Nem mondom, hogy egy autókiállításnak muszáj az autókról szólnia, de az ember már csak olyan, hogy ha meghallja, hogy autós múzeum, akkor rögtön ezekre a négy keréken guruló klímagyilkosokra asszociál, általában helyesen. A Museo Automovilístico de Malaga ezzel szemben gyakorlatilag egy Ferrarikkal és Rolls-Royce-okkal prezentált divatbemutatóra csalogatja be a gyanútlan férfinépet, ahol a bejáratnál egy zombi hercegnő fogadja a látogatókat.

Az emlegetett zombi hercegnő, aki a felirat szerint valamiféle spanyol Rómeo és Júlia-sztorinak az egyik főszereplője, és hát a külseje gyakorlatilag egy hatalmas spojler a történet végét illetően.

Aztán, ha már autós múzeum, akkor azért jönnek az autók is - meg velük valami más is. Ez például itt egy 1904-es De Dion-Bouton, mellette egy Moulin Rouge-fellépőruhával. Ha még keresed az összefüggést, akkor annyit segítünk, hogy a kocsit a Moulin Rouge és Touluse-Lautrec művei inspirálták. Kíváncsiak lennénk rá, hogy a Velorexet mi inspirálta, de amellé nem volt kiállítva semmilyen gönc.

Az előtérben egy esernyős Minervette Belgica, a háttérben pedig egy úgynevezett "horseless carriage", ló nélküli kocsi, a fa nélküli erdő (mező) és a víz nélküli tenger (szárazföld) analógiájára. For the record: ezek mellett is volt néhány ruha.

A kocsikban üldögélő bábuk egyébként nem igazi kitömött emberek, de próbáld meg ezt elmagyarázni egy ötéves gyereknek. Ha gyerekkoromban jártam volna itt, tuti, hogy egy életre meggyűlölöm az összes autót.

Minerva Bélgica, avagy az 1919-es év Mercedes S osztálya. A háború utáni Európában a legtöbb embernek nem hogy autóra, de gumibelsőre sem volt pénze, így több autógyártó is a szupergazdagok felé próbált kiutat találni a szorult helyzetből.

Ez a látvány sok embernek volt az utolsó, amit életében látott. 1931-es Studebaker, a gengszterek népautója.

És a náci felsővezetők népautója, vagyis a csodálatos Mercedes 540K, ami nem csak a legszebb, de roadster verziója jelen pillanatban az egyik legdrágább autó is, ami valaha készült.

A városi kisautó nem a Smarttal kezdődött, ez itt például egy 1955-ös Fuldamobile, avagy a "tojás". Találó név, bár nehéz eldönteni, hogy az autóra, vagy inkább az ütközéskor éppen benne ülőkre vonatkozott.

Aki megmondja, hogy milyen márkának az orrdísze látható a képen, az a vendégünk egy jó francia borra. 1953 előtt születettek előnyben.

Divatos hipszterek indulnak partizni az első világháború idején.

És hogy nem csak nyugaton tudtak gyönyörű autókat gyártani, arról tanúskodik ez az 1947-es Tatra, amely teljes egészében csehszlovák gyártmány volt.

BMW 327, az 1930-as évek álom sportautója.

Az art deco stílus egyik legtökéletesebb megtestesítője, a Lancia Model Astura.

Itt még reménykedtem, hogy ez végre valamilyen magyar vonatkozású dolog lesz...

... aztán kiderült, hogy annál is jobb: hippi Rolls-Royce! Hogy egy hippi hogyan tudja feldolgozni a Rolls-Royce-tulajdonosság tényét, azt nem tudjuk, de erről John Lennont kéne megkérdezni.

Szubjektív megfigyelés szerint egyébként a jelen lévő hölgyeket is inkább a kocsik érdekelték, mint a ruhák, bár ennél a Svarovski-kristályokkal kirakott Rollsnál nem lehetett biztosan tudni.

Elvis Presley rózsaszín Cadillacjére hajazó rózsaszín Cadillac Eldorado, amivel gyakorlatilag csak nyugati irányba lehetett autózni, és csak a 66-os úton.

Mögötte pedig a híres "varangyszájú" Citroen figyel, varangyszájjal.

Szegény kis cuki Porsche Speedster úgy állt a Jaguar XK 120 mellett, mintha lélekben már feladta volna.

Amikor már éppen feladtam volna a folyamatos csodálkozást, akkor előkerült egy Gullwing Merci meg egy "James Bond" Aston Martin...

... és egy 1956-os Ferrari 250 GT Speziale is. Mindez tíz négyzetméteren belül.

Halra emlékeztető napelemes autó, amely hogy, hogy nem, nem jutott el a sorozatgyártásig.

Mint ahogy ez az 1931-es kísérleti modell sem. A kísérlet az volt, hogy hogyan lehetne hasznosítani az első világháborúból hátramaradt repülőgépmotorokat. Nem ez az elképzelés nyert.

(A képeket egy Sony a6000 géppel készítettük.)