk. És hogy miért és hogyan vegyük be Macedóniát? Íme, a válaszok, és az útiterv, amelyet erre a linkre kattintva szépen sorba is szedtünk nektek!

(0. és) 1. nap: Odaút

Macedóniába vagy többen összeállva kocsival, vagy vonattal lehet a legolcsóbban eljutni és mi természetesen ez utóbbit javasoljuk igazán, mert akkor mindenki kiélvezheti az utazás minden örömét. A vonat a Keletiből indul este 22:20-kor aztán egy nagy alvás és reggel 6-ra érünk Belgrádba, ahol kicsivel több, mint másfél óra várakozás után 07:50-kor indul a Szkopjéba tartó szerelvény. Ezt a 90 percet érdemes is kihasználni, hogy egy kicsit belekóstoljunk a belgrádi forgatagba, megegyünk egy szerb recept szerint készülő bureket és elhatározzuk, hogy ide is visszajövünk majd. Eztán sietünk, nehogy lekéssük a vonatunkat, amivel este 6-ra érünk be a macedón fővárosba. A vonatjegy ára oda-vissza 93,6 euró, ami a MÁV-os 295-ös váltással számítva 27.612 Ft, de az esetleges különböző kedvezményekről érdemes kicsit érdeklődni.

Tipp

Aki mégis a kocsit választja, az a tankolását inkább Szerbiában ejtse meg, ott ugyanis lényegesen olcsóbb a nafta. Amúgy négy fővel számolva lehet, hogy az autóval olcsóbban jövünk ki, viszont legyen nálunk szerb és macedón dínár is, vagy bankkártya, mivel az autópályákon kapus rendszer működik mindkét országban. Érdemes kalkulálni!

2-3. nap: Szkopje

A kétmilliós ország fővárosába érve hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szabályok itt egy kicsit mások, az emberek kicsit elevenebbek, temperamentumosabbak, mint nálunk. Senki ne lepődjön meg például, ha a zebrán fordul meg egy autó. Szóval hátizsákokat fel a hátra, szemeket meg jól előre és körbe szegezni és figyelni a forgalomra (is). Maga a város első blikkre nem tartogat sok izgalmat, nagyrészt szürkének tűnik és vasbetonból van, de ez nagyon elhamarkodott ítélet lenne a részünkről. Megérkezésünk után foglaljuk el a szállásunkat, mondjuk a City Hostelben, ami ár-érték arányban tökéletes: aludni nagyon jót lehet és reggel még főtt tojást is adnak a kenyérhez, ha elég frissek vagyunk, és nem viszi el előlünk valamely szemfüles lakótársunk. A zsák lepakolása után pedig irány a közeli belváros, ahol nagyon jó éttermek, kocsmák várnak ránk és ahol egy kicsit közelebb kerülhetünk a macedón néplélek megértéséhez, amikor a fő téren megpillantjuk a gigantikus, hatalmas, szökőkutas megaszobrot az ágaskodó lovon feszítő Nagy Sándorral a nyeregben. Na, ez a virtus, ez a büszkeség, ez van itt. A térről átkelve a folyón máris az óvárosban találjuk magunkat. Ha szerencsénk van, pont elcsípünk valami jó kis klubkoncertet, de egy jó buliba mindenképp könnyedén belefuthatunk. Szkopjéban azért érdemes nappal is hatalmasakat barangolni, megnézni az ortodox templomokat, a muzulmán mecseteket, a bazárt, a piacon bevásárolni friss olívabogyókból, gyümölcsökből, és természetesen degeszre enni magunkat burekkel. Ezen kívül pedig mindenképp menjünk fel a város majd minden pontjáról jól látható kereszthez, ami a hegy tetején áll és ahonnan körbenézve, nem csak a város egészét, de tiszta időben Macedónia igazi lényegét, a hegyeket is jól szemügyre vehetjük.

Tipp

Ha már Szkopjéban vagyunk, semmiképp ne hagyjuk ki a közeli Matka tavon való hajókázást, ahol elképesztően gyönyörű látványban lehet részünk. Ide tömegközlekedéssel is ki lehet jutni, infók itt találhatók.

4. nap: Prilep

Macedónián belül lehetőség van vonattal és busszal is közlekedni, bár a vasúthálózat nem ér el mindenhova, de busszal azokat a helyeket is könnyedén meg tudjuk közelíteni (íme a Szkopjéból induló járatok listája). A negyedik napi célpontunknál Prilepnél akármelyikkel érkezhetünk és el is foglalhatjuk gyorsan a szállásunkat, például a Guest House Brezában, majd azonnal pakoljuk tele kajával és vízzel a kisebbik zsákunkat és másszuk meg a város mellett lévő hegyet. Azt, amelyiken az Arany Oroszlán-díjas Eső előtt című filmben is szereplő Treskavec kolostort találhatjuk meg.

Útközben belefuthatunk hatalmas dohánylevél mezőkbe, megláthatjuk, miként száradnak a már leszüretelt dohánylevelek az utcákon felállított kis egységekben, vagy épp a teraszokon, de ha szerencsénk van, láthatunk még furábbnál furább, saját gyártású, autószerű járműveket - a forgalomban közlekedve - is. Este aztán megnézhetjük Prilep nem túl nagy belvárosát, beülhetünk valahova és ehetünk egy jót, mondjuk könnyű salátákat, ajvárt, de akár pacallevest is, akinek ahhoz van kedve és bírja a gyomra.

Tipp

Macedóniában nagyon finom borokat készítenek, és ők is nagyon büszkék a boraikra, javasoljuk, hogy mindenképp kóstoljatok meg néhányat közülük.

5-6.nap: Bitola és a Pelister Nemzeti Park

Másnap aztán egy rövid utazás után érdemes ellátogatni Bitolába, Macedónia második legnépesebb városába. Szállások közül mi itt is egy hostelt ajánlunk, ahogy az hátizsákosoknak illik, ezúttal a Szkopjéban is üzemelő Shanti Hostel hálózat itteni darabját. Bitola a Pelister-hegy lábánál fekszik, mi azonban a tegnapi túrázást követően az itteni első napra egy kis pihenést javasolunk. Vagyis inkább lazább sétálgatást, városnézést, merthogy van itt látnivaló bőven. Aki szereti az ókori romokat, az mindenképp menjen el a közeli Herakleába, de a városban is van bőven látnivaló: múzeumok, templomok, mecsetek és természetesen régi és új bazár.

A lazulós nap után, következhet megint egy kis rekreáció: másnap végig lehet haladni az úgynevezett Rocky Trail-en. A Pelister Nemzeti Parkban, a világon egyedülálló fenyőfajta, a Pelister fenyők árnyékából indulva, a sziklás részeken át egészen a Pelister csúcsáig, 2601 méter magasra túrázhatunk fel. Ez egy igen tisztességes túra, térkép és jó cipő nélkül nem javasoljuk az elindulást, viszont a látványért és az útért, megéri felmászni a hegytetőre. Fentről látni a hegy túloldalán lévő Prespa tavat, melyet három ország – Görögország, Albánia és Macedónia - birtokol (bár erről a tó nem tud). Aki egyébként nem szeretne Bitolában lakni, azoknak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani közeli Dihovóban levő - nem sokkal drágább - Villa Dihovót, ahol olyan vendégszeretetben lesz részünk, hogy csak, és ahol némi felárért a tulaj mamája főz ránk, ha szeretnénk!

Tipp

Túrázásnál mindig legyen nálatok elegendő kaja, pia, esőkabát és kötszerek, valamint figyeljetek rá, hogy lent a városban valaki tudjon róla, hogy ti aznap a hegyen vagytok.

7-9.nap: Ohrid, Struga és a Galicica Nemzeti Park

A következő három napba megint csak lesz minden. Bitolából javasoljuk az átbuszozást Ohridba Macedónia igazi turista látványosságába. Azért terveztük három napra az itt létet, mivel az Ohridi-tó partján egy nap teljes lazulást mostanra már igazán megengedhet magának az ember. Egy másik nap el fog menni magának Ohridnak, az UNESCO Világörökség részeként is számon tartott belvárosának bejárásával, erődöstül, mecsetestül, templomostul, papírgyártó műhelyestül természetesen burekkel és baklavával megspékelve. Valamelyik napra a háromból pedig javasoljuk, hogy a kissé délebbre fekvő Galicica Nemzeti Parkba is látogassunk el, ahol szintén lehet könnyedebb sétákat is tenni, lehet átnézelődni a pár kilométerre fekvő Albániába - hátha kiszúrunk egy-egy bunkert -, és lehet megint csak túrázni egy jót. Itt a Magaro csúcsra való feljutást javasoljuk, ami 2245m magasan fekszik, és ahonnan tökéletesen látni a pár nappal korábban meghódított Pelistert és a Prespa tavat ugyanúgy, mint az Ohridi tavat, valamint az utóbbi tó nyugati partján fekvő albán hegyeket, településeket. Szállás szempontjából itt két javaslatunk van, egyrészt a Di Angolo Guesthouse Ohridban, másrészt pedig, aki sátrat is visz magával az a közeli Strugában találhat egy nagyon jó kis kempinget a tóparton, ahol többek közt a vízben úszkálva csodálhatja meg a tó körüli hatalmas hegyeket.

Tipp

Aki a kempinget választja, előzetesen érdeklődjön utána az áraknak, mivel erről sajnos jelenleg nincs információ a kemping honlapján. Még az sem kizárt, hogy telepített lakókocsiban is lehet aludni (legalábbis vannak ott olyanok is), és akkor sátrat sem kell vinni feltétlenül. Ohridban pedig érdemes egy kis hajókázásra is befizetni.

10.(+1) nap: Tetovo, Szkopje (és a visszaút)

Ohridból aztán több lehetőségünk is van a továbbhaladásra. Egyrészt elindulhatunk Albánia felé, vagy Montenegró felé (ezekről a helyekről majd későbbi cikkeinkben írunk bővebben), de visszamehetünk Szkopjébe is. Utóbbi esetben mindenképp a másik útvonalat javasoljuk ezúttal, méghozzá Kicevo, Gostivar és Tetovo felé. Utóbbi a macedóniai albánok fővárosa szintén érdemes egy kis körbejárásra, különleges hangulattal bíró település ez is, ráadásul különösen szép mecsettel rendelkezik. Persze aki még nem akar hazautazni, az mondjuk Gostivarból ellátogathat a közeli Mavrovo Nemzeti Parkba is (a Mavrovo pedig akár a téli sportok szerelmeseinek is tökéletes célpont lehet). Arra figyeljünk, hogy az utolsó nap utazásait úgy szervezzük, hogy azért odaérjünk Szkopjébe az este nyolcas belgrádi vonat indulására. A szerb fővárosban az átszállást követően pedig a reggel 6:48-kor induló Eurocityvel délutánra visszaérkezhetünk Budapestre. 12 nap alatt 2000 kilométert utazva, kalanddal és élményekkel telve, a világot megint másként, kicsit tágasabban látva.

Nézd meg, hogyan lehet hét napban a legolcsóbban, és a legtöbb élmény behúzva végigrobogni Olaszországon!

(fotó: Rába Géza)

Player Autószalon

A quiche (ejtsd: kis) egy francia tésztás lepényféleség, amerikaiak szerint igazi csajos kaja, szóval kitűnő választás, ha meg akarjuk lepni valamivel párunkat, vagy le akarjuk nyűgözni azt a szőkét, akit végre sikerült elhívni randizni.

A quiche-t sok mindenhez hasonlítják különböző fórumokon, nevezik francia pizzának, nyitott lepénynek, és a műfaja sem tisztázott, ugyanis van, ahol desszertként emlegetik, máshol főétel, egy harmadik helyen pedig a reggeli étkezés tipikus fogásának nevezik. Mi nem foglalkozunk a címkézéssel, szerintünk a quiche olyan valami, amit meg lehet enni, és finom. A töltelék ezerféleképpen variálható, mi ezúttal egy zöldséges verziót készítünk, hús nélkül, szóval ha vega a szíved választottja, akkor ez nyerő megoldás lehet.

Itt egy vizuális gyorstalpaló:

Kezdjük az alapoknál: ha elkészítésről beszélünk, akkor a quiche két fő részből épül fel: 1. van az alapot jelentő tésztalap, 2. minden egyéb, ami a tésztalapra kerül. Elsőként a tésztát fogjuk elkészíteni, mert ennek kell egy kis idő, hogy megkeljen. A tésztagyúrás általában sok hobbi szakácsnál egy komoly lélektani határt jelent, mert rejtélyes, misztikus dolognak tűnik, amit csak a beavatott kevesek képesek megalkotni egy titokzatos szeánsz során. A helyzet ennél egyszerűbb, ugyanis a tésztagyúrás alapjában véve egy igen mechanikus folyamat: az ember összerakja A-t, meg B-t és C-t, és kész a termék. Jó, jó, tudjuk, a főzés az művészet, meg kreativitás, meg minden, de ezt a szöveget hagyjuk meg a csajoknak.

Part 1. A tészta

Tésztát gyúrni egyáltalán nem nehéz. Kell hozzá pár dolog, például egy konyhai mérleg, ugyanis a tészta esetében a számok fontosak. Harminc dekagramm lisztet morzsoljunk el tizenöt dekagramm vajjal – vajról beszélünk, a margarint dobjuk ki, gyújtsuk fel, lőjük ki a világűrbe –, egy tojás sárgáját, egy csipet sót, majd lassan öntsünk hozzá annyi hideg vizet, amitől a tésztánk még nem lesz nyúlós. Kezdjük egy decivel, ez a minimum, majd a halmazállapotot figyelve öntsünk hozzá egy újabb decit, ha kell. Milyen a kemény tészta? Olyasmi, mint a gyurma, de annál azért egy árnyalatnyival puhább, szétmorzsolhatóbb. A nyúlós tészta meg úgy nyúlik, mint a megolvadt sajt, de ha itt tartunk, az már nem szerencsés. Ebben az esetben a mentőövet pár deka liszt és egy kevés vaj jelenti.

A tésztát tegyük egy tálba, takarjuk le, és tegyük fél órára hűtőbe. Vegyük elő a sütőformát, ami esetünkben egy kerek, általában hullámos szélű frizbihez hasonlító tárgy. (Nagy szupermarketekben is könnyen beszerezhetjük, olyan helyeken van, ahol férfiak általában nem szoktak megfordulni, nevesül a fakanalak, sajtreszelők, és hasonló tárgyak osztályán. Egy kb. egy centi magas peremű, béna fémtálcát keressünk.) A tésztát nyújtsuk ki, szokták mondani a szakácskönyvek, de mit jelent ez? Semmiképpen ne úgy nyújtsuk ki, mintha egy expander lenne! Ehelyett inkább tegyük a liszttel beszórt konyhapultra, és egy sodrófával, vagy akár egy üres borospalackkal (kipróbált módszer, ráadásul egy legénykonyhában előbb fogunk üres borosüveget találni, mint sodrófát, nem igaz?) és nyújtsuk ki. A tészta ne legyen papírvékony, inkább jó félcenti-centi vastag. Ezt követően tegyük be a sütőformába. Ha ezzel megvagyunk, akkor veregessük vállon magunkat, bontsunk ki egy üveg pezsgőt, mert megcsináltuk!

Vaksütés

Nem, a vaksütés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve letakart szemmel sütünk tovább. Ennyire még a franciák sem furcsák. A vaksütés azt jelenti, hogy a tésztát töltelék nélkül elősütjük, hogy amikor élesben megy majd a dolog, akkor ne púposodjon fel, és ne ázzon szét a később belépakolt tölteléktől. Halmozzunk valami olyan súlyt a közepére, ami nem olvad meg, például egy marék szárazbabot. Az elősütés 190 °C fokon történjen, kb. 10-15 perc elég is lesz. Utána vegyük ki.

Part 2. A töltelék

Amíg vaksül a tészta, addig forrásban lévő vízbe dobjunk bele falatnyi darabokra vágott brokkolit, majd 2 perc után vegyük ki és öblítsük le hideg vízzel. Erre azért van szükség, hogy lehűljön, és ne főjön tovább magában. Keverjünk össze másfél deci főzőtejszínt, két tojást, meg 15 deka szétmorzsolt rokfort sajtot, majd sózzuk, borsozzuk. A brokkoli darabokat tegyük bele a tésztalapba, majd öntsük fel a sajtos-tejszínes keverékkel, utána vágjuk be az egészet a 180 °C fokos sütőbe és hagyjuk ott negyven percig, vagy amíg a teteje megbarnul.
Kifejezetten olcsó fogásról beszélünk, ráadásul a quiche jól elvan hűtőben is, és hidegen is fogyasztható. A tészta miatt időigényes az elkészítése, ráadásul a mosogató is meg fog telni, de megéri a fáradságot, mert a végeredmény mutatós és ízletes.

Hozzávalók

30 dkg liszt

15 dkg vaj

3 tojás

1 brokkoli

150 g tejszín

15 dkg rokfort



frissen őrölt bors

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!

Igen, eljött az a pillanat, amikor egy kicsit fázni szeretnénk. Megborzongani a hűvös szélben, és belebújni egy pulcsiba. Esetleg felvenni egy bélelt csizmát, anorákot, meg sapkát. Aztán irány az Antarktisz vagy Jakutföld.

Eismitte, Grönland

1931-ben egy sarkkutató expedíció hozta létre az Eismitte (kb: a jég közepe) bázist, ahol a leghidegebb mért hőmérséklet – 64.9 °C volt. Itt most, azaz júliusban is fel kell kötni a jégeralsót, az átlaghőmérséklet ugyanis – 12 °C. Turizmus Grönlandon is van, úgyhogy lehet becsomagolni a nagykabátot, sálat meg a kesztyűket.

Snag, Kanada

1947. február 3-án a Yukon folyó partján fekvő Snagben mérték a leghidegebb időjárást az észak-amerikai kontinens történetében, ami - 63°C volt. A falut a Klondike-i aranyláz idején, az 1890-es évek végén alapították, és már 1947-ben is csak 8-10 prémvadász lakta. Jelenleg csak egy meteorológiai bázis található errefelé 6-7 fős személyzettel, de alkalmanként fogadnak látogatókat. Arany is kevés található errefelé, hideg annál több. Jelenleg nincsenek mínuszok, a cikk megírásának idején kánikulai plusz 16°C-t jósolnak. Még mindig jobb, mint a 37 °C!

Ojmjakon, Jakutföld

Az oroszországi Jakutföldön található Ojmjakon hideg hely: 1933-ban – 71.2 °C-t mértek, és a tél csekély 9 hónapig tart. A kb. 520 fős helyi közösséget ez nem nagyon zavarja, az iskolát például csak akkor zárják be, ha – 50 °C alá megy a hőmérséklet. A videóban látható tanárnéni szerint - 40-ig teljesen normálisnak számít az idő. Idén januárban inkább a meleg volt a probléma, ugyanis szinte soha nem látott módon – 10 °C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála. (Bizonyára izzadtak is a derék jakutok rendesen!) Jelenleg ott is nyár van, plusz 14 °C.

International Falls, Amerikai Egyesült Államok

A Minnesotai város az Egyesült Államok leghidegebb városaként szerzett magának hírnevet, amit az itt mért – 46 °C-nak köszönhet. A korábbi két kísérleti teleppel ellentétben itt tényleg élnek emberek, a városnak saját reptere is van, kiépült infrastruktúrával. Az egyetlen rossz hír, hogy a 6424 lakosú városban pillanatnyilag meleg van – igaz, elviselhető szintű -, 21 °C. Érdekesség, hogy a városka becenevét – a nemzet mélyhűtője – 1986-ban megpróbálta elbitorolni a közeli Fort Francis, amelynek következtében 12 éves pereskedés vette kezdetét. A jogi eljárás International Falls győzelmével zárult, de szerintünk a viszony még mindig fagyos a két város között.

Vosztok állomás, Antarktisz

A bolygó történelmének eddigi leghidegebb hőmérsékletét az antarktiszi Vosztok kutatóbázison mérték 1983-ban: - 89.2°C. Az 1957-ben alapított tudományos kutatóközponton csak tudományos szakemberek élnek, kizárólag nyáron (ami ott decemberre és januárra esik) közel 25-en, amikor is kellemes – 30 °C körüli az átlaghőmérséklet. Jelenleg az átlaghőmérséklet – 60 °C és a Nap nem fog előbújni augusztusig.