Neill Blomkamp, te szerencsétlen! Megrendezted a District 9-t, egyből kultstátuszba kerültél, majd összehoztad a közhelyszótárból ollózott Elysium-ot, amiért a napokban teljes joggal bocsánatot is kértél. De mikor fogsz vajon bocsánatot kérni a Chappie-ért? Az ötödik Alien-film előtt, amit most már biztosan te rendezel? És hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént? Vagy inkább azt kérdezem, hányszor lehet lelőni ugyanazt az alapötletet sztori gyanánt? Már csak azért kérdezem, mert a Chappie olyan, mintha a District 9-t a Disney vette volna elő, aminek a végén valamilyen oknál fogva a Globus-gyár egy hónap alatt legyártott ketchup-mennyisége is elfolyna belezés gyanánt.

Történet egyébként akad mögötte, nem is rossz. Johannesburg-alsón járunk a jövőben, ahol az emberek kilátástalan helyzetüknél fogva munkájukat, a bűnözést néha kedvenc hobbijukkal, a bűnözéssel szakítanak meg. A rendőrség ezen csodálatos oknál fogva robotzsarukat alkalmaz, akik nem legyőzhetetlenek, de keményebbek, mint Chuck Norris. Akad egy olyan rendőrrobot, aki állandóan peches, ő a 22-es, akit le is selejteznek egy sokadik, számára sikertelen akció után. De alkotója, Deon (Dev Patel) nem hagyja őt az enyészet martalékává válni, kipróbálja rajta vadiújan kifejlesztett mesterséges intelligenciáját, amitől a robot életre kel. Csak hogy azonnal rossz kezekbe is kerül, egy bandáéba, akik egy rabláshoz akarják felhasználni.

Annyira kevés kellett volna, hogy ebből a helyzetből Blomkamp egy igazán sok réteggel operáló akció-drámát forgasson, és bizakodóak is voltunk azok után, hogy elhibázottnak minősítette az Elysium-ot. Kár volt. Chappie több illesztéséből folyik az olaj. A gyerekként induló robot nevelési kérdései egy kilátástalan világban-témakörből mindössze annyit tudsz meg, hogy vicces a gettótöltelék fémpofa, vicces, ha hanyagul jár, vicces, ha hibásan káromkodik, vicces a nyakában a tonnányi blingblingfuksz, és nem vicces, hogy emberibb a legtöbb embernél.

Bár igazán sok kínos kérdés merül fel a Chappie-vel kapcsolatban, kezdjük a pozitívumoknál. A film minden hibája ellenére képes szórakoztatni, már ha nem várunk sokat tőle. Kicsit furcsa ugyan, hogy takkra ugyanezt a sztorit szánták a Rövidzárlat 3-nak (talán némi átpozícionálás történt), de meg lehet emészteni, és nagyon jó látni a teljesen őrült Die Antwoordot az IMAX-vásznon, mint ahogy Chappie-t is, aki Blomkamphoz híven olyan perfekt megvalósítást kapott, hogy azt az ember el sem hiszi. Tökéletesek a képek, dübörögnek a Die Antwoord-dalok, az ember viszonylag jól is szórakozik a kétórás játékidő alatt, ha eltekint attól, hogy Neill Blomkamp filmjét látja. Ha Disney lenne, a helyén kezelnénk a mozit.

Na de azt kikérem magamnak, hogy a teljes Sony-termékskálát bemutató Sony-filmnek annyi esze sincs, mint egy szemes ostorosnak. Akkor kezdjük. Szegény robotokat úgy tervezték, hogy egy esetleges végtagvesztés során plug & play csatlakoztatva azonnal cserélhető legyen egy kar vagy egy láb, de az akksi, na az le van hegesztve kőkeményen, nem cserélhető, rövid idő alatt lemerül, a robot pedig meghal. De kérdem én, ki a tök fejleszt baromi drága, de eldobható robotokat, aminek nem cserélhető az akkumulátora? Van köze az Apple-höz? Fix akksis a Robotzsaru?

Más: a robotokat fejlesztő cég épülete szuperbiztonságos, nehogy véletlenül a robotokat irányító, ott tárolt hardverkulcs rossz kezekbe kerüljön. Mégis, Dev Patel és Hugh Jackman olyan szabadon garázdálkodnak bent azzal a nyamvadt hardverkulccsal, hogy erős a gyanú, a biztonsági szolgálatot bizony lapátra kellene tenni, mint ahogy az IT-seket is, mert két-három kattintással taccsra lehet tenni az egész rendszert, és ez senkinek sem tűnik fel. Windows Vista van ezeken a robotokon, vagy mi a fene, de az biztos, hogy nem Linux.

Más: Hugh Jackman fene gonosz. De ez odabent az irodában senkinek sem tűnik fel, annak ellenére sem, hogy úgy viselkedik, mint egy felspanolt Dr. Genya. És miért maszkírozták őt egyébként Nagy Bandó Andrássá? Más: Chappie hirtelen rájön, hogy van neki esze, vagyis inkább agya, amit használhat is, méghozzá egy agyhullámokat olvasó fejfedő esetében. A kérdésem az lenne, kedves Blomkamp úr, hogy normálisnak tetszik-e lenni hogyan lehetnek agyhullámai egy programmal vezérelt robotnak? És hogyan lesz képes leolvasni őket? Lélekhullámok azok inkább? Caramelnek igaza volt, és tényleg van Lélekdonor?

Más: ha a fene nagy vicceskedés és nyomorpornó elegye a fiatalabb korosztályokat célozza meg, mit keres a film végén egy olyan akciójelenet, amiben játszi könnyedséggel tépnek ketté embereket, és vágnak véres húscafatként falhoz? Tudja már meg a gyerek, hogyan megy ez majd Johannesburg-alsón kb. 30 év múlva?

Más: hogyan kedveljük meg az egyébként kedvelésre szánt Chappie-t, ha tökéletesen szerethetetlen figurát nevel belőle Ninja és Yolandi, és nagyjából úgy fog viselkedni, mintha a korai Ganxsta Zolee nevelte volna fel egy poszt-apokaliptikus Ózdon? Más: nem szégyelli magát Neill Blomkamp a befejezés miatt? Az egyébként szórakoztató film az utolsó fejezetére tökéletes blődlivé válik, ahol teljességgel bedobják a gyeplőt, lesz, ami lesz, a gyerek akkorra már úgyis bőg (már ha a cuki robot miatt elvitted) az elfolyt vér látványától, de ha már kicsit okosabb a gyerkőc, a levont tanulság minőségétől is vonyítani fog. Hidd el, a gyereked már most okosabb, mint az összekötött PS4-ekkel hekkelő Chappie. Akárhány éves is.

Persze a nagy tanulság az, hogy nem mindegy, hogyan neveled a gyereked, és ha eleve borzasztó körülmények között nő fel, akkor van ugyan remény számára, de nem sok. Blomkamp a látványban eszeveszetten maximalista, ennyi marad most nekünk. Chappie-t nem nagyon lehet szeretni. Viccesnek nem elég vicces, de legalább szórakoztat annak ellenére is, hogy olyan buta, mint a tök. Neill Blomkamp Alien-folytatására ezek után köszönjük, de nem vagyunk annyira kíváncsiak, még akkor sem leszünk azok, ha a rendező úr évek múlva elnézést kér a Chappie-ért is, ami látványból csillagos ötös, színészi játékok terén is rendben van, de a forgatókönyvét még egy lélek nélküli robot is kiröhögné.