A jó sztorikat bírod-e?

Egy húszdollárosra cseppentett halálos vírus egy Fekete Pénteken – figyeld a burkolt társadalomkritikát! – az egész Egyesült Államokat a seggére ülteti. Milliók halnak meg, összeomlik a gazdaság, a kontinens pedig káoszba fullad. A Division nem más, mint egy korábban átlagos polgárokból szerveződött irreguláris sereg, mely célul tűzte ki a rend megteremését. A helyszín az elnéptelenedett, fertőzött, elbarikádozott, itt-ott karanténzónákkal és hevenyészett köztemetőkkel kicsipkézett New York, melynek közepén ott éktelenkedik a Fekete Zónának nevezett terület. Erről a kerületről még a divízió is lemondott, inkább körbekerítették és eldobták a kulcsot. Itt fékezhetetlen erőszak tombol az utcákon, de a helyzet New York egyéb kerületeiben sem sokkal jobb.

Nem csak a fosztogatókkal kell megküzdened, de a vírust – és vele együtt a betegnek vélt embereket is - már-már vallásos hevülettel lángszórózó Tisztogatókkal, és a komoly tűzerővel és technológiával felszerelt The Last Man Battalion nevű katonai szervezet egységeivel is.

A sztori a hadrendbe állított civilekkel, a kaotikus nagyvárossal és a velünk szemben álló frakciókkal több, mint tetszetős. További szófosás helyett inkább nézd meg ezt a szájtátós trailert!

A helyzet az, hogy a játék egy az egyben hozza ezt a hangulatot. Nos, van még kérdés?

Tom Clancy’s The Division pontszámod: 8

A látványra mész-e?

Megvan az a videó, amit a Ubisoft a 2014-es E3-mon mutatott a The Division-ről? Ha nem láttad, akkor pótold szépen, mert ez az ingame-nek hazudott videó bizony nem csak akkoriban számított bombasztikusnak, de ilyesmit a mai napig sem tud felmutatni egyetlen játék sem.

Na igen, simán jár egy közepesen erős koki a fejlesztőknek, hiszen a végleges játék legfeljebb csak köszönőviszonyban van ezzel az elképesztő minőséggel. Szívesen írnánk egy nyílt levelet a Ubisoftnak, hogy menjenek már a jó büdös francba a felpimpelt klipjeikkel. A Watchdogs-szal ugyanezt játszották el néhány éve. Az első videó után mindenki az állát kereste, aztán jött a játék és jogosan érezték magukat átcseszve a játékosok.

No de vissza a The Division-höz! Azért a helyzet szerencsére korántsem tragikus, a játék ugyanis szép. Nem gyönyörű, de szép, néhol pedig – főleg PC-n, ultra beállításon – tényleg fel tud mutatni néhány effektet, melyek láttán egy pillanatra tátva marad az ember szája. A látvány egységesen hozza az AAA címektől elvárható magas színvonalat, ami elsősorban a remek művészeti rendezésnek köszönhető. A kihalt New York azonnal a The Last of Us-t juttatta eszünkbe, melynél nagyobb dicséretet momentán nem is tudnánk idecibálni, lévén az előző konzolgeneráció legjobb játékáról beszélünk. Az animációkra szintén nem lehet panasz és bár a környezet csak mérsékelten rombolható, a cikázó lövedékek, a tűzeffekt és a robbanások olyan intenzív harcokat varázsolnak a képernyőre, hogy a shooter-fanok ujjonghatnak örömükben.

Azért azt megjegyeznénk, hogy néhol bizony meg-megbicsaklik a The Division. A képfrissítés szerencsére stabil (konzolokon hozza a 30 fps-t, PC-n pedig akár a 60 fps-t is), itt-ott azért belefuthatunk némi pop-upba, vagy későn élesedő textúrába. Ezek a játék élvezetét nem rontják számottevően, de azért az összképhez hozzátartoznak.

Tom Clancy’s The Division pontszámod: 7

Shooter-fan vagy-e?

Mert ha igen, akkor most fejezd be az olvasást és azonnal rohanj megvenni a játékot! A The Division az utóbbi idők legjobb, legtartalmasabb harmadik személyű lövöldéje (pont, sőt, felkiáltójel)!

A tökéletes shooterhez persze nagyon sok mindenre oda kell figyelnie a mindenkori fejlesztőnek; élvezetes gunplay, a tűzharcok kifogástalan audiovizuális megvalósítása, taktikázásra alkalmas játéktér, okos fedezékrendszer, személyre szabható, fejleszthető arzenál, taktikus mesterséges intelligencia. A játékban ez mind alaptartozék, a komponensek átütően élvezetes elegyet alkotnak.

Tom Clancy’s The Division pontszámod: 10

RPG-fan vagy-e?

Néhány helyen olvashattad már, hogy a The Division egy amolyan shooter-RPG akarna lenni, és mi úgy vettük észre, hogy ez nagyjából megy is neki. A hardcore RPG-fanok mondjuk erősen furcsállani fogják, hogy a kasztok nincsenek betonba öntve. Más játékokban a képességfa egy adott ágán tudsz csak haladni és meg kell barátkoznod azzal a tudattal, hogy a varázslónak nevelt karakteredből nem csinálhatsz barbárt néhány perc alatt. Na, itt egy kicsit másként működnek a dolgok, mivel a statisztikádat a rád pakolt felszerelés befolyásolja, következésképp a felszerelés átvariálásával pillanatok alatt kasztot válthatsz. Hogy vannak-e lehetőségek? Most nem megyünk bele, hogy épül föl a skillfa, mert egyfelől marha unalmas lenne, másfelől pedig nagyon bonyolultnak hangzik, a játékba pattanva viszont azonnal megérted és egy óra elteltével már magabiztosan alkalmazod.

Az előbbi kérdésre azért választ adunk: annyi lehetőség van, hogy simán beleszédülhetsz, ha korábban nem foglalkoztál mikromenedzsmenttel. Aktív és passzív képességek, adottságok, fegyverek, páncélzat, kraftolás, szintlépések… van itt minden, mint a vásárban, ráadásul a felszerelés egyes tárgyai külön-külön is módosíthatóak, ahogy az egyes high-tech kütyük és adottságok is fejleszthetőek. Egyetlen dolog van csak, ami miatt kicsit fáj a szívünk; a játék elején a karaktered megalkotásakor csak néhány előre betárazott arcot választhatsz. Szerencse, hogy a harcosod ruházatát később aprólékosan átvariálhatod, így a változatosságra végső soron nem lehet panasz.

A sztori egyedül és koopban játszva is élvezetes, a már említett Fekete Zónában pedig a gémerek egymásnak is eshetnek az itt található brutális zsákmány megszerzése érdekében. Tennivaló bizony akad bőven, a játék alsó hangon garantál nagyjából 50-60 óra játékidőt, amihez a Fekete Zóna még hozzápakol néhány tucatnyit, az érkező DLC-k pedig biztosan a ravaszon tartják az ujjad hosszú hónapokig.

Tom Clancy’s The Division pontszámod: 8

Perfekcionista vagy-e?

Naná, hogy a The Division sem tökéletes! Az gyaloglás például annak ellenére is frusztráló tud lenni, hogy a lényegesebb úticélokhoz akár gyorsutazhatsz is, ami nem kevés közúton caplatást spórol meg a játékosnak. A Ubi persze teletömte a térképet mellékküldetésekkel és egyéb tennivalókkal, de harminc óra után ezek már nem sok újdonságot tudnak felmutatni, kicsit repetitívvé válnak, de ez minket például egyáltalán nem zavart, hiszen a tűzharcok intenzitása és az általuk szállított élvezeti faktor egy jottányit sem veszített az erejéből.

A nagyon kemény RPG-fanokat zavarhatja az is, hogy a sztori kipörgetése után már csak a Fekete Zónában végrehajtott portyákon szerezhető zsákmány motiválja a játékost, de ez a sirám egy 50+ óra szórakozást nyújtó játéknál manapság már konkrétan nevetségesnek hat.

Itt-ott persze bugokba is bele lehet szaladni, melyek kivételes esetben akár gamebreakerek is lehetnek – akadályozhatják a továbbjutást -, és az első héten sokkal többször kaptunk szerverhibáról tájékoztató hibaüzenetet, mint szerettünk volna, azért szerencsére az összkép még ezekkel a hibákkal együtt is decens.

Tom Clancy’s The Division pontszámod: 7

Player vagy-e?

Az értékelés előtt még meg kell jegyeznünk, hogy a játék teljes magyar falirattal büszkélkedhet, a fordítók pedig kifogástalan, minőségi munkát végeztek, így az angol tudás hiánya nem lehet kifogás.

Ha átlagot vonunk a fenti pontszámokból, akkor kijön egy reálisnak tűnő nyolcas, de ehhez nekünk muszáj hozzáadnunk még egyet, a The Division-nel ugyanis élmény játszani. Végső soron tökmindegy, hogy milyen elvárásaink voltak a játék grafikai teljesítményével vagy az RPG-szegmenssel kapcsolatban, ha a produktum magabiztosan szállítja azt a hangulatbombát, amiért egy fárasztó nap után leülsz a képernyő elé egy órácskára. A játékban annyi lehetőség van, ami egy alkalmi játékosnak akár egy évig is kitart, a frenetikus tűzharcok és a bombasztikus hangulat pedig ezeket olyan eleggyé rántja össze, amit minden akciójáték-fannak ki kell próbálnia.

Tom Clancy’s The Division pontszámunk: ...