Most, hogy az Alfa Romeo ismét elővette a Junior nevet az új belépőmodellje számára, érdemes visszatekinteni, hogy milyen modelleken használta korábban a márka. A Zagato által tervezett Junior Z például az egyik legkülönlegesebb és legritkább Alfa Romeo volt.
Biztosan hallottad, hogy az Alfa Romeo a bemutatója után napokkal kénytelen volt átnevezni az új modelljét, mert az olasz hatóságok szerint egy lengyelországi üzemben készülő autó nem viselheti egy olasz város nevét, az ugyanis a vásárlók megtévesztése lenne. A Milano néven bemutatott autót ezért napokkal később már Juniornak hívták, és bár szokatlanul hangzik, de szerintünk jó választás ez a név a márka belépőmodelljéhez.
Az Alfa Romeo elsőként a hatvanas években használta a Junior nevet, a Giulia GT és a Spider kisebb motorral szerelt, szerényebb teljesítményű változatához. Majd a Junior önálló típus lett az Alfa Romeo kínálatában, amikor 1969-ben a torinói autószalonon bemutatkozott a Zagato stúdióban tervezett Junior Z,
egy szokatlan formájú sportkupé, ami nem tartozik a legszebb és legismertebb Alfa Romeók közé, pedig érdemes megjegyezni.
A milánói Zagato az egyik legrégebbi olasz karosszériaépítő, 1919-ben alapította Ugo Zagato, aki a háború alatt a repülőgépeken látott megoldásokat használta fel a könnyű építésű versenyautók karosszériájának megalkotásához. Az Alfánál azonnal felismerték a Zagato megoldásaiban rejlő lehetőségeket, és a mai napig tartó együttműködésbe kezdtek, amelynek során a huszadik század legszebb és legkülönlegesebb autói születtek.
Ercole Spada honosította meg a stúdiónál a Kamm-formát, ezt a hátul merészen lecsapott vonalvezetést,
ami jobb aerodinamikát biztosított, és a Giulia TZ után ezt választotta a Junior Z számára is. A Spider alapjára épülő, de a Giulia GT technikáját használó sportkupé érdekessége, hogy könnyebb lett, mint a nagy sorozatban gyártott modellek, amire épült, pedig a Zagatónál megszokottal ellentétben nem alumínium-, hanem acélkarosszériás volt.
A motorja ugyan csak 1290 köbcentis négyhengeres, de 103 lóerőre képes, ami elég volt ahhoz, hogy 175 km/órát érjen el a mindössze 3,9 méter hosszú, 920 kilogrammos Junior Z. Az első szériából több mint 1100 példányt gyártottak, majd 1972-ben a torinói szalonon kijött az 1570 köbcentis, 125 lóerős változat, négy méterre növelt karosszériával, és mivel alig nyomott többet az első sorozatnál, már 190 km/órára is képes volt, ebből még négyszázat gyártottak 1973-ig.
Junior Z Periscopica
A Junior Z tele volt érdekes aerodinamikai megoldásokkal, ilyenek például a plexi alá került fényszórók, a motorházfedél áramvonalidoma alá rejtett ablaktörlők, vagy a jobb szellőzés érdekében elektromