Tíz autó igazi nagyfiúknak – XXL-alternatívák

Akár széltében, akár hosszában nőttünk nagyra, az autóválasztás a ruházkodáshoz hasonló kihívás. Szerencsére öreg Hondától akciós Maybachig számtalan lehetőség van a kényelmes utazásra.

Shaquille O'Neal targatetős Ferrari 456 GTA-ja

Shaquille O'Neal (a barátainak csak Shaq) többek közt azért minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója, mert két méter tizenhat centi magas, amihez 147 kilós versenysúly párosul. Ez a gyakorlatban két dolgot eredményez: a pályán megállíthatatlan tankként söpör félre mindenkit, a meccs után viszont nem fér be egy Ferrari 456 GTA-ba. Ezt orvosolandó egy külsős cég targatetős kétülésessé alakította az eredetileg 2+2-es kupét. A hátsó üléssor helyére hatalmas mélynyomók kerültek (nem csoda, hisz O'Neal rapperkedett is egy darabig), a tetőlemezt pedig kivehető füstüveg váltotta. A maximális kényelem kedvéért a bőrfotelek ülőlapját is meghosszabbították.

Az utolsó bukólámpás Ferrari automata váltójával és 442 lóerejével igazi túraautó volt, bár végsebessége meghaladta a 300 km/h-t. Nem a kosarasé volt az egyetlen egyedi karosszériás: a belga Nafsas Al Khaddaja számára a Pininfarina csinált két szedánt, a brunei szultánnak pedig hét kombit (melyből végül csak hatot vett meg) és két kabriót. További két nyitott tetős 456 is készült egy kaliforniai cégnél, melyek közül az egyiket maga Mike Tyson vette meg. Ő csak 178 centi, így maradhattak a hátsó ülések.

A pápamobil

Túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi két pápa kövér vagy langaléta termetű lett volna. Ám ha valaki a katolikus egyház feje, az aurájában lévő hatalomkoncentráció miatt is több helyre van szüksége, nem is beszélve a jobbra-balra integetés miatti mozgástérigényről. Megoldaná a problémát egy megfelelően reprezentatív kabrió is, de azok az idők elmúltak, amikor ilyen lazán lehetett kezelni a biztonság kérdését. Fiat Campagnola, Ford furgon, Range Rover és Seat Panda is szolgált már pápamobilként, de a golyóálló modelleket hagyományosan a Mercedes–Benz szállítja a Vatikánnak.

A megnövelt biztonságra a II. János Pál pápa ellen 1981-ben elkövetett merénylet miatt volt szükség. A török Mehmet Ali Ağca lövései közül összesen négy találta el. Bár kritikus állapotba került, később teljesen felépült, és megbocsátott a merénylőnek, akit meg is látogatott a börtönben. Ağca azzal indokolta tettét, hogy a pápa személyében a kapitalizmus megtestesülését látta. Két éve szabadult. Mivel sosem tudhatjuk, hogy személyünkben mikor látja valaki a kapitalizmus árnyoldalát, egy pápamobil bárkinek a hasznára válhat!

Első generációs Honda Civic

A Civic 1973–79-ig gyártott első generációjának kétajtós verziója bő 3,55, négyajtósa pedig 3,73 méter hosszú, de még a kombi is csak épphogy lépi át a négy métert. Ehhez másfél méteres szélesség, és alig több mint 1,3 méteres magasság párosul, így mondhatni, hogy a Civic apró. Ez a súlyán is látszik, mivel csak 680 kiló. Elsőre tehát úgy tűnhet, hogy nem ideális se kövéreknek, se magasaknak, se a kettő keverékének, ám ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Ahogy az első Volkswagen Golfnak Wilt Chamberlin kosárlabdázó, úgy a Civicnek maga Bubba Smith volt a reklámarca!

Ha pedig Moses Hightower belefért, bárki belefér. Egyben örök tanulság, hogy koccanás esetén nem feltétlenül jó ötlet egyből az öklünket rázni!

Ha valaki ilyen Civicre vágyik, kösse fel a gatyáját: kevés volt itthon, és azok is elrohadtak mára. A használtautó-hirdetések között jelenleg egy automata kombi árválkodik.

Scion xB

Bár a Toyota fiatalokat célzó márkáját, a Sciont a Lexusszal ellentétben nem forgalmazzák Európában, a japán belpiacra készült Toyota bB-ből az amerikaiak számára Scion xB-vé alakított autóból a szürkeimport révén egész sok Magyarországon találta magát. Nem meglepő, hiszen 1,5-ös, 109 lóerős sornégyesével, kompakt méretével és elsőkerék-hajtásával abszolút megfelel az öreg kontinens igényeinek. Az ötajtós ferdehátúként definiált modell négyfokozatú automata, valamint ötfokozatú manuálissal készült, a gyárról 1959-ben elnevezett Toyota városában.

Könnyű rájönni, miért ideális választás a nagyra nőttek számára: ennél kevés dolog hasonlít jobban egy téglatestre, márpedig a téglatest alakú dolgokba jól lehet pakolni. Akár cuccokat, akár zsírszövetet. Az xB-ben bőséges a fejtér, viszonylag magas az üléspozíció is, elfér a lábunk, így kompakt méretei ellenére is kényelmes pózban ülhetünk. Ha kedvet kaptunk hozzá, íme néhány eladó példány a japán–amerikai építőkockából!

Maybach 62S Landaulet

A Maybachot az anyacég Daimlernél a félreértések elkerülése végett csak pénztemetőnek hívják. Erőtlen kísérlet volt csupán a Rolls–Royce (és ezáltal a BMW) legyőzésére, mely milliárdokba került. A hibát beismerték, jövőre a Mercedes–Benz leporolja a 600 Pullman párosítást, és az S-osztály legnagyobbja lesz a konszern csúcsmodellje, a meglévő Maybachokat pedig 23 millió forintos kedvezménnyel árulják, csak hogy minél előbb lezárhassák ezt a fejezetet. Ám van egy dolog, melyben nincs az a modern Rolls vagy Mercedes, mely a Maybach nyomába érne...

Igen, a hátul nyitott tető! Ez a fejedelmi lábtérrel, a hatalmas oldalsó üvegfelületekkel és a testet körülölelő masszázsfotelekkel együtt olyan szabad érzést kelt, melyet egy Rolls–Royce Phantom Drophead Coupéban már csak azért sem élhetünk át, mert azt nem szokás sofőrrel használni, így nem dőlhetünk csak úgy hátra benne. A Maybachban viszont igen, így addig érdemes venni, amíg lehet kapni. Kedvezményesen már 73 millióért a miénk lehet!

Sbarro Windhawk

Úgy látszik, Svájc autóipara hiányát azzal igyekszik kiküszöbölni, hogy innen származik a világ két legfurcsább autós cége. Az egyik a Rinspeed, a másik pedig az 1968-ban alapított Sbarro. Ők Lola versenyautók rendszámos replikáival kezdték, 2010-ben pedig elérték, hogy legalább két lépést tegyek hátrafelé a Genfi Autószalon vörös szőnyegén. A kettő között, 1978-ban megalkották a Windhoundot, mely egy 6,9 literes Mercedes V8-cal hajtott luxusterepjáró volt. Ez annyira megtetszett a szaúdi királynak, hogy gyorsan rendelt is egy különlegeset, mert bár a politika nem érdekelte, a solymászat annál inkább!

A Windhawk a G-osztály alapjaira épült, hatkerék-hajtással, 217 lóerővel, állítható hasmagassággal, 350 literes benzintankkal, víztartállyal, és egy külön hűtővel a sólymok jutalomfalatkáinak. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy az elektromosan megemelhető ülésekkel a hatalmas napfénytetején át bármikor az autón kívülre liftezhettük magunkat benne. Nem kérdés, hogy az ilyenkor keletkező fejtér elegendő bárkinek. Khalid király sajnos nem élvezhette sokáig, mert 1982-ben szívinfarktusban meghalt.

SsangYong Chairman

Nagy biztonsággal ki merem jelenteni, hogy egy Audi A8-ban, egy 7-es BMW-ben vagy egy S-Merciben a legtöbb ember el fog férni. Különösen hátul, hiszen arra vannak kitalálva, hogy az utasok kényelmesen érezzék magukat. Ugyanezt kínálja a beszédes nevű Chairman W-generációja, és valljuk be, mennyivel érdekesebb egy dél-koreai luxusautóval tolni a belső sávban, mint a megszokott német trió bármely tagjával? A SsangYongnál egyébként a "W" a World Class, azaz világbajnok megfelelője. Csak jó lehet!

Hogy valójában milyen, nem tudhatjuk, ám a felszereltségi lista nem rossz: a belépő 3,2 literes sorhatos után 3,6-os következik, a csúcsmodell pedig ötliteres V8-al, 306 lóerővel. Rendelhető a Mercedes–Benz hétfokozatú 7G-Tronic automatájával, valamint a 4Matic néven ismert összkerékhajtással. Az elektromos kütyükkel tűzdelt futómű szinte elnémítja az úthibákat, a házimozi rendszer pedig a hátsó üléssor mindkét oldaláról vezérelhető, saját érintőképernyővel. A nagyra nőtt koreai cégvezetők örülhetnek.

Renault Avantime

Ha a Maybach pénztemető volt, az Avantime gazdasági totálkár, olyannyira, hogy csődbe is vitte a gyártó Matra autós részlegét. Pedig a többek közt Forma–1-es világbajnokságot és a Le Mans-i huszonnégy órást is megnyerő, szabadidejében föld-levegő rakétákat gyártó cég természetesen most is tudta, mint csinál, csak a világ nem volt még kész a befogadására. Hogy egy egyterűméretű és formájú kétajtós karosszéria 2+2-es elrendezésű beltérrel gyártásba kerüljön, Franciaországon kívül a világ összes pontján elképzelhetetlen lett volna. De a két bagett, némi sajt és pár liter vörösbor után a Renault rábólintott, és adott egy V6-os benzinest az orrába.

Nem akarom magyarázni, hogy miért tökéletes nagy embereknek, nálam jobban szemlélteti ezt Karotta, verbálisan is:

Design Q Range Rover Q-VR

A Range Rovert azzal szokta mentegetni a brit autós sajtó, hogy egészen jól használható terepen. Szép dolog, és nyilván a hazai mérnökcsapat literszámra verejtékezett, mire elérte, de ez mind lényegtelen: aki terepre akar menni, vesz egy Defendert vagy egy Discoveryt, a Range Rover pedig a sztárfocisták feleségeinek bevásárlóautója marad. A Chelsea Tractor becenév sem véletlenül alakult ki. És ha már úgysem megyünk vele a vaddisznók közé, miért ne tehetnénk még kényelmesebbé?

A főleg magánrepülők belterével foglalkozó Design Q pont ezt tette! A hosszított Range Rover sirályszárnyas hátsó ajtókat és lépcsőket kapott a kényelmesebb beszállás érdekében, a belteret pedig a business class minden javával felszerelték. Bár a cég ezzel a termékkel (is) a közel-keleti vásárlókat célozta meg, megfelelő összegért bizonyosan szállít Magyarországra is, a pihentető utazás pedig sokat megér. A Jaguartól érkező ötliteres V8 duruzsolása biztos nem fog megzavarni.

Fiat 500

Ha másra nagyon nem is, a Rumnapló című Hunter Thompson/Bruce Robinson-film arra jó volt, hogy bizonyítsa: a Fiat 500 nem véletlenül vált népautóvá annak idején. A megoldás ugyan kissé a Rendőrakadémia jelenetére hajaz, de egyúttal új szintre is emeli, amennyiben egyből két ember tölti be a vezető szerepét. Ha pedig két ember odafér, egynek garantáltan elég a hely.

A vászontetőnek köszönhetően a fejtérrel sem lesz gond, de a súllyal vigyázzunk: 13 lóerő limitált mennyiségű csodára képes.

Tovább a tíz érdekes tanulmányautóhoz, melyek átírhatták volna az aszfalt szabályait!

