Vadregényes hátizsákozás a Balkánon – irány Macedónia!

Pont egy hónap van még a nyárból, így aztán ideje végre valami igazán izgalmassal elütni a maradék időt. Ha az egész augusztusodat nem is akarjuk teljesen betáblázni, azért egy tíznapos hátizsákozásra mindenképpen szeretnénk rávenni. A legutóbb ugyanezen rovatunkban egy klasszikusnak számító, tengerpartos itáliai túrára küldtük az akkor épp utazni vágyókat, most pedig valami vadregényesebbet találtunk ki nektek. Ezúttal a balkán a célpont, azon belül is Macedónia!

Az emberek általában csak akkor járnak Macedóniában, ha épp áthaladnak rajta Görögországba tartó útjuk során és a nagy többség mindig el is mondja, hogy „Ó milyen szép lehet ez az ország, egyszer el kéne jönni ide is!” Nekik is azt mondjuk: itt az idő! Már csak azért a mosolyért is megéri, amit a legutóbb a szerb-macedón határon, a macedón határőrtől kaptunk, miután a „Greece?” kérdésére „No. Skopje!” válasszal feleltünk. Merthogy a macedónok nagyon örülnek ám neki, ha az ő országukat választjuk célállomásul és nem csak amolyan tranzitországként tekintünk rájuk. És hogy miért és hogyan vegyük be Macedóniát? Íme, a válaszok, és az útiterv, amelyet

(0. és) 1. nap: Odaút

Macedóniába vagy többen összeállva kocsival, vagy vonattal lehet a legolcsóbban eljutni és mi természetesen ez utóbbit javasoljuk igazán, mert akkor mindenki kiélvezheti az utazás minden örömét. A vonat a Keletiből indul este 22:20-kor aztán egy nagy alvás és reggel 6-ra érünk Belgrádba, ahol kicsivel több, mint másfél óra várakozás után 07:50-kor indul a Szkopjéba tartó szerelvény. Ezt a 90 percet érdemes is kihasználni, hogy egy kicsit belekóstoljunk a belgrádi forgatagba, megegyünk egy szerb recept szerint készülő bureket és elhatározzuk, hogy ide is visszajövünk majd. Eztán sietünk, nehogy lekéssük a vonatunkat, amivel este 6-ra érünk be a macedón fővárosba. A vonatjegy ára oda-vissza 93,6 euró, ami a MÁV-os 295-ös váltással számítva 27.612 Ft, de az esetleges különböző kedvezményekről érdemes kicsit érdeklődni.

Tipp

Aki mégis a kocsit választja, az a tankolását inkább Szerbiában ejtse meg, ott ugyanis lényegesen olcsóbb a nafta. Amúgy négy fővel számolva lehet, hogy az autóval olcsóbban jövünk ki, viszont legyen nálunk szerb és macedón dínár is, vagy bankkártya, mivel az autópályákon kapus rendszer működik mindkét országban. Érdemes kalkulálni!

2-3. nap: Szkopje

A kétmilliós ország fővárosába érve hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szabályok itt egy kicsit mások, az emberek kicsit elevenebbek, temperamentumosabbak, mint nálunk. Senki ne lepődjön meg például, ha a zebrán fordul meg egy autó. Szóval hátizsákokat fel a hátra, szemeket meg jól előre és körbe szegezni és figyelni a forgalomra (is). Maga a város első blikkre nem tartogat sok izgalmat, nagyrészt szürkének tűnik és vasbetonból van, de ez nagyon elhamarkodott ítélet lenne a részünkről. Megérkezésünk után foglaljuk el a szállásunkat, mondjuk a City Hostelben, ami ár-érték arányban tökéletes: aludni nagyon jót lehet és reggel még főtt tojást is adnak a kenyérhez, ha elég frissek vagyunk, és nem viszi el előlünk valamely szemfüles lakótársunk. A zsák lepakolása után pedig irány a közeli belváros, ahol nagyon jó éttermek, kocsmák várnak ránk és ahol egy kicsit közelebb kerülhetünk a macedón néplélek megértéséhez, amikor a fő téren megpillantjuk a gigantikus, hatalmas, szökőkutas megaszobrot az ágaskodó lovon feszítő Nagy Sándorral a nyeregben. Na, ez a virtus, ez a büszkeség, ez van itt. A térről átkelve a folyón máris az óvárosban találjuk magunkat. Ha szerencsénk van, pont elcsípünk valami jó kis klubkoncertet, de egy jó buliba mindenképp könnyedén belefuthatunk. Szkopjéban azért érdemes nappal is hatalmasakat barangolni, megnézni az ortodox templomokat, a muzulmán mecseteket, a bazárt, a piacon bevásárolni friss olívabogyókból, gyümölcsökből, és természetesen degeszre enni magunkat burekkel. Ezen kívül pedig mindenképp menjünk fel a város majd minden pontjáról jól látható kereszthez, ami a hegy tetején áll és ahonnan körbenézve, nem csak a város egészét, de tiszta időben Macedónia igazi lényegét, a hegyeket is jól szemügyre vehetjük.

Tipp

Ha már Szkopjéban vagyunk, semmiképp ne hagyjuk ki a közeli Matka tavon való hajókázást, ahol elképesztően gyönyörű látványban lehet részünk. Ide tömegközlekedéssel is ki lehet jutni, infók itt találhatók.

4. nap: Prilep

Macedónián belül lehetőség van vonattal és busszal is közlekedni, bár a vasúthálózat nem ér el mindenhova, de busszal azokat a helyeket is könnyedén meg tudjuk közelíteni (íme a Szkopjéból induló járatok listája). A negyedik napi célpontunknál Prilepnél akármelyikkel érkezhetünk és el is foglalhatjuk gyorsan a szállásunkat, például a Guest House Brezában, majd azonnal pakoljuk tele kajával és vízzel a kisebbik zsákunkat és másszuk meg a város mellett lévő hegyet. Azt, amelyiken az Arany Oroszlán-díjas Eső előtt című filmben is szereplő Treskavec kolostort találhatjuk meg.

Útközben belefuthatunk hatalmas dohánylevél mezőkbe, megláthatjuk, miként száradnak a már leszüretelt dohánylevelek az utcákon felállított kis egységekben, vagy épp a teraszokon, de ha szerencsénk van, láthatunk még furábbnál furább, saját gyártású, autószerű járműveket - a forgalomban közlekedve - is. Este aztán megnézhetjük Prilep nem túl nagy belvárosát, beülhetünk valahova és ehetünk egy jót, mondjuk könnyű salátákat, ajvárt, de akár pacallevest is, akinek ahhoz van kedve és bírja a gyomra.

Tipp

Macedóniában nagyon finom borokat készítenek, és ők is nagyon büszkék a boraikra, javasoljuk, hogy mindenképp kóstoljatok meg néhányat közülük.

5-6.nap: Bitola és a Pelister Nemzeti Park

Másnap aztán egy rövid utazás után érdemes ellátogatni Bitolába, Macedónia második legnépesebb városába. Szállások közül mi itt is egy hostelt ajánlunk, ahogy az hátizsákosoknak illik, ezúttal a Szkopjéban is üzemelő Shanti Hostel hálózat itteni darabját. Bitola a Pelister-hegy lábánál fekszik, mi azonban a tegnapi túrázást követően az itteni első napra egy kis pihenést javasolunk. Vagyis inkább lazább sétálgatást, városnézést, merthogy van itt látnivaló bőven. Aki szereti az ókori romokat, az mindenképp menjen el a közeli Herakleába, de a városban is van bőven látnivaló: múzeumok, templomok, mecsetek és természetesen régi és új bazár.

