Dalok egy másik ’56-ból – A forradalom évének legnagyobb slágerei Elvistől Cashig

1956-ot zenei értelemben is nehéz elfelejteni. Nem is akarjuk. Mutatjuk, mik voltak az év slágerei. Utána semmi mást nem akarsz majd hallgatni.

Elvis Presley-számok

Elvis valósággal tarolt ’56-ban. Azaz ’56-ban is. A Hound Dog feldolgozása (aki nem tudta volna, eredetileg Big Mama Thornton dala) mindent vitt, a Heartbreak Hotel azóta is ott figyel a minden idők legjobb dalai-listákon, a polgárháborús időkből származó Aura Lee dalocskára írt Love Me Tender szíveket facsart, a Don’t Be Cruel pedig megtáncoltatott minden kedves érdeklődőt. Szép lista.

Doris Day – Whatever Will Be, Will Be (Que Sera, Sera)

Egy dal, amit még a gyerekek is dalolásznak, csak éppen nagyon kevesen tudják, hogy ez a Doris Day-dal egy Hitchcock-filmhez, Az ember, aki túl sokat tudott-hoz készült ’56-ban, ami még Oscart is nyert a legjobb betétdal kategóriájában.

Bill Haley & The Comets – See You Later, Aligator

Ez a dal is feldolgozás, ráadásul sok idő nem is telt el az eredeti és az új verzió között: ’55-ben egy bizonyos Bobby Charles rögzítette Later Aligator címmel, de csak Bill Haley néhány hónappal későbbi változata robbantott igazán.

The Platters – The Great Pretender

A dal, amit később Freddie Mercury is sikerre vitt, eredetileg a Platters szerzeménye. A szerzemény 1955 novemberében jelent meg, de csak a következő évben került a slágerlisták első helyére. Sokkal-sokkal később, 2004-ben a Rolling Stone magazin minden idők 351. legjobb dalává választotta a The Great Pretender-t.

Dean Martin – Memories Are Made Of This

Dean Martin dala hat hétig vezette a Billboard-listát ’56-ban. Számunkra azért is fontos az alkotás, mert az ’56-os forradalom után magyar fordításban, Boros Ida előadásában Honvágy-dalként énekelte mindenki, gyakorlatilag ez lett a külföldre menekültek nem hivatalos himnusza.

Nelson Riddle – Lisbon Antigua

A Billboard-lista első helyén csücsült négy hétig ez a nálunk kevésbé ismert dal, amely szintén feldolgozás, egy eredetileg 1937-ben írt portugál dalt vett alapul, melyet Nat King Cole menedzsere mutatott be Riddle-nek, aki azonnal beleszeretett a dallamba.

Carl Perkins – Blue Suede Shoes

Aki most furcsán néz az előadót olvasva, valószínűleg nem tudja, hogy Elvis egyik csúcsdala, a Blue Suede Shoes is feldolgozás csupán, ’56 január elsején egy bizonyos Carl Perkins jelentette meg, de természetesen a király verziója még sikeresebbé vált ugyanazon év szeptemberében.

Les Baxter – The Poor People of Paris

Igen, ’56 a sikeres feldolgozások éve volt (mondjuk melyik nem az), Les Baxter dala egy ’54-es francia alkotás elfütyült verziója, négy hétig tanyázott a Billboard-lista csúcsán. Eredeti verziójában (La goualante du pauvre Jean) Edit Piaf énekelte igen nagy sikerrel.

Little Richard – Long Tall Sally

Egy bizonyos Richard Penniman ’56 márciusában igen nagyot durrantott a Long Tall Sally-vel. Ez a név nyilván nem sokat mond, talán jobb lesz a helyzet, ha eláruljuk, az urat művésznevén Little Richardnak hívják. Ez volt Richard második kislemeze, az elsőt nyilván alig néhányan ismerik, igazán jellegtelen, nem fontos dalról van szó. Valami Tutti Frutti, vagy mi a pék.

Johnny Cash – I Walk the Line

Cash legelső Billboard-csúcshódítása ’56 májusában történt meg, ezzel a dallal. Az I Walk the Line annyira népszerű volt, hogy 43 héten keresztül szerepelt mindenféle slágerlistákon, és kétmillió példányban talált gazdára. Cash egyébként a dalt sokkal lassabb verzióban szerette volna eljátszani, de a producere javasolta, gyorsítson a tempón. Sam Phillipsnek igaza volt, azóta Cash is belátta.

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon