Vadregényes hátizsákozás a Balkánon – irány Macedónia!

Pont egy hónap van még a nyárból, így aztán ideje végre valami igazán izgalmassal elütni a maradék időt. Ha az egész augusztusodat nem is akarjuk teljesen betáblázni, azért egy tíznapos hátizsákozásra mindenképpen szeretnénk rávenni. A legutóbb ugyanezen rovatunkban egy klasszikusnak számító, tengerpartos itáliai túrára küldtük az akkor épp utazni vágyókat, most pedig valami vadregényesebbet találtunk ki nektek. Ezúttal a balkán a célpont, azon belül is Macedónia!

Az emberek általában csak akkor járnak Macedóniában, ha épp áthaladnak rajta Görögországba tartó útjuk során és a nagy többség mindig el is mondja, hogy „Ó milyen szép lehet ez az ország, egyszer el kéne jönni ide is!” Nekik is azt mondjuk: itt az idő! Már csak azért a mosolyért is megéri, amit a legutóbb a szerb-macedón határon, a macedón határőrtől kaptunk, miután a „Greece?” kérdésére „No. Skopje!” válasszal feleltünk. Merthogy a macedónok nagyon örülnek ám neki, ha az ő országukat választjuk célállomásul és nem csak amolyan tranzitországként tekintünk rájuk. És hogy miért és hogyan vegyük be Macedóniát? Íme, a válaszok, és az útiterv, amelyet erre a linkre kattintva szépen sorba is szedtünk nektek!

(0. és) 1. nap: Odaút

Macedóniába vagy többen összeállva kocsival, vagy vonattal lehet a legolcsóbban eljutni és mi természetesen ez utóbbit javasoljuk igazán, mert akkor mindenki kiélvezheti az utazás minden örömét. A vonat a Keletiből indul este 22:20-kor aztán egy nagy alvás és reggel 6-ra érünk Belgrádba, ahol kicsivel több, mint másfél óra várakozás után 07:50-kor indul a Szkopjéba tartó szerelvény. Ezt a 90 percet érdemes is kihasználni, hogy egy kicsit belekóstoljunk a belgrádi forgatagba, megegyünk egy szerb recept szerint készülő bureket és elhatározzuk, hogy ide is visszajövünk majd. Eztán sietünk, nehogy lekéssük a vonatunkat, amivel este 6-ra érünk be a macedón fővárosba. A vonatjegy ára oda-vissza 93,6 euró, ami a MÁV-os 295-ös váltással számítva 27.612 Ft, de az esetleges különböző kedvezményekről érdemes kicsit érdeklődni.

Tipp

Aki mégis a kocsit választja, az a tankolását inkább Szerbiában ejtse meg, ott ugyanis lényegesen olcsóbb a nafta. Amúgy négy fővel számolva lehet, hogy az autóval olcsóbban jövünk ki, viszont legyen nálunk szerb és macedón dínár is, vagy bankkártya, mivel az autópályákon kapus rendszer működik mindkét országban. Érdemes kalkulálni!

2-3. nap: Szkopje

A kétmilliós ország fővárosába érve hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szabályok itt egy kicsit mások, az emberek kicsit elevenebbek, temperamentumosabbak, mint nálunk. Senki ne lepődjön meg például, ha a zebrán fordul meg egy autó. Szóval hátizsákokat fel a hátra, szemeket meg jól előre és körbe szegezni és figyelni a forgalomra (is). Maga a város első blikkre nem tartogat sok izgalmat, nagyrészt szürkének tűnik és vasbetonból van, de ez nagyon elhamarkodott ítélet lenne a részünkről. Megérkezésünk után foglaljuk el a szállásunkat, mondjuk a City Hostelben, ami ár-érték arányban tökéletes: aludni nagyon jót lehet és reggel még főtt tojást is adnak a kenyérhez, ha elég frissek vagyunk, és nem viszi el előlünk valamely szemfüles lakótársunk. A zsák lepakolása után pedig irány a közeli belváros, ahol nagyon jó éttermek, kocsmák várnak ránk és ahol egy kicsit közelebb kerülhetünk a macedón néplélek megértéséhez, amikor a fő téren megpillantjuk a gigantikus, hatalmas, szökőkutas megaszobrot az ágaskodó lovon feszítő Nagy Sándorral a nyeregben. Na, ez a virtus, ez a büszkeség, ez van itt. A térről átkelve a folyón máris az óvárosban találjuk magunkat. Ha szerencsénk van, pont elcsípünk valami jó kis klubkoncertet, de egy jó buliba mindenképp könnyedén belefuthatunk. Szkopjéban azért érdemes nappal is hatalmasakat barangolni, megnézni az ortodox templomokat, a muzulmán mecseteket, a bazárt, a piacon bevásárolni friss olívabogyókból, gyümölcsökből, és természetesen degeszre enni magunkat burekkel. Ezen kívül pedig mindenképp menjünk fel a város majd minden pontjáról jól látható kereszthez, ami a hegy tetején áll és ahonnan körbenézve, nem csak a város egészét, de tiszta időben Macedónia igazi lényegét, a hegyeket is jól szemügyre vehetjük.

Tipp

Ha már Szkopjéban vagyunk, semmiképp ne hagyjuk ki a közeli Matka tavon való hajókázást, ahol elképesztően gyönyörű látványban lehet részünk. Ide tömegközlekedéssel is ki lehet jutni, infók itt találhatók.

4. nap: Prilep

Macedónián belül lehetőség van vonattal és busszal is közlekedni, bár a vasúthálózat nem ér el mindenhova, de busszal azokat a helyeket is könnyedén meg tudjuk közelíteni (íme a Szkopjéból induló járatok listája). A negyedik napi célpontunknál Prilepnél akármelyikkel érkezhetünk és el is foglalhatjuk gyorsan a szállásunkat, például a Guest House Brezában, majd azonnal pakoljuk tele kajával és vízzel a kisebbik zsákunkat és másszuk meg a város mellett lévő hegyet. Azt, amelyiken az Arany Oroszlán-díjas Eső előtt című filmben is szereplő Treskavec kolostort találhatjuk meg.

Útközben belefuthatunk hatalmas dohánylevél mezőkbe, megláthatjuk, miként száradnak a már leszüretelt dohánylevelek az utcákon felállított kis egységekben, vagy épp a teraszokon, de ha szerencsénk van, láthatunk még furábbnál furább, saját gyártású, autószerű járműveket - a forgalomban közlekedve - is. Este aztán megnézhetjük Prilep nem túl nagy belvárosát, beülhetünk valahova és ehetünk egy jót, mondjuk könnyű salátákat, ajvárt, de akár pacallevest is, akinek ahhoz van kedve és bírja a gyomra.

Tipp

Macedóniában nagyon finom borokat készítenek, és ők is nagyon büszkék a boraikra, javasoljuk, hogy mindenképp kóstoljatok meg néhányat közülük.

5-6.nap: Bitola és a Pelister Nemzeti Park

Másnap aztán egy rövid utazás után érdemes ellátogatni Bitolába, Macedónia második legnépesebb városába. Szállások közül mi itt is egy hostelt ajánlunk, ahogy az hátizsákosoknak illik, ezúttal a Szkopjéban is üzemelő Shanti Hostel hálózat itteni darabját. Bitola a Pelister-hegy lábánál fekszik, mi azonban a tegnapi túrázást követően az itteni első napra egy kis pihenést javasolunk. Vagyis inkább lazább sétálgatást, városnézést, merthogy van itt látnivaló bőven. Aki szereti az ókori romokat, az mindenképp menjen el a közeli Herakleába, de a városban is van bőven látnivaló: múzeumok, templomok, mecsetek és természetesen régi és új bazár.