A lazulós nap után, következhet megint egy kis rekreáció: másnap végig lehet haladni az úgynevezett Rocky Trail-en. A Pelister Nemzeti Parkban, a világon egyedülálló fenyőfajta, a Pelister fenyők árnyékából indulva, a sziklás részeken át egészen a Pelister csúcsáig, 2601 méter magasra túrázhatunk fel. Ez egy igen tisztességes túra, térkép és jó cipő nélkül nem javasoljuk az elindulást, viszont a látványért és az útért, megéri felmászni a hegytetőre. Fentről látni a hegy túloldalán lévő Prespa tavat, melyet három ország – Görögország, Albánia és Macedónia - birtokol (bár erről a tó nem tud). Aki egyébként nem szeretne Bitolában lakni, azoknak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani közeli Dihovóban levő - nem sokkal drágább - Villa Dihovót, ahol olyan vendégszeretetben lesz részünk, hogy csak, és ahol némi felárért a tulaj mamája főz ránk, ha szeretnénk!

Tipp

Túrázásnál mindig legyen nálatok elegendő kaja, pia, esőkabát és kötszerek, valamint figyeljetek rá, hogy lent a városban valaki tudjon róla, hogy ti aznap a hegyen vagytok.

7-9.nap: Ohrid, Struga és a Galicica Nemzeti Park

A következő három napba megint csak lesz minden. Bitolából javasoljuk az átbuszozást Ohridba Macedónia igazi turista látványosságába. Azért terveztük három napra az itt létet, mivel az Ohridi-tó partján egy nap teljes lazulást mostanra már igazán megengedhet magának az ember. Egy másik nap el fog menni magának Ohridnak, az UNESCO Világörökség részeként is számon tartott belvárosának bejárásával, erődöstül, mecsetestül, templomostul, papírgyártó műhelyestül természetesen burekkel és baklavával megspékelve. Valamelyik napra a háromból pedig javasoljuk, hogy a kissé délebbre fekvő Galicica Nemzeti Parkba is látogassunk el, ahol szintén lehet könnyedebb sétákat is tenni, lehet átnézelődni a pár kilométerre fekvő Albániába - hátha kiszúrunk egy-egy bunkert -, és lehet megint csak túrázni egy jót. Itt a Magaro csúcsra való feljutást javasoljuk, ami 2245m magasan fekszik, és ahonnan tökéletesen látni a pár nappal korábban meghódított Pelistert és a Prespa tavat ugyanúgy, mint az Ohridi tavat, valamint az utóbbi tó nyugati partján fekvő albán hegyeket, településeket. Szállás szempontjából itt két javaslatunk van, egyrészt a Di Angolo Guesthouse Ohridban, másrészt pedig, aki sátrat is visz magával az a közeli Strugában találhat egy nagyon jó kis kempinget a tóparton, ahol többek közt a vízben úszkálva csodálhatja meg a tó körüli hatalmas hegyeket.

Tipp

Aki a kempinget választja, előzetesen érdeklődjön utána az áraknak, mivel erről sajnos jelenleg nincs információ a kemping honlapján. Még az sem kizárt, hogy telepített lakókocsiban is lehet aludni (legalábbis vannak ott olyanok is), és akkor sátrat sem kell vinni feltétlenül. Ohridban pedig érdemes egy kis hajókázásra is befizetni.

10.(+1) nap: Tetovo, Szkopje (és a visszaút)

Ohridból aztán több lehetőségünk is van a továbbhaladásra. Egyrészt elindulhatunk Albánia felé, vagy Montenegró felé (ezekről a helyekről majd későbbi cikkeinkben írunk bővebben), de visszamehetünk Szkopjébe is. Utóbbi esetben mindenképp a másik útvonalat javasoljuk ezúttal, méghozzá Kicevo, Gostivar és Tetovo felé. Utóbbi a macedóniai albánok fővárosa szintén érdemes egy kis körbejárásra, különleges hangulattal bíró település ez is, ráadásul különösen szép mecsettel rendelkezik. Persze aki még nem akar hazautazni, az mondjuk Gostivarból ellátogathat a közeli Mavrovo Nemzeti Parkba is (a Mavrovo pedig akár a téli sportok szerelmeseinek is tökéletes célpont lehet). Arra figyeljünk, hogy az utolsó nap utazásait úgy szervezzük, hogy azért odaérjünk Szkopjébe az este nyolcas belgrádi vonat indulására. A szerb fővárosban az átszállást követően pedig a reggel 6:48-kor induló Eurocityvel délutánra visszaérkezhetünk Budapestre. 12 nap alatt 2000 kilométert utazva, kalanddal és élményekkel telve, a világot megint másként, kicsit tágasabban látva.

Nézd meg, hogyan lehet hét napban a legolcsóbban, és a legtöbb élmény behúzva végigrobogni Olaszországon!

(fotó: Rába Géza)

Az etikett nehezen definiálható illemkódex, amelynek szabályai kultúránként, helyzetenként és társaságokként változhatnak. Nem egyszerű téma, nem is szeretnénk túlbonyolítani, ezért a következőkben a legalapvetőbb - de mégis gyakori -, hibákra koncentrálunk. A félreértések elkerülése végett: az etikett nem ott kezdődik, amikor villát ragadsz a kezedbe, hanem jóval korábban!

Hibák vacsora előtt

Rossz éttermet választasz

Egy étterem több szempontból is minősíthetetlennek számíthat. Egyrészt lehet rossz színvonalú: a pincérek durvább modorral bírnak, mint Shrek, a berendezés lepukkant, az ételek ehetetlenek. Ennek elkerülésére érdemes alaposan ellenőrizni a helyet, akár online, akár személyesen. A másik baki, hogy ugyan kifogástalan a hely, de a célnak mégsem felel meg. Egy első (vagy második, stb.) randira nem szerencsés túlságosan romantikus hangulatú intézményt választani, ezt hagyjuk meg a már párnak számító emberkéknek. Ez az intelem első blikkre taktikai fogásnak tűnhet, holott ez a döntés pontosan a megfelelő modor birtoklásáról szól. A gyertyafényt hagyjuk meg későbbre. Az éttermet a férfinak ildomos kiválasztania, nem kell, hogy közös megegyezés tárgyát képezze, de azt is illik elkerülni, hogy egy steak house-ban ülve derüljön ki a partnerünkről, hogy radikális vegán, aki évek óta csak magokon és bogyókon él és még a madársalátát is undorítónak találja az elnevezése miatt.

Bohócnak öltözöl

A 10 divatbaki, amit egy férfinak kerülnie kell című alaptanulmány mindenki számára ajánlott olvasmány, de sok helyen elég, ha felkapunk egy sötét farmert és egy (nem mélyen kigombolt nyakú) inget. Nyakkendő és zakó szinte már sehol sem alapfeltétel, de az adott étterem honlapját mindig érdemes csekkolni, ugyanis vannak helyek, amelyek dressz kódot adnak meg!

Nem tudsz parkolni

Hardcore etikettszabálynak  tűnhet, de ha randipartnert fuvarozol étterembe, akkor a parkolásnak is vannak szabályai. A lényeg, hogy illik tudni, hogy hol van az étterem, ha pedig megtaláltad, akkor a parkolóhely keresgélése ne tartson tovább öt percnél. Ennek elkerülése érdekében érdemes előre felkutatni a közeli fizetős parkolókat. A megfelelő parkolás biztosítása egyébként egy jó étterem feladatai közé tartozik, nem véletlen, hogy minőségi éttermi kalauzok osztályzatai ezt az opciót is figyelembe veszik.

Nem foglalsz asztalt

Egy randit vagy kellemes estét tönkretehet, ha kiderül, hogy nem foglaltál asztal, az étterem pedig tele van. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor nem csak arról gondoskodsz, hogy legyen helyetek, hanem arról is, hogy az asztal ne a mosdókhoz vagy a bejárathoz közel legyen, hanem ideális helyen. (Hogy mi számít annak, az mindig a helytől függ. Ismét érdemes előre tervezni.) Nagyon triviális tanácsnak tűnhet, pedig egy szombat estén, amikor egy jó helyen minden asztal foglalt 7 és 10 között és a helyszínen már nem lehet másik asztalt kérni, nagyon is hasznos lesz ennyire előrelátónak lenni.

Hölgyeket előre

A hölgyek előre szabály az élet egyéb területein működhet, de nem ebben az esetben. A férfi lép be elsőként az étterembe, majd az ajtót tartva beengedi a hölgyet. Az etikett egy folyamatosan változó és megújuló entitás, de ez a szabály öröknek tűnik.