Egy biztos: az állat sosem hibás. Az viszont bonyolult, hogy akkor ki az, és ki fizet kinek, ha megtörtént a baj. Segítünk eligazodni nyulak, őzek, önkormányzatok és vadásztársaságok között. Kiderül az is, miért volt érdemes figyelni biológiaórán.

Egy útra tévedt vad elütésekor az anyagi kár a kisebb gond, de ha szerencsésen megússzuk sérülés nélkül, előbb-utóbb elkezdjük számolni a százezreket, és szeretnénk, ha valaki meg is térítené a kárunkat. Sok mindentől függ, hogy ki fizet a végén, ezért ha bekövetkezett a baj, mindenképp rendőrt kell hívni. Azt érdemes rögtön az elején tudomásul venni, hogy az állatok sosem hibásak. Mindegy, hogy szarvas, őz, vaddisznó, róka, fácán, nyúl vagy éppen sündisznó, az biztos, hogy régebb óta honos a területen, mint az úttest.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kifejlett vadkan hatszázezer, egy többéves szarvasbika pedig három és fél millió forintot ér az államnak, a mezei nyúl is húszezer forint; aki netán direkt üti el egy jó pörkölt reményében, lopást követ el. A szeptember közepén kezdődő bőgési időszakban a bűncselekmény esetleges megúszásától függetlenül sem jár jól senki a céges teherautó lökhárítójára kent szarvasbikával, hiszen az állat mirigyei által ilyenkor termelt rigyetési szagnak köszönhetően a húsa gyakorlatilag ehetetlenné válik.

Arról sem az állatok tehetnek, hogy az autók erős fényétől azonnali menekülés helyett inkább ledermednek az út közepén, az pedig kifejezetten az emberek sara, hogy ínycsiklandozó kukoricával ültetik be az út menti vidéket. Ezek szerint tehát mindenképp az ember a hibás. De ki fizet?

Amikor az autós a hibás

A józan paraszti ész segít: ha valaki nem a KRESZ szerint, és főleg nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, csak saját magát okolhatja. Szintén így van, ha a baleset után a sietség kedvéért nem hívjuk ki a helyszínelőket. Utólag senki sem fog hinni nekünk. Amennyiben minden szabályt betartva, ám a saját ügyetlenségünk (lassú reakció, a fékezés hiánya) miatt ütöttünk el egy vadat, szintén senki sem fizet majd helyettünk az autónk javításáért, és még örülhetünk is, ha a vadásztársaság állja a saját kárát. Minden a vizsgálattól függ. Ha szándékosan ütünk el egy állatot, vagy ha a reflektortól leblokkolt állatot csapjuk el, minden költség minket terhel. Akkor is mi vagyunk a hibásak, ha szarvasbőgés idején ütünk el egy szerelmes jószágot, ez ugyanis jogi rendellenességnek minősül.

Amikor az vadásztársaság a hibás

A Ptk. 1996. évi LV. törvény szerint  "a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsult részére a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt". Ez azt jelenti, hogy hiába van kint a tábla, ez nem mentesíti a vadásztársaságot a felelősség alól. Ha nincs kint a tábla, még egyértelműbb a helyzet. Illetve lenne, ha ez a gyakorlatban is így működne. Valójában ha a vadásztársaságokról remélünk pénzt, jó kis meccsre lehet számítani. Hiába hiányzik a tábla, a felelősséget egymás között passzolgathatja a helyi önkormányzat, az útkezelő és a vadgazda. Saját vétlenségünket nehéz bizonyítani, az esetek többségében a vadásztársaság csak a vadkárt vállalja. Könnyebb a helyzet, ha egy rossz irányba terelt hajtás következtében kerültek az állatok az útra, bár ilyen amatőr hibára kicsi az esély. A társaságok igyekeznek az etetőket is minél távolabbra helyezni az úttesttől, hiszen senki sem félti úgy az állományt, mint ők.

Amikor az önkormányzat a hibás

Ha a vadásztársaság bizonyítani tudja, hogy az önkormányzati bürokrácia labirintusában kavarodott el a több hónapja beadott táblakihelyezési kérvény, az önkormányzat a hibás. Persze, csak ha mi angyalok voltunk a felelősség-vizsgálat szerint.

Amikor az út karbantartója a hibás

Ha az útszéli növényzet elhanyagolt, nincs levágva, és ezért történik a baleset, a karbantartó a hibás. A helyszínelők ezt elég egyértelműen eldönthetik.

Állati adatok

A szarvasok általában éjszaka, csapatban (rudliban) közlekednek, ezért ahol eggyel találkoztunk, valószínűleg többel is fogunk. Az őz ezzel szemben magányosan bandukol, de a gida követi az anyját. Ne várjunk sokat az őzektől: elég butácskák szegények, így különösen figyelni kell rájuk. Persze egy harminckilós őz pusztítása semmi egy kétmázsás vaddisznóéhoz képest: ha az beesik az ablakon, nem sok jó vár ránk. A kukoricások állandó vendégei, mezőgazdasági területek mellett érdemes számolni velük.

Bár a disznókra jobb esetben tábla figyelmeztet, a mezei nyulaknak már nem jár ekkora megtiszteltetés. A bő hatkilósra is meghízó nyulak zokszó nélkül leülnek az út közepére, főleg ha fényt látnak (a duda segít). A fácán áprilisban, a párzási időben rohangál a legtöbbet, de az útszéli magvak is a civilizáció felé csábítják. Hajlamos pont túl későn felrepülni, összetörve a szélvédőnket. Egy mozgásképtelenné tett fácánnak a róka örül leginkább, akivel nem csak erdős területeken, hanem a települések környékén is találkozhatunk, mert hajlamos a veszettségre, és mert imád tyúkot lopni.

A vadbaleseteket teljesen nem tudjuk kizárni, ám ha betartjuk az alapvető játékszabályokat, nagy eséllyel megússzuk Bambi kivégzését, a sajátunkról nem beszélve.

 

James May, a Top Gear műsorvezetője új sorozatában Stig, Hammond és Clarkson nélkül, sok sör fogyasztása közben bizonyítja, hogy a modern férfi sem haszontalan, és bármikor építhet egy bárpultot vagy hatástalaníthat egy bombát.

James May Magyarországon úgy ismert, mint a Top Gear, vagyis a világ legnépszerűbb és sokak szerint legjobb autósműsorának legcsöndesebb vezetője. A nálunk Férfi a háznál címmel szombattól vetített új sorozatban más oldaláról mutatkozik be. A premier kapcsán válaszolt az újságírói kérdésekre.

– A műsor a modern embert mutatja be, így jogos a kérdés, te hogy értékeled korunk férfiait?

– Azt hiszem, az a probléma, hogy a modern férfi kissé szerencsétlenné vált. Így ábrázolják a reklámokban és gyakran a tévében is, mintha legalábbis jó, vagy aranyos dolog lenne. Szerintem viszont sokkal inkább vissza kéne térnünk a reneszánsz emberek képéhez, akik mindenben jók, vagy mindent kipróbálnak! Nem hiszem, hogy ez szexuálpolitikai kérdés, szerintem a világ is megunta már kicsit, hogy az embereknek ostobáknak és haszontalannak kéne lenniük. Jó vicc volt, de megkopott már, épp ezért itt az ideje újra hasznos dolgokat csinálni, és megbízhatónak lenni.

– Igen, de ami hasznos, az sokszor unalmasnak is hangzik... mondjuk kicserélni egy defektes gumit. Nem gondolod, hogy emiatt kissé ellentmondásos a dolog?

– Nem! Szerintem a Férfi a Háznál egy szórakoztató műsor, de épp az benne a szórakoztató, hogy kissé unalmas is. Barkácsolunk és összeszerelünk dolgokat, vagy éppen teszünk róla, hogy történjen valami, apró, komolytalan kalandokkal vegyítve, és szerintünk az egész jó móka. Sokan gondolják így, csak szégyellik bevallani, mert az van a fejükben, hogy tehetetlennek kell mutatkozniuk, és sok sört inni közben. Persze mi is a kelleténél több sört iszunk, de építünk is hozzá egy sörpultot, úgyhogy rendben van.