A lazulós nap után, következhet megint egy kis rekreáció: másnap végig lehet haladni az úgynevezett Rocky Trail-en. A Pelister Nemzeti Parkban, a világon egyedülálló fenyőfajta, a Pelister fenyők árnyékából indulva, a sziklás részeken át egészen a Pelister csúcsáig, 2601 méter magasra túrázhatunk fel. Ez egy igen tisztességes túra, térkép és jó cipő nélkül nem javasoljuk az elindulást, viszont a látványért és az útért, megéri felmászni a hegytetőre. Fentről látni a hegy túloldalán lévő Prespa tavat, melyet három ország – Görögország, Albánia és Macedónia - birtokol (bár erről a tó nem tud). Aki egyébként nem szeretne Bitolában lakni, azoknak nyugodt szívvel tudjuk ajánlani közeli Dihovóban levő - nem sokkal drágább - Villa Dihovót, ahol olyan vendégszeretetben lesz részünk, hogy csak, és ahol némi felárért a tulaj mamája főz ránk, ha szeretnénk!

Tipp

Túrázásnál mindig legyen nálatok elegendő kaja, pia, esőkabát és kötszerek, valamint figyeljetek rá, hogy lent a városban valaki tudjon róla, hogy ti aznap a hegyen vagytok.

7-9.nap: Ohrid, Struga és a Galicica Nemzeti Park

A következő három napba megint csak lesz minden. Bitolából javasoljuk az átbuszozást Ohridba Macedónia igazi turista látványosságába. Azért terveztük három napra az itt létet, mivel az Ohridi-tó partján egy nap teljes lazulást mostanra már igazán megengedhet magának az ember. Egy másik nap el fog menni magának Ohridnak, az UNESCO Világörökség részeként is számon tartott belvárosának bejárásával, erődöstül, mecsetestül, templomostul, papírgyártó műhelyestül természetesen burekkel és baklavával megspékelve. Valamelyik napra a háromból pedig javasoljuk, hogy a kissé délebbre fekvő Galicica Nemzeti Parkba is látogassunk el, ahol szintén lehet könnyedebb sétákat is tenni, lehet átnézelődni a pár kilométerre fekvő Albániába - hátha kiszúrunk egy-egy bunkert -, és lehet megint csak túrázni egy jót. Itt a Magaro csúcsra való feljutást javasoljuk, ami 2245m magasan fekszik, és ahonnan tökéletesen látni a pár nappal korábban meghódított Pelistert és a Prespa tavat ugyanúgy, mint az Ohridi tavat, valamint az utóbbi tó nyugati partján fekvő albán hegyeket, településeket. Szállás szempontjából itt két javaslatunk van, egyrészt a Di Angolo Guesthouse Ohridban, másrészt pedig, aki sátrat is visz magával az a közeli Strugában találhat egy nagyon jó kis kempinget a tóparton, ahol többek közt a vízben úszkálva csodálhatja meg a tó körüli hatalmas hegyeket.

Tipp

Aki a kempinget választja, előzetesen érdeklődjön utána az áraknak, mivel erről sajnos jelenleg nincs információ a kemping honlapján. Még az sem kizárt, hogy telepített lakókocsiban is lehet aludni (legalábbis vannak ott olyanok is), és akkor sátrat sem kell vinni feltétlenül. Ohridban pedig érdemes egy kis hajókázásra is befizetni.

10.(+1) nap: Tetovo, Szkopje (és a visszaút)

Ohridból aztán több lehetőségünk is van a továbbhaladásra. Egyrészt elindulhatunk Albánia felé, vagy Montenegró felé (ezekről a helyekről majd későbbi cikkeinkben írunk bővebben), de visszamehetünk Szkopjébe is. Utóbbi esetben mindenképp a másik útvonalat javasoljuk ezúttal, méghozzá Kicevo, Gostivar és Tetovo felé. Utóbbi a macedóniai albánok fővárosa szintén érdemes egy kis körbejárásra, különleges hangulattal bíró település ez is, ráadásul különösen szép mecsettel rendelkezik. Persze aki még nem akar hazautazni, az mondjuk Gostivarból ellátogathat a közeli Mavrovo Nemzeti Parkba is (a Mavrovo pedig akár a téli sportok szerelmeseinek is tökéletes célpont lehet). Arra figyeljünk, hogy az utolsó nap utazásait úgy szervezzük, hogy azért odaérjünk Szkopjébe az este nyolcas belgrádi vonat indulására. A szerb fővárosban az átszállást követően pedig a reggel 6:48-kor induló Eurocityvel délutánra visszaérkezhetünk Budapestre. 12 nap alatt 2000 kilométert utazva, kalanddal és élményekkel telve, a világot megint másként, kicsit tágasabban látva.

