Szex és játék – Keményedő kilencvenes évek

A kilencvenes évek elején robbantott a TurboGrafx-16 nevű játékkonzol, ami egyszerre 482 szín megjelenítésére volt képes és CD meghajtót is lehetett hozzá venni, amivel izmos éveket vert a konkurenciára. Ez a csodamasina bőszen berúgta az ajtót, aztán orrlógatva távozott, hiszen a programozók nem voltak hajlandóak fejleszteni rá. Igaz, hogy ezzel a csúnya bakival indult, de még így is a grafikai teljesítmény robbanásszerű fejlődéséről szólt ez az évtized. Ha pedig fejlődő grafika, akkor ugye egyre részletgazdagabb mellek; a japánok legalábbis így gondolták. Nem kellett azért félteni az amerikaiakat, de még a németeket sem. Kedvenc évtizedünk top5-ös szexjáték-összeállítása következik.

Divine Sealing

Ennek az elfeledett gyöngyszemnek a sztorija ott kezdődik, hogy 1991-ben egy japán csapat leprogramozott egy kőbunkó shoot ’em upot Sega Genesis-re (nálunk Mega Drive). A program összesen nem több mint öt pályából állt, a játékos feladata pedig csupán annyi volt, hogy egy kis űrhajóval a képernyőn felfelé repülve kilövöldözze a szembe jövő alakzatokat. Ennél már C64-en is komplexebb lövöldék kényeztették a játékosokat, így a fejlesztők nem is próbálkoztak azzal, hogy beszerezzék a Sega áldását faék egyszerűségű szösszenetükre. A játék tehát a gerilla-hadviselés terepén maradt és ennek megfelelően alig tudtak belőle eladni néhány ezer példányt, aztán örülhettek, hogy az említett cég nem perelte le róluk a gatyájukat is. Hogy mit keres ez az alkotás összeállításunkban és miért tartottak annyira a készítők a Segától? Ha a játékosnak sikerült átvergődnie az aktuális pályán, majd a pálya végén fesztiválozó főellenségen, akkor megjelent egy hálás hölgyemény, aki buzgó köszönetnyilvánítások közepette ledobálta magáról a ruháját, majd meztelenül erotikus pózokba vágta magát. Bár a rajzolt pucérkodás akkoriban – főleg mert a szexuálisan frusztrált kamaszok végre színes melleknek örülhettek – elég nagy figyelmet kapott, a tekintélyes konzolgyártó csendben megtűrte a produktumot a nem hivatalos játékkínálat tagjai között.

Knights of Xentar

A Knights of Xentar című hentai (a pornó Japánban igen kedvelt rajzolt formája) RPG-t az ELF Corp. nevű japán cég hagyta az utókorra. A távol-keleti szigetországban a program a Dragon Knight sorozat harmadik részeként látta meg a napvilágot 1991-ben, de mivel ez a széria nyugaton teljesen ismeretlen volt, ezért a Megatech nevű kiadó átkeresztelve adta ki Amerikában 1995-ben. A PC-re kiadott Xentar a szoftverkalózkodásnak hála nem lett túlzottan sikeres, így a sorozat többi tagja nem is lépte át őshazája határait. Az előző címmel ellentétben ezt a játékot már nem csak az erotikus tartalom miatt ajánljuk a figyelmedbe. A sztori ugyan nem váltotta meg a világot (mezei démonvadászat némi szimpatikus csavarral a végén), de azért ásítozásra sem volt okunk, a harcrendszer és a fejlesztés pedig már a sikeresebb Final Fantasy részeket vizionálta. A játékos a kaland során indokolatlan mennyiségű dögös manga-csajjal futhatott össze, akiket általában meg kellett mentenie valamilyen veszedelemtől, amiért ezek a harc után mindig rendkívül hálásak voltak. A Megatech Amerikában egy 13 éven aluliaknak és egy felnőtteknek szóló verzióban is kiadta a programot. Mondanunk sem kell, hogy bár az előbbiben minden mellet kitakartak, de hamar megjelent egy patch, ami eltüntette a képről azokat a kellemetlen kockákat. A játék eredeti verziója ma már kifejezett ritkaság, főleg a teljesen szinkronizált CD-s változathoz képtelenség hozzájutni.

True Love

Ugyan a konzolok ebben az évtizedben felvették a családbarát jelzőt, így merészebb erotikus tartalmakat hiába is keresnénk a Nintendo, a Sega, vagy a Sony égisze alatt, de a PC-re nézve nem volt ilyen megkötés. Mondtuk már, hogy a japánok belehúztak, ezúttal pedig egy olyan címet ajánlunk figyelmedbe, mely egy a szigetországban született új műfaj jeles képviselője. Ez az új műfaj pedig nem más, mint a randijáték, melyben a játékosnak nincsen semmi dolga, mint olvasni, megnézni a sztorit lefestő képeket, aztán amikor a program felkínálja a választás lehetőségét, dönteni, hogy éppen melyik csajt hívja meg egy fagyira, vagy mit válaszol egy adott kérdésre. Nem a True Love volt az első ebben a műfajban. A randijáték őse az említett TurboGrafx-re kiadott Dōkyūsei, melyet a Knights of Xentaros ELF-nek köszönhetünk. Mi mégis a True Love mellett tennénk le a voksunkat, hiszen ez az 1995-ben megjelent játék jóval több szabad bőrfelületet prezentált, mint a sokkal visszafogottabb Dōkyūsei-sorozat (ami egyébként is a családbarát Sega által piacra dobott Saturn nevű gépen teljesedett ki). A True Love a többi hasonló produktumnál sokkal komplexebb volt. A főhőssel főiskolás tanulmányok és minimális meló mellett kellett csajokat felhajtani, miközben egy rakás statisztikát kellett figyelemmel kísérni, úgy mint megjelenés, fáradtság, ösztöndíj, erő, vagy szenvedély. Akinek hirtelen a The Sims ugrott be, az jó nyomon jár, bár az életszimulátorral kapcsolatban nem nagyon emlékszünk kivillanó mellekre és szoknya alól kikacsintó bugyikra. A True Love pedig tele volt velük.

Leisure Suit Larry: Love for Sail!

Akinek hiányérzete támadt előző összeállításunk elolvasása után, annak igazat kell adnunk, hiszen a Larry-sorozat első része még 1987-ben röhögtette meg a játékos-társadalmat, mi mégis a Love for Sail! alcímű 1996-os epizód mellett tesszük le a voksunkat. Annál is inkább így kell tennünk, mivel – bár a Sierra előszeretettel látta el a sorozat korábbi tagjait is a Softporn adventure megjelöléssel – először ez a rész kapott korhatár-besorolást. Egy igazi játékosnak nem kell bemutatnunk az alacsony, pocakos, kopaszodó Larry-t, aki annak ellenére, hogy se nem szép, se nem okos, se nem gazdag, folyton a nőket hajkurássza. A pali hihetetlen arc! A bemutatkozó szövegét - Hello, a nevem Larry; Larry Laffer! - általában a totális lebőgés követte, mégis olyan kitartó volt, hogy olykor-olykor pottyant neki valami, a legtöbbször mégis valami oltári égés lett a sorsa. A Love for Sail!-ben emberünk egy véletlen folytán kerül egy óriási óceánjáróra, ami természetesen tele van jó nőkkel, akik ráadásul létező hírességek paródiái. (A kedvencünk Jamie Lee Coitus) A programot a dögösre rajzolt csajoknak és a temérdek fallikus szimbólumnak, az alpáriság határán egyensúlyozó poénoknak köszönhetően a felnőtt közönség a keblére ölelte. A siker után a franchise jogai gazdát cseréltek, és sajnos az ezt követő részek meg sem közelítették a nagy elődöket.

Lula: The Sexy Empire

Lula már szerepelt egyik korábbi összeállításunkban a játéktörténelem legdögösebb karakterei között, és végre elérkezett az idő, hogy ezt a merész pornóproducer-szimulátort is feltegyük a térképre. 1998-ban a Take-Two gondozásában került a boltokba ez az angol-német koprodukcióban készült 18-as karikás játék, melyben a szőke bombázóval karöltve kellett pornóbirodalmat építeni. Először csak egy poros kisvárosban lehetett házas üzletembereket megzsarolni olyan képekkel, melyeken az áldozat Lulával keveredett félreérthetetlen pozitúrákba, majd az összekuporgatott pénzből sor kerülhetett az első underground felnőttfilm leforgatására és innen már csak néhány fülledt hónap volt hátra a saját repülőgéppel és medencés penthouse-szal fémjelzett királyságig. (A repülőt utáltuk, mert a pilóta mindig megállt gumit venni.) A német rajzolók kitettek magukért; a játék rózsaszín-giccses látványvilága simán vitte a prímet még akkor is, amikor már nem volt akkora poén címet adni a negyvenedik filmnek. Valóban, lehetett kicsit repetitív a játékmenet, de az első erotikus menedzser-játéknak akkor is kijár néhány sor a ’90-es évek erotikus játékainak nagykönyvében.

A 80-as évek megvolt? Nem? Akkor ezt is olvasd el!

A 3D korántsem hozta az elvártakat, a gyártók szempontjából legalábbis semmiképp. Nem volt akkor a hype, mint pár éve a HD láz idején.

Nem is olyan régen Gergő kolléga kifejtette álláspontját a 3D mozival kapcsolatban, most azonban nézzük meg mi van a nappalikkal és az ott helyet foglaló 3D megjelenítőkkel. Tegyük félre azt a hipotézist, hogy mind a FullHD, mind pedig a 3D azért van, hogy a gyártók el tudják adni az új portékát, ennél szilárdabb tényekkel foglalkozunk ma. A képcsöves tévék halottak (FullHD hiszti), a FullHD-t már megszoktuk, olyannyira, hogy a királyi tévé is képes nagy felbontású adások sugárzására, így kellett egy újabb hívószó. És nagyjából ugyanazt a hibát követték el a gyártók, mint anno a Blu-ray HD DVD háborúban: egyszerűen nincs mit nézni! Hiába nyert a Blu-ray és hiába jöttek/jönnek ki a húzócímek kéklemezen, ez még kevés a sikerhez. És ugyanez az ok, amiért az otthoni (és a mozis) 3D sikertelen, persze a képlet ennél kicsit bonyolultabb.

Egy dolog, hogy nincs mit nézni, ezért a TV gyártóknak lépnie kellett, így létrehozták a saját webes tartalmaikat, hogy azért legyen valami értelme a dolognak, ebből lettek a Smart Tv-k. A gond csak az, hogy míg telefont akár félévente, évente cserélünk, addig egy TV-t minimum 4-5 évre tervezünk (az más kérdés, hogy vajon kibírják-e a mai készülékek ezt az időt) és egyszerűen pont ott vagyunk, hogy mostanra már mindenki beszerezte első, második FullHD tévéjét. Így elég nehéz eladni egy új technológiát, ami miatt ráadásul kényelmetlen szemüvegekben kell a kanapén ücsörögni és max az Olimpiát nézhetjük 3D-ben, ha az aránylag szűk vételi körzeten belül vagyunk. Ám még mindg nincs vége, hiszen az a 3D, amit az IMAX-ban, vagy a moziban látunk, korántsem ugyanaz, mint ami a levegőből érkezik a tévénkbe, nappalinkba.
Az m3D csatorna (ez a hivatalos neve az MTV 3D csatornájának) ugyanis nem a szemnek kedves progresszív képfrissítést alkalmazza (1080p, ahol például konkrétan 25 db képet vetít a TV egy másodperc alatt), hanem a sávszélesség és a technológia szempontjából kedvezőbb úgynevezett interlaced, más néven váltott soros (1080i) technológiát használja. Itt a lényeg, hogy gyakorlatilag a képet csíkokból rakja össze a készülék, így gyors, vízszintes mozgáskor (például gyorsabb, vízszintes kameramozgás) kicsit széthullik a kép, ami szintén nem tesz jót a vizuális élménynek.

Azért a jelenlegi 3D is jó, például konzol mellé, hiszen a játékok textúrája, grafikája sokkal jobban érvényesül, mint az élő műsor mozgóképei, ráadásul a konzolok képesek a progresszív képfrissítésre, így ez is kedvez a 3D megjelenítésnek. Játékra tehát jó a 3D.

Mi lesz a következő nagy dobás a TV piacon?

Újraéled a pixelháború és érkeznek a dupla (2K), sőt négyszeres HD felbontású (4K) készülékek, megjelenítők, japánban pedig már a nyolcszoros FullHD felbontású kísérleti TV adás sugárzását próbálgatják. A 3D tehát a múlté és gyakorlatilag a komolyabb tévék mellékfunkciójává fakult, ami annyit tesz, hogy ha minőségi panellel és szolgáltatásokkal szerelt tévét keresünk, akkor ott tuti hogy 90%-ban 3D képes készülékeket találunk. A 3D halott és lassan jön a többszörös FullHD felbontás, de egyelőre még senki se rohanjon a boltokba a sokszázezer pixeles tévékért, hiszen a japán kísérleti adáson kívül nem sok mindent nézhetünk akár csak 2K-ban sem.

Tetszett? Nézz körül a Player tech rovatában?

Egy technokrata állattartó tudja mi kell a kedvencének. Legyen az GPS vevővel egybeépített nyakörv, vagy programozható etető, itt megtalálod amit keresel.

1. Időzített flamó

Ha mindig a jószág előtt hagyod az ételt, akkor egyrészt egy hatékony motiváló eszközzel kevesebb (kajával igen jól lehet tanítani), másrészt majdnem biztosan dagadt lesz a kis szőrös, vagy épp szőrtelen. A Jamproof programozható etető pont erre a problematikára nyújt megoldást, mivel csak akkor és annyi ételt ad kedvencednek, amennyi szükséges.

2. Gigantikus mókuskerék

Ha van otthon futópad, akkor aránylag könnyen megoldhatjuk a kissé elhízott eb trenírozását, de ha nincs ilyen szerencsénk akkor a TreadWheelt neked találták ki. A csivavától a berni pásztorig terjedő méretekben kapható eszköz mostantól megóv a szakadó esőben való cammogástól és a mérhetetlen mennyiségű sár eltávolításától is.

3. Lézerpréda

A Frolicat Bolt alapvetően a macskák szórakoztatására hivatott, hiszen ki ne használta volna már azokat az ősrégi lézeres kulcstartókat némi macskaőrjítésre. Na kb. ugyanezt tudja a Frolicat Bolt is hiszen a lézert a játék mozgatható feje folyamatosan ráncigálja, hogy hazaérve egy boldog, kifáradt és elégedett macsek fogadjon a melóból hazatérve.

4. Nyomkövető

Amennyiben szeretnéd tudni, hogy merre kószál a vándor jószág, úgy a Tagg Pet Tracker nélkül egy lépést se tegyél. Pontosabban inkább kutyád, macskád, egered, vagy teknősöd az aki ne mászkáljon eme eszköz nélkül. A Tagg Pet Tracker nemcsak egy GPS vevőt rejt magában, de arra is képes, hogy virtuális kerítést húzzunk mondjuk az eb köré és amennyiben drága kutyánk mindenképp meglátogatná a két utcával arrébb zajló kerti sütögetés helyszínét és átlépi a határt, a mi kis nyomkövetőnk azonnal üzenetet küld, hogy meglógás tényállása forog fent. A Tagg Pet Trackert a nyakörvre pattinthatod és nem árt neki hó, eső vagy sár, ráadásul a kapcsolódó webes szolgáltatással bármikor megnézheted hol jár a kis kedvenc.

5. Mobildoki

A Fujitsu nyakörvre rögzíthető érzékelője ugyan nem mondja meg merre szökik a jószág, de cserébe egy felhőalapú szolgáltatással összekötve folyamatosan figyeli az állat életjeleit, aktivitását, sőt a külső hőmérsékletet is, ami bizony egy ilyen forró napon életmentő lehet. Az adatokat elküldi a kutya/macska saját felhő tárhelyére, amit ezután leolvashatunk akár egy Android applikáció segítségével is.

Rengeteg ketyere egy ötlet köré csoportosulva. Ez a Radar sorozat!