Az a legkevesebb, hogy jól néz ki, ebben nem szokott hibát véteni az Alfa, máshogy fogalmazva az autótörténelem legszebb autóinak egy jó részét nekik köszönhetjük. A 159-est utódló, de a sikeres ős, a Giulia nevét viselő négyajtós akkor is gyönyörű, ha figyelembe vesszük, hogy a Quadrifoglio Verde a legdurvább változat, a polgári Giuliákon nyilván nem lesznek ekkora kerekek, négy kipufogóvég, diffúzoros hátsó lökhárító és egy valószerűtlen méretű levegőbeömlővel díszített első.

Ami nagy újdonság, legalábbis az kilencvenes évek utáni tömeg-Alfákat tekintve, az a hátsókerék-hajtás. Igen, a Giulia ismét hátul kapar, ami hiába a sok elektronikai kiegészítő és érzetjavító trükk, még mindig az élvezetes autózás egyik legfontosabb paramétere, és így tényleg összemérhetővé válik a nagy német konkurensekkel.

Ha a teljesítményt nézzük, már nyert ügye is van. A háromliteres, V6-os turbó 510 lóerőt tud, és 3,9 másodperc alatt van százon, de az ötven-ötven százalékos súlyelosztás és az aktív nyomaték-elosztású differenciálmű miatt feltehetően nem csak az egyenes vonalú gyorsuló mozgás lehet vele élvezetes. Hogy ezekből mennyi kerül majd a kisebb motoros változatokba, legkésőbb a Frankfurti Autószalonon kiderül – a Giulia QV alapján nagyon várjuk, és drukkolunk, hogy szép időszak köszöntsön az Alfára és az Alfa-vásárlókra is.

(Forrás: Alfa Romeo)