Nézd meg, hogyan lehet hét napban a legolcsóbban, és a legtöbb élmény behúzva végigrobogni Olaszországon!

(fotó: Rába Géza)

Kaja, drogok, botrányok, siker. Elmondjuk, hogy miért ő a legkirályabb szakács, aki valaha írt.

Punk a konyhában

Anthony Bourdainnek nincsenek Michelin-csillagjai, sőt, mi több, soha nem is volt neki. Gasztronómiai kvalitásai alapján nem tartozik az elitbe, nem mutat új irányt a kulináris élmezőny számára, mivel sosem foglalkoztatta a kísérletezés. Bourdaint egy dolog érdekli: az evés, és valószínűleg szakács is azért lett, hogy minél többet tudjon meg arról az univerzumról, ami az evést körülveszi. 2000-ben írt bestsellere, A konyhafőnök vallomásai (Kitchen Confidential) minden idők legjobb könyve, amit szakács írt. Amíg a híres séfek és tévészakácsok évente jelentetik meg szakmányban gyártott, igényes, de halálosan unalmas illusztrált receptkönyveiket (van még olyan dolog, amiről Jamie Oliver nem adott ki könyvet?) , addig emberünk totálisan szétfeszítette a műfaji kereteket és megalkotta az évtized leghatásosabb alkotását, ami gyökeresen átalakította a közvélemény képét arról, hogy mi egy étterem és micsoda egy séf.

És hogy mi a trükk? Pofonegyszerű és brutálisan nehéz dolog: az őszinteség. Bourdain, a konyhai zsoldos és veterán olyan őszinte kitárulkozással írta meg a könyvet, mintha a halálos ágyáról diktálta volna. Hogyan szoktak lopni az éttermi dolgozók, miért drogoznak a séfek, hogyan szokott rá a kokainra, és milyen mélyre nyomta a drog, miért mentek tönkre éttermek, amikben dolgozott, ki kefélt kivel, miért nem szabad New York-ban hétfőn halat rendelni, milyen formában adják ki a romlott árut az éttermek, kiteregetett mindent, amiről a séfek, és étteremtulajdonosok a sírig hallgattak volna.

Bourdain később bevallotta, hogy némiképpen tartott a szakma fogadtatásától, de érdekes módon csak hátba veregetéseket kapott, és hirtelen a világ összes séfjének – legyen az Michelin-csillagos szent, vagy egy oklahomai hamburgerező szakácsa – automatikusan barátjává vált.

Bourdain a CIA soraiban

A CIA ezúttal nem az amerikai hírszerzést, hanem a Culinary Institute of Americát jelenti, amely az Egyesült Államok, sőt az amerikai kontinens legkomolyabb gasztronómiai iskolája. Kellőképpen nagy arccal fogott neki az életnek, ám a terepen, ami nem a New York-i csúcséttermeket jelentette, hanem huszadrangú BBQ grilleket, pizzériákat New Jersey-ben majd Floridában, az öreg rókák gyakran porig alázták a zöldfülű és szemtelen Anthonyt, aki szépen lassan beleszokott a gépházban töltött mindennapokba.

A könyvével egy csapásra híressé váló Tony nem is rejtette véka alá, hogy bár tiszteli a trendsetter séfeket, igazán csak a szakmai iparosait, a napi több száz tányért felrakó, névtelen zsoldosokat becsüli. Húszas éveiben belecsúszott az alkoholizmusba, aztán a munkahelyi pörgés miatt mindenféle bogyókat kezdett fogyasztani (ami Bourdain szerint gyakori jelenség a konyhákon), sok kokót szippantott fel, aminek következtében mára úgy néz ki, mint aki szétesett, de aztán gondos kezek összerakták. Rengeteg viszontagság után végül mégis sikerült tisztességes New York-i séffé válnia. Nagyjából 40 évesen higgadt le, lehorgonyzott a Brasserie Les Halles nevű manhattani intézményben, 2000-ben pedig megjelent a később 28 nyelvre lefordított A konyhafőnök vallomásai, ami új fejezet kezdetét jelentette, ugyanis kiderült, hogy Bourdain jobb író, mint séf, és jobb műsorvezető, mint író.

