Több millió tonna apró műanyagrészecske úszik az óceánokban, de nagyon kevés az ismeretünk ezzel kapcsolatban. Egy modellezési eljárásnak köszönhetően többet tudhatunk meg.
Az öt milliméternél kisebb műanyagrészecskék és apró mikroszálak – amelyek például mosás közben válnak le a műszálas szövetekről – jelentős része átjut a vízszűrő rendszereken, és a szennyvízzel együtt az óceánba kerül. A szűrőrendszeren fennakadt mikroszálak is a szennyvíziszapban végzik, ezt aztán a mezőgazdaságban hasznosítanak trágyaként, vagy a szeméttelepekre kerülnek. A mikroszálak emellett számos szennyezőanyag elnyelésére képesek – azokkal együtt juthatnak belénk.
A kutatók a legkülönbözőbb környezetekben tanulmányozták már a mikroműanyagokat. A Washingtoni Állami Egyetem építő- és környezetmérnöki karának adjunktusa, Nick Engdahl azonban az első, aki modellezte a mikroszálak mozgását a természetben.
"Azt akartam kideríteni, hogy folyamatos mozgásban, szétterjedésben vannak-e, vagy csak felhalmozódnak egy helyen" – mondta Engdahl, aki egy sor különböző szennyezőanyag természetben való mozgását vizsgálja.
Egy fizikára épülő, új megközelítést alkalmazva szimulálta a mikroszálak mozgását, és arra jutott, hogy
azok hossza, valamint az őket szállító víz sebessége határozza meg, megtelepednek-e a talajban a műanyagok, vagy folytatják-e az útjukat a természetben.
Azt is megállapította, hogy a rövidebb mikroszálak mozgása sokkal összetettebb, és jóval gyorsabban mozognak a vízben, mint a feloldódott anyagok.
Engdahl jelenleg azon dolgozik, hogy laboratóriumban végzett közvetlen megfigyelésekkel igazolja és finomítsa eredményeit, amelyeket egy szennyvízkezelőben végzett mérésekkel is ki akar egészíteni.
Mindez segít pontosabban felmérni a mikroszálak környezeti hatásait, amelyek egyelőre alig ismertek.
Ez is érdekelhet:
(Forrás: PhysOrg, MTI)