Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Gondolatok a Közlekedési Kultúra Napján.

Május 11-e a Közlekedési Kultúra Napja. És ez minket hol érint? – kérdezhetjük, nagyjából kifejezve a magyarországi közlekedési viszonyokat, amelyre ha van kifejező szó, az biztosan nem a „kulturált”. Ezen változtatnának azok a magyar szervezetek, amelyek 2015-ben hagyományteremtő szándékkal megtartották az első ilyen napot.

Van még dolguk – moroghatunk tovább, és annyiban igazunk van, hogy óriási fejlődésre volna még szükség, annyiban viszont nincs, hogy a közlekedési kultúra nem egy fejünk feletti, tőlünk független elméleti valami, hanem egy mindannyiunk által alakított, épített vagy éppen pusztított fogalom. Ha ez alacsony szintű, akkor azért az, mert mi, magyarországi közlekedők összességében azzá tesszük.

Nem én fogom magasabb szintre emelni a közlekedési morált, csak röviden leírom az elméletem, aztán szavazással lehet leidiótázni, netán egyetérteni velem.

Nem kellenek mindig szabályok

Vannak azok a dolgok, amelyek működnek maguktól, jogszabály nélkül is. Ilyen például a légzés: nem azért lélegzünk, mert előírás, vagy akár csak ajánlás, hanem mert ilyen a biológiai felépítésünk. Ha valamiért mégsem lélegzünk, akkor orvos kell, nem egy új paragrafus a Magyar Közlönyben.

Gyakran viszont kellenek szabályok

Aztán vannak a szabályzást igénylő területek – ezekből jóval több van, maradjunk egy egészen közeli példánál: a közlekedésnél. Ideális esetben a szakemberek a valós igények és a szakmaiság elvei szerint következetes, értelmes, betartható szabályokat alkotnak. Ha utána mindenki ismeri és betartja ezeket, akkor jó – ez persze elképzelhetetlen –, ha nem, akkor a különböző állami szervezeteknek be kell tartatniuk a jogszabályokat, következetesen, igazságosan, mert ez a társadalmi érdek.

Talán nem szükséges hosszasan magyaráznom, hogy az iménti okfejtésből nálunk három elem hiányzik: az életszerű, friss szabályrendszer, azok ismerete, és konzekvens betartatása. Például: a KRESZ ötödik paragrafusa szerint a közlekedésben csak olyan járművel szabad részt venni, „amely az utat és tartozékait nem rongálja és azok környezetét nem szennyezi” (5. § (1) d), tehát

Ha nem is sok, de azért a villanyautóknál is keletkezik például fékpor, azoknak is vegyszert spriccel az ablakmosója, szóval sajnos az elektromos autókkal sem mehetünk sehova.

Ezt persze senki nem veszi komolyan – ami egy jogszabálynál nem épp szerencsés. A jelenlegi KRESZ 1975-ös, azóta toldozgatják, már amikor, így fordulhat elő, hogy rögtön az első paragrafusban szó van a nemzeti emlékhelyeken való közlekedésről, de a hatvanhat paragrafus egyikében sem szerepel a „roller” szó. Igaz, évek óta beszélnek arról, hogy a városokat ezerszámra ellepő elektromos rollereket be kéne írni a KRESZ-be, ám ez még nem történt meg, iránymutatást a belügyminiszter adott egy képviselői kérdésre, innen tudható, hogy jobb híján az elektromos roller is segédmotoros kerékpár.

Ugye?

A KRESZ-szel, ismeretével és számonkérésével is rengeteg a baj – meg a jogosítványszerzéssel is, erről már leírtam a gondolataim –, mi akkor a megoldás? Lehetne egy friss, jó KRESZ, egy hatékony kampány a megismertetésére, netán egy nem szívatás vagy lehúzás jellegű, minden jogosítvánnyal rendelkező emberre vonatkozó újravizsgázási kötelezettség. Utána pedig igazságos rendszer a szabályok betartatására, amely a kisebb vétségeket elkövetőket figyelmezteti vagy arányosan bünteti, a tényleg súlyos és veszélyes szabálytalanságokat elkövetőket pedig a közlekedésből – legalább egy jó időre – kitiltja, és szintén arányosan pénzbüntetésre ítéli.

Álmodozzunk, hátha egyszer valóra válik! És addig?

Ha nem elég jók a szabályok és a betartatásuk

Ha az értünk, a mi pénzünkből működő állam nem képes megteremteni a kulturált közlekedés kereteit és feltételeit, kénytelenek vagyunk mi lépni. Káoszhoz és balesetekhez vezetne, ha eldöntenénk, milyen szabályokat nem tartunk be vagy értelmezünk át – ez nem érdeke senkinek.

De azt megtehetjük, hogy a normálisan közlekedőket jobban segítjük – akkor is, ha nem a járművezetés a szuperképességük –,

Ők azok, akik nem ügyetlenek vagy figyelmetlenek, hanem tudatosan ignorálják nemcsak a közlekedési, hanem a kulturált együttélés, viselkedés szabályait is.

Bunkósággal és bűncselekménnyel nem lehet és nem szabad kulturáltságot kikényszeríteni. De talán ha a huszadik szabályos autós sem engedné be maga elé azt, aki a buszsávon előzte végig a sort, és ott kellene állnia percekig, elvesztené a pofátlanságával nyert időt. A következő alkalommal is. Harmadszorra talán nem próbálná meg.

Talán ha ugyanígy nem segítenénk azt, aki nyilvánvalóan szándékosan választja mindig a kanyarodósávot, miközben kilométereken át egyenesen halad. Ha nem udvariaskodnánk azzal, aki a záróvonalra merőlegesen közlekedik. Ha a tényleg életveszélyes, vagy erőszakos jeleneteket rögzítő kamerafelvételek alapján több feljelentés születne – itt írtuk le, hogyan zajlik ez.

Talán.

Szerinted?

Ez is érdekelhet:

(Nyitókép: Wikimedia/Spaynton)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.