Punkrock mindhalálig

A Les Halles azt a konyhát viszi, ami a legközelebb áll hozzá, a franciát. Bisztrókonyha, de magas fokon, ráadásul Bourdainnek az étterem vezetői teljes szabadságot adtak. Már jópár éve nem vesz részt a napi robotban, tévéműsorokat forgat, és könyveket ír. 2010 őszén egy szép emlékű tévéműsor kapcsán volt szerencsém megfordulni a Les Halles konyhájában, legnagyobb szívbánatomra Bourdain nem volt benn, de jobbkeze, A konyhafőnök vallomásai elején is feltűntetett Carlos Llaguno igen, a derék dél-amerikai tag gyártott is egy remek borsos bélszínt. Amikor a forgatás után Bourdainról kérdeztem, mosolyogva ennyit mondott: – He’s a cool guy. A „laza srác” olyan menüt rakott össze, ami francia, ugyanakkor New York-i, ugyanis van itt boeuf bourguignon, de foie gras hamburger is (20 dollár, 4400 forint) – ilyet egy franciaországi francia sem tenne a libamájjal, legalábbis ezen a szinten.

Éppen nem szólt a zene, de a könyve óta tudjuk, hogy Bourdain konyhájában bárki hozhatta a saját zenét, igaz, ha valaki Billy Joelt tett fel, az a legenda szerint azonnali kirúgással járt. Tony a punkrockra esküszik, kedvence a New York Dolls, The Stooges, The Voidods és a Ramones. The Nasty bits című könyvét egyenesen Joeynak, Dee Deenek és Johnnynak, az együttes tagjainak ajánlotta.

Tévésztár

A konyhafőnök vallomásai egyenes folyományaként a Food Networkön megkapta első tévéműsorát, így folytathatta azt a két tevékenységet, amit a legjobb szeret: evett és mesélt. A 2002-es A bolygó amerikai (A cook’s tour) gasztronómiai világjárás Japántól Ausztráliáig, tacótól a hernyókig. Közben a Fox A konyhafőnök vallomásai címmel beindított egy sorozatot, amelyben a Bradley Cooper alakította főszereplőt, Jack Bourdaint teljes egészében hősünkről mintázták. 2005-ben leszerződött a Travel Chanellel, ahol nekikezdett Fenntartások nélkül (No reservations) című sorozatának. Bourdain körül mindig izzik a levegő, így nem csoda, hgy 2006 júliusában keményen belenyúlt. Bejrútban forgattak, és szokás szerint arra készült, hogy egy kamerától kísérve végigeszi a várost, amikor kitörték az évtized legsúlyosabb harcai Izrael és Libanon között. Tengeri és légi blokád, és a város stratégiailag fontos pontjainak bombázása. A világ leglazább séfje hirtelen egy háború közepén találta magát. A stábot a helyi segítők magukra hagyták, Bourdainék pedig ott álltak magukban, egy idegen városban, amit lőttek. Amíg a hoteljükben rostokoltak, Bourdain a feszültséget úgy vezette le, mint egy igazi szakács: bekéredzkedett a konyhára és főzött. Pár nappal később evakuálták őket, és egy amerikai hadihajó segítségével hazatérhettek. A tévéműsor negyede sem készült el, szóval a tévéséf és stábja úgy döntött, hogy készítenek egy filmet arról, hogyan nem készült el a film. A bejrúti epizód végül akkorát ütött, hogy Emmy díjra jelölték, ez pedig olyasmi, ami korábban egy tisztességesen végigforgatott műsorával sem történt meg.