Rohanás

Ideális esetben a főpincér vagy egy felszolgáló másodperceken belül megszólít bennünket, és a korábban foglalt asztalunkhoz kísér, de ha ez nem történik meg, akkor várjunk egy keveset, amíg feltűnik az illetékes elvtárs. Elsőként a hölgy foglal helyet, jó esetben a pincér kihúzza számára a széket. Hiába vagyunk éhesek, illik türelmesnek lennünk, különösen ha randiról van szó. Nem sürgetjük választással a partnerünket. A legfrissebb trendek szerint a nemek egyenlők, ha rendelésről van szó, azaz a férfi is előállhat a farbával elsőként.

Vacsora közben

Bénán rendelsz bort*

A borrendelés témáját egyszer már körbejártuk egy igazi szakértő segítségével, de a lényeg, hogy akár előre is tájékozódhatunk a kiválasztott étterem kínálatával kapcsolatban, a legtöbb étterem honlapja rendelkezik itallappal is. Bátran hagyatkozzunk a sommelierre vagy felszolgálóra, de ha nem tetszik az ajánlott bor, akkor kérjünk másikat. Ne parázzuk túl, de ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.

*A kisbetűs részben jegyezzük meg, hogy a bor természetesen nem kötelező része egy tökéletes vacsorának.

Villával eszed a levest

Na jó, ez nem fordulhat elő, de vajon hányan tudjuk megkülönböztetni a kávéskanalat a desszertkanáltól? Egy alaposan megterített asztalnál akár három pohár (fehérboros, vörösboros, vizes) három tányér, és egy fiókra való evőeszköz is várhat bennünket. Éttermekben rendszerint fogásonként érkeznek az egyébként is lecsökkentett számú evőeszközök, de ha valami igazán csúcs helyre keveredünk, akkor a szabály az, hogy étkezésenként egy evőeszközt (vagy evőeszközpárt) használunk fel, és kívülről haladunk befelé. Ha a tányér jobb és baloldalán elfogytak az evőeszközök, akkor jöhetnek a tányér fölé helyezett cuccok (általában a kávés- vagy desszertkanál vagy desszertvilla.)

Csak eszel és eszel

A vacsora társasági esemény, még akkor is, ha csak két ember vesz részt rajta. Soha ne feledd, hogy a legfontosabb a partnered, ezért illik folyamatosan a figyelmünkről biztosítani, szóval tartani, szórakoztatni. Ennek megfelelően a mobilt illik kikapcsolni, de minimum lehalkítani.

Vacsora után

Nem tudod, hogy ki fizessen

Az etikett halad a korral, ma már nem feltétlenül kötelező a férfinak fizetni, igaz, úriemberként illik felajánlania azt. Egy másik felfogás szerint az a fél fizet, aki kezdeményezte a randit. A borravaló mértéke hazai intézményekben rendszerint a számla 10-15 %-ának felel meg. Egy igazi gentleman diszkréten egyenlíti ki a számlát, és nem villant meg kötegnyi papírpénzeket. Ha már itt tartunk: slusszkulcsot és mobilt sem.

Sok tökéletes dolog született Olaszországban, és ezért nagyon hálásak lehetünk a derék csizmalakóknak. Ha az ötvenes-hatvanas évekre gondolunk, akkor olyan praktikus és briliáns dizájnnal rendelkező tárgyak jutnak eszünkbe, mint egy Bialetti kotyogós kávéfőző, egy Vespa robogó, vagy olyan filmek, mint a Római vakáció, ami ugyan amerikai, de a Cinecittában készült, szóval legalább félig olasznak számít. Mai marhahúsos cannelloninkkal Itália előtt tisztelgünk!

Ez egy masszív fogás, ám mivel ínycsiklandóan néz ki, egy diétázó csaj sem fog nemet mondani rá, szóval remek választás vacsorával egybekötött randira! Ha egy tízes skálán osztályoznánk a nehézségi fokozatát, akkor a cannelloni körülbelül hatost kapna, vagyis kezdők is bátran nekifoghatnak, ha kellőképpen komolyan veszik a feladatot. Ez a töltött tészta – mert ha jobban belegondolunk, akkor az, bármennyire furcsának is hangzik az elnevezés – időigényes vállalkozás, de megéri a veszkődést.

Beszerző körút

Vannak előre gyártott cannelloni alkalmatosságok. Ezek apró cső formájú kis tészták, választhatjuk ezeket is természetesen, de most kipróbálunk egy alternatív megoldást. Mivel a cannelloni gyűrűkbe kínkeserves munka belegyömöszölni a tölteléket, sokkal jobban jártok, ha lasagne lapot használtok. Kezdjük az alapokkal! Mi az, ami nélkül nem érdemes nekifognod ennek a fogásnak? Kell hozzá lasagne lap, (vagy cannelloni tészta) ha ez nincsen, akkor elő kell állni egy B tervvel, hacsak nem tudunk tésztát gyúrni liszt, víz, tojás és só megfelelő arányú összekeverésével. A többi már gyerekjáték: fél kiló darált marhahús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg bacon, 10 dkg gomba (friss vagy konzerv) 5 dl paradicsomszósz, 1 teáskanál szárított oregánó, 2dl tejszín, 2 dl fehérbor, 10 dkg reszelt parmezán.

Action!

Először készítsük el a tölteléket. Kevés olivaolajon pirítsuk meg a kockára vágott vöröshagymát, majd a vékony gerezdekre vágott fokhagymát. Jöhet a gomba is, de közben fakanállal kevergessük a lábasban lévő dolgokat, ugyanis a hagyma könnyen odakap. Pirítsuk meg a darált marhahúst, amíg beszürkül, majd szórjuk rá a szárított oregánót, és sózzuk, borsozzuk. Folyamatosan forgassuk a húst, és az esetleg összeállt húscsomókat nyomkodjuk szét fakanállal. A száraz fehérbort öntsük a húsra, majd adjunk a hőfoknak, egészen addig, amíg a bor szinte teljesen elpárolog. Ezek után jöhet a paradicsom szósz, de ne felejtsük a lángot visszavenni közepes fokozatra. Rotyogtassuk jó húsz percig, vagy amíg a hús átfő, és a ragu besűrűsödik. Néha kevergessük meg, nehogy odakapjon.

Tészta

A lapokat egy nagy lábasban érdemes megfőzni, egyszerre maximum három lapot, ugyanis ha többet rakunk a lábasba, akkor összetapadnak, majd szétszakadnak. Ezekkel a lapokkal szinte hímes tojásként kell bánni, legalábbis akkor, amikor már megfőttek. Egy normális méretű tepsibe józan számítások szerint nagyjából 10 db cannelloni fér el kényelmesen, szóval 3-4 turnusban el tudjuk készíteni őket. Logisztikailag érdemes egy időben kezdeni a ragu és a tésztalapok elkészítését, így időt spórolhatunk.

Rock n’ roll

Tekerünk. Ha kész a tészta, akkor kifektetjük a lapokat, majd egy szelet bacont fektetünk rá, megszórjuk egy kevés reszelt sajttal, és ezután teszünk az egyik felére 2-3 evőkanálnyi ragut. ha eredeti cannelloni gyűrűt használnánk, akkor ezt kapásból nem tudnánk megcsinálni. Ha ez megvan, akkor feltekerjük a cannelloninkat, és félretesszük pihenni, amíg elkészítjük az összes többi tekercset. Ha megvannak a kis gyönyörűségek, akkor a tepsink aljába paradicsomszószt öntünk, majd óvatosan belerakjuk a cannellonikat. Most jön a varázslat: a tejszínt elkeverjük a maradék parmezán sajttal és a cannellonik tetejére öntjük. Utána fogjuk ezt a csodát és berakjuk az előmelegített 180 °C fokos sütőbe és negyven percig sütjük, vagy amíg a teteje picit megpirul. Ecco tutto – vagyis: ez minden!

Bon apétit!

Mondtuk, hogy könnyű lesz, igaz? De ha még ez is túl fárasztó neked, akkor irány a Netpincér, ahol a címed megadása után már választhatsz is a jobbnál jobb opciók között. Mindent bele!