– És mi a helyzet a nőkkel? Ez egyértelműen egy fiús műsor, de hogy tetszik a női nézőknek?

– Remélem, teszik nekik. Nagy-Britanniában rengeteg női nézőt érdekel, és szeretik, mivel nem azt mondjuk, hogy nőknek nem kéne foglalkozniuk ilyen dolgokkal, viszont tudjuk, hogy a nők már eleve sokkal jobbak mindenben, így ideje behoznunk valamit a lemaradásból. Amennyire a visszajelzésekre emlékszem, azért is tetszik nekik, mert titokban olyan férfiakra vágynak, akik jók a gyakorlati dolgokban. Nem vágynak haszontalan férfiakra; miért is tennék, hiszen ilyen erővel vehetnének egy kutyát is!

– És a modern nőknek nincs mit tanulniuk?

– A férfi és női szerepek szerintem eleve elmosódnak, mert mostanság mindenkinek jónak kell lenni mindenben, de ha a hagyományos feladatokat nézzük, gondolom az otthoni munkákban jobbak voltak régen. Az anyám és a generációja összes nője megtanult varrni, és mind varrógépeket akartak, mert akkoriban nagy érték volt. Ez manapság ritka, de persze nem meglepő, mert a ruhák olcsóbbak, az emberek pedig gazdagabbak, így nincsenek rákényszerítve, hogy megvarrják a szakadt ruhát. Egyszerűen csak vesznek egy újat.

A másik, hogy folyamatosan azt olvasni, hogy a nők jobbak a férfiaknál: jobban teljesítenek az iskolában, jobban vezetnek, és persze több dologra tudnak figyelni egyszerre. Ez mind szép és jó, és egyáltalán nem ellenezzük, hogy a nők sikeresek legyenek, de az baj, ha ettől a férfiak haszontalannak érzik magukat, és fogalmuk sincs, mit kéne csinálniuk.

– Te milyen férfias munkákat végzel otthon?

– Semmi komolyat, mert a modern világban élek, és sok időt töltök a számítógép előtt. De van egy műhelyem, ahol fémből és fából csinálok dolgokat. Az egyik barátom (James Mayhez hasonlóan - a szerk.) repül, de nincs esztergája, így néha én csinálok neki alkatrészeket a gépéhez. Ez jó érzéssel tölt el, már persze ha nem zuhan le...

– Mi a legveszélyesebb dolog, amit a műsorban eddig, vagy a jövőben csinálsz?

– Nem hinném, hogy bármi is veszélyes lenne. Nem ez a cél...

– Tehát egy besült bomba hatástalanítása teljesen rutinfeladatnak számít?

– Hát igen... egy bomba talán tényleg veszélyes, de a műsorban persze csak egy kis töltet volt, hogy nehogy megöljön a végén. A lényeg, hogy megmutassuk, mi a teendő vészhelyzetben. Nyilván valószínűtlen, hogy szükség lesz rá, de akkor is jobb tudni, mint nem tudni.

Nem akartunk macsó dolgokat csinálni, mint például egy elszabadult bika lasszózása. Rengeteg ilyen műsor van, meg extrém sportos, hegymászós, túlélős és hasonlók. A gyakorlatiasság kissé több agymunkával járó oldalát akartuk bemutatni. Akik bogarakat esznek, azok sokkolni akarnak, és mutatni, hogy milyen kemények. Nekünk nem ez a célunk, ezért is a műhely a központ, ahonnan aztán előbújunk néha. A néző a fotelben ülve azt kell, hogy gondolja: "igen, hogy ez elég érdekes, és hasznos is!". Szóval kissé kocka az egész, de vicces. A legnagyobb különbség persze az, hogy mi nem vesszük komolyan magunkat.

– Láttam egy videót, amiben egy büntetőt kell elvégezned a Veltins-Arenában a Schalke szurkolói előtt, és az jutott eszembe, hogy mentél 417 km/h-val egy Bugatti Veyron SS-ben, és repültél az űr szélén egy Eurofighter Typhoonnal, de mégis, ez kellett hogy legyen a legfélelmetesebb dolog, amit valaha csináltál...

– Teljesen igazad van! Ijesztő volt, de akkor már nem volt visszaút. Amikor felmerült az ötlet, még úgy gondoltam, hogy szórakoztató lehet, jó móka. Aztán mikor kisétáltam a fűre, kissé betojtam...Ott döbbentem rá, hogy hiába cikizzük a focistáinkat – különösen itt Angliában, mert híresen szarul lőnek büntetőt –, nem érdekes, mennyit keresnek, mert  pontosan abban a pillanatban szolgálnak rá, amikor odasétálnak tizenegyest rúgni, mert az egész meccs múlhat rajta, és félelmetes. Nem túl korrekt, sőt, embertelen. Valószínűleg a Genfi egyezmények is tiltják.

– Igen, de ha jól tudom, a büntető problémájának leküzdésében a Loughborough Egyetem és Neil Ruddock segítségét is igénybe vetted...

– Valóban, de ha kísérletezel, pszichológiai és fizikai gyakorlatként közelíted meg, a büntető elég egyszerű: a labdát a hálóba kell rúgni anélkül, hogy fennakadna a kapusban. És mint mindig, most is vannak emberek, aki különböző statisztikákkal, grafikonokkal és oszlopdiagramokkal jönnek. Persze sok érdekes elmélet létezik, és a statisztika sem hülyeség, de nem sokat számít, mert ha ténylegesen lősz, ember az ember ellen, egy csomó tényező közbejátszik, amit nem értünk teljesen az emberi testtel kapcsolatban, és annyi a változó, hogy lehetetlen valamiről előre megmondani, hogy gól lesz, vagy sem. A statisztika persze megmondja, hogy ha jobblábas vagy, akkor a legnagyobb az esélyed, ha a bal felső sarokba célzol. Valószínűleg így is van, de a lövés pillanatában ez nem számít. Az ügyességen múlik minden.

– Honnan jönnek az ötletek? Csapatmunka?

– Igen, egy nagyon apró csapaté, mert a Férfi a Háznál egy kis költségvetésű műsor. Körülbelül nyolcan csináljuk. Néha könnyű, néha nehéz, de ha azt ígérjük, hogy a műsor a szerszámokról és a költészetről szól (márpedig ezt állítjuk), az azt jelenti, hogy bármibe belefoghatunk, mert minden annyira férfias, amennyire azzá tesszük, legyen az kertészkedés vagy űrhajóépítés. A kihívás, hogy az elvileg unalmas munkát – mint mondjuk az ácsolást – is úgy tálaljuk, hogy a tévében is érdekes legyen. Ezért csináltunk biliárdasztalt, hiszen titokban mindenki vágyik egyre.

– Elárulsz valamit arról, mire számíthatunk még a következő, második évadban?

– Azt hiszem a Férfi a Háznált leginkább az űrtemetős rész mutatja be, ami arról szól, hogy szeretett háziállatok hamvai juttatjuk az űrbe. Igazából tudományos ismeretterjesztés ballonokról és kamerákról, de úgy kezeljük, mint egy kutya vagy macska temetése lenne. Olyan, mint egy iskolai kísérlet. Nem tudom, felétek hogy volt, de nálunk Angliában gyerekkoromban szerda volt az a nap, amikor bármit csinálhattál. Művészkedhettél, dolgozhattál fémmel, varrhattál, és még főzni is lehetett. Az hiszem a Férfi a Háznál ugyanez: egy technikaóra felnőtteknek. Neki kell állni a dolgoknak, és jól éreznünk magunkat ahelyett, hogy folyamatosan csak a könyveket bújnánk.

– Megfordulnak majd a Top Gear szereplői (Stig, Jeremy Clarkson és Richard Hammond) a műsorban?

– Nem tervezem. A Stig semmire sem jó a vezetésen kívül. Még beszélni sem hajlandó, így elég reménytelen a képernyőn. Jeremyt pedig nem érdekli a fizikai munka, és Hamonddal együtt úgyis csak összetörnek mindent...

A műsor teljes első része itt van, magyarul pedig szombaton délután vetíti a Discovery Channel. Lesz benne betonkeverő!

Az Asztal egy személyre interjúi között szétnéztél már?