Bolygó amerikai

Bourdain jelenleg is utazik, tegnap Barack Obamával evett a vietnami Hanoiban, Facebook profilján szépen szemmel lehet követni, hogy merre jár (tavaly megfordult nálunk is.) Híres arról, hogy bármit megeszik, valószínűleg még nem utasított vissza semmilyen helyi fogást. A legkeményebb cuccok: fókaszem, balut, egy egész kígyó,(ami még élt!), illetve az általa is legszörnyűbbként aposztrofált szavannai varacskosdisznó ánusz, illetve a grönlandi rohasztott cápahús.

Elmondása szerint a legundorítóbb kaja, amit valaha fogyasztott mégis a McNuggets. Nem rejti véka alá, ha kedvel valakit (pl: Thomas Keller, Ferran Adria, Mario Batali), de azt sem tartja meg magának, ha valakitől rosszul van (Alain Ducasse, egy tucatnyi kevéssé ismert tévéséf és az ABBA). Vigyázat, szókimondó szövegek!, olvasható műsorai elején, mivel nem állnak tőle távol a káromkodások és a szexista poénok.

Nem baj, Tony, mi így szeretünk.

Állítólag a tökéletes reklámhoz három dolog kell: kisgyerek, kutya és egy jó nő. Egy másik iskola szerint ezekből elég az egyik, szóval a gyereket meg a kutyát most hagyjuk. „Sex sells”, avagy formás női idomokkal bármit el lehet adni, természetesen kaját is.

Bikini, hambi, erotika

Nina Agdal 18-as karikáért kiáltóan falja a szaftos burgert. Ketchup és ajaknyalogatás lassítva: megéheztünk...

Nem látja a krumplit, érted?!

A Nando’s-nál rájöttek, hogy mi kell a népnek. Ha reklám, akkor legyen vicces és legyen benne két nagy mell. A történet egyszerűen fergeteges (nem az) és abban is biztosak vagyunk, hogy ha létezne Szőke Nők Világszövetsége, akkor tiltakozna a hirdetés miatt, elvégre meglehetősen rossz fényben tüntetik fel sorstársukat.

Tuti ziccer: fagyi

Bizonyos hölgyek nem tudnak nem erotikusan fagylaltot fogyasztani, de az szabad szemmel is látható, hogy a reklámban szereplő szőkeség erősen rájátszik a műveletre. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy ez egy valódi, létező terméket népszerűsít, de attól még működik.

Egy bombanő a vízben

Ez a reklám a szexista hirdetések iskolapéldája. A szinopszis elfér egy névjegykártyán: a srác ül a strandon, megiszik egy láda sört. Amikor az utolsó üveghez ér, kijön egy bombázó a vízből, és megissza a sörét. Vége. A reklámban látható hölgy annyira híres, hogy neve is van: Zilda Williams. A reklám egyébként nem egy sörmárkát, hanem egy sörökkel foglalkozó szájtot hirdet.

Saláta szexin

A Carl’s Jr. amerikai gyorséttermi hálózat olyan reklámokat csinál olyan csajokkal, hogy az kriminális, 18-as karikáért és egy vödör jégért kiált. Ebben a filmjükben Kim Kardashian falja a salátát nagy kedvvel.

Állatvédők beindulva

A radikális állatvédő szervezet,a PETA szereti az ütős reklámkampányokat, és ennek rendre bizonyítékát is adja. Ez a betiltott reklám a vegetarianizmust népszerűsítette volna, és tökéletes bizonyítéka annak, hogy ők is bíztak a jól bevált hatásmechanizmusban: szexszel az állatvédelmet is el lehet adni. Kérdés, hogy mit szóltak volna a nők jogait védő szervezetek a női nemet szexuális tárggyá lealacsonyító megközelítés ellen. A poén az, hogy a werkfilm forróbb, mint maga a reklám.

Emily is felszállt a burgervonatra

Hát ez valami mesés volt, nem? Szerintünk a burgerfogyaztási mutatók a plafont verték ezutána reklám után.

Ennél szebben nem lehet kólát inni

Cindy Crawfordnak nem kell bikinire vetkőznie, nem kell ráznia a melleit vagy a hátsóját, elég, ha csak beletúr a hajába és néz. Bármilyen hihetetlen, ez a reklám több szakmai díjat is bezsebelt, és beválasztották minden idők legjobb Super Bowl döntőn vetített reklámja közé.