Néhány hete a NASA bejelentette, hogy 2025-ig szeretne embert küldeni a Marsra. Ez pedig mindenképpen a 21. századi űrkutatás legnagyobb dobása lenne – már ha összejön.
Jártunk már az űrben, jártunk már a Holdon, de azért ez egy más szint, valljuk be. A Mars ugyanis „legjobb napjain” is legalább 54,6 millió kilométerre van tőlünk, azaz úgy 140-szer messzebb, mint a Hold, és ez kb. harmada a Nap–Föld-távolságnak. (Egyébként jelenleg úgy 75 millió km-re van tőlünk a vörös bolygó, de 2 év múlva ismét egész közel lesz: 56 millió kilométerre.)
Szóval egy ilyen út már önmagában is eszméletlenül veszélyes, szinte elképzelni sem tudjuk, hogy mi minden történhet közel 120 millió kilométernyi út során egy „maréknyi” űrhajóval az óriási világűrben – még maximális felkészüléssel, a lehető legkontrolláltabb körülmények között is. És van ám itt még egy bökkenő, ami kicsit kedvét veheti az igazi kalandvágyóknak. Charles Limoi, a Kaliforniai Egyetem professzora arra hívta fel a figyelmet az egyik publikációjában, hogy a folyamatos radioaktív sugárzás bizony komoly veszélyt jelenthet az asztronauták számára.
Ennek tesztelésére a világűrben tapasztalható radioaktív sugárzásnak tettek ki rágcsálókat laboratóriumi körülmények között hónapokon át, majd ezek után megvizsgálták az állatok egészségi állapotát.
A kutatók azt tapasztalták, hogy hat hónap után neuronális károsodás és gyulladás következett be az állatok agyában.
Az agykárosodás után a kutatók a patkányok memóriáját és tanulási képességeit is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy a kozmikus sugárzás kognitív diszfunkciót okozhat, rosszabb esetben pedig demenciát is. A kísérlet során a kutatók azt is megfigyelték, hogy a patkányoknak kellemetlen élményeik támadtak a sugárzás következtében, és feszültté, idegesekké váltak. Ez pedig szintén meghatározó lehet, mivel az utazás oda-vissza cirka 3 évig fog tartani, így az asztronauták ingerültsége, netán paranoiás viselkedése bizony kihathat az expedíció sikerességére is.
(forrás: International Business Times)