Sokat változott a Sony csúcstelefonja, de a legnagyobb fegyverét megtartotta

Az már a Mobil Világkiállításon is látszott, hogy a Sony Xperia XZ2 lehet az a telefon, amivel a Sony hosszú évek egy helyben toporgása után végre elindul a jó úton, most viszont lehetőségünk volt komolyabb tesztnek is alávetni az új telefont.

Kezdjük is talán az XZ2 egyik legnagyobb erősségével, ugyanis

még úgy is, hogy csak 4 GB RAM van benne. Ez mondjuk pünkösdi királyság lesz, hiszen a következő hónapokban sorra érkeznek majd a Snapdragon 845 procival ellátott telefonok, de azért az így is szép eredmény, hogy az XZ2 nettó teljesítményben leveri mind az Exynos-procival ellátott Samsung Galaxy S9-et, mind a Kirin 970 chipet használó Huawei P20-at.

Az XZ2 megjelenésében is előnyére változott az elődjeihez képest, ugyanis a Sony elbúcszott az évek óta változatlan dizájntól, és az új telefon jelentősen megújult külsőt kapott. Ennek egyik fontos eleme, hogy a telefon jóval vékonyabb kerettel érkezik, a 2160x1080 pixeles kijelző pedig 18:9-es képarányúra nyúlt. Az XZ2 üvegből készült és enyhén domború hátlapjával kifejezetten jó benyomást kelt az emberben, és jó hír, hogy az ujjlenyomat-olvasó is könnyen elérhető helyre, a kamera alá került (habár az elhelyezését szokni kell, mert kicsit lejjebb van, mint más telefonokon, így első néhány nekifutásra jól összetapogattuk a kamerát).

A kijelzőre visszatérve: az Xperia XZ2 képminősége meglepően jó, ami a kiemelkedő fényerőn és színhűségen túl elsősorban az X-Reality technológiának köszönhető.

(Youtube-videók esetében is), így összességében a képminőség semmivel sem rosszabb, mint mondjuk az AMOLED-kijelzős telefonoknál, sőt, sok esetben kifejezetten szebbnek láttuk az XZ2 képét.

Nagyüzemi médiafogyasztóknak az XZ2 egyébként is jó választás lehet, hiszen a telefon sztereó hangszórókkal érkezik, aminek a minősége ugyan nyilvánvalóan nem éri el a Bluetooth-hangfalak szintjét, de egy mobiltelefonhoz képest meglepően jól szólnak. A Sony sajnos azoknak a táborát erősíti, akik szerint a jack-csatlakozó ma már csak múzeumokba való, viszont emiatt a hiányosság miatt kárpótol minket a telefon dobozában található USB-jack-átalakító, valamint a

Ennél is meggyőzőbbek a telefon videós képességei, amelyek közül a full HD felbontású szuperlassítást, valamint a 4K felbontású HDR videót kell kiemelnünk. Előbbivel a Sony orrhosszal veri a konkurenciát, hiszen a többi telefonnal egyelőre csak HD felbontásban tudunk másodpercenként 960 képkockát rögzíteni, igaz, az XZ2 apró hiányossága, hogy a lassított felvételt csak manuálisan tudjuk elindítani, így eléggé résen kell lenni, hogy pont a megfelelő pillanatot kapjuk el.

Ezt megmutatni könnyebb, mint elmagyarázni, szóval íme (a videón nem annyira látszik, de a felvétel idején már majdnem tök sötét volt):

A remek videós funkciókat a Sony néhány plusz aprósággal tette tökéletessé, mint mondjuk a prediktív autofókusz, ami előre kiszámolja, hogy merre fog mozdulni a témánk, és eszerint változtatja a fókuszt, valamint a fehéregyensúlyt segítő infraszenzor, ami határozottan sokat javít a fotók és videók színegyensúlyán.

A telefon fotós képességeiről érdemben nem sokat tudunk nyilatkozni, hiszen a Sony a duál kamerát megtartotta az XZ2 Premiumnak, így a sima XZ2-ben csak egy 19 megapixeles kamerával fotózgathatunk, ami eléggé átlagos képminőséget biztosít. Szintén nem voltunk túl nagy véleménnyel az öt megapixeles előlapi kameráról, ami egy csúcstelefonban ma már igen-igen vérszegénynek számít.

Az élmezőnyt követve a Sony is igyekezett minél jobban kihasználni a gépi tanulás lehetőségeit, aminek a leglátványosabb példája, hogy

Az XZ2-t egyébként teljesen fölösleges éjszaka töltenünk, hiszen a gyorstöltővel nagyjából egy óra alatt feltölthető 60%-ra a telefon, és mivel az XZ2 üzemideje a nem túl nagy akksi ellenére is egészen tisztességes, naponta maximum másfél órát kell rászánnunk a töltésre, hogy a következő napig biztonságban legyünk.

A telefon látványosabb extra funkcióiról, mint például a Dynamic Vibration System és a tárgyak és arcok szkennelése vegyes érzések alakultak ki bennünk. A Sony láthatóan bátran kísérletezik az új megoldásokkal, amelyek közül ma még lehetetlen lenne megmondani, hogy melyik fog beválni hosszú távon, és melyik lesz az, ami gyorsan eltűnik a süllyesztőben.

Az például, hogy a telefon bármilyen zene vagy film alatt (akár általunk rögzített videóknál is) képes a zene vagy hanghatások ütemére rezegni, elsőre nem tűnik egy világmegváltó újításnak, de hát nem tűnt annak a kontrollereknél sem, mára meg gyakorlatilag kihagyhatatlan fícsörnek számít. Az arcok és ételek beszkennelése háromdimenziós objektummá minden bizonnyal olyan technológia, amire a jövőben a kiterjesztett valóság terjedésével egyre nagyobb szükség lesz, ma viszont a használata még eléggé körülményes (jó eredményt csak nagyon jó fényviszonyok mellett lehet vele elérni), és a hasznossága is erősen megkérdőjelezhető.

Ez persze nem a Sony hibája, hiszen az early adopterek soha nincsenek könnyű helyzetben, amire az elmúlt években láthattunk jó és rossz példákat is egyaránt: az LG például mindössze egy év után ejtette a moduláris kiegészítőket, az ujjlenyomat-olvasók viszont annak ellenére is elhagyhatatlan részeivé váltak a telefonoknak, hogy a technológia hajnalán kész kínszenvedés volt velük feloldani a telefont.

ami tényleg szinte csak a méretében különbözik a nagyobbik modelltől. Mivel a keret az XZ2 Compact esetében is jóval vékonyabb lett, így egy mai szemmel nézve őrületesen kicsi telefont kapunk, ami a műanyag borításon, az akksi méretén és néhány apróságon kívül (pl. nincs benne Dynamic Vibration rendszer) ugyanannyit tud, mint a nagyobbik XZ2, vagyis jelenleg messze a legkisebb csúcskategóriás telefon.

Ehhez képest különös ajándék a Sonytól, hogy míg a sima XZ2 270 ezer forintért kerül boltokba, a Compacthoz már 210 ezer forintért hozzájuthatunk, ami az egyik legjobb ár-érték arányú csúcstelefonná teszi a kisebbik XZ2-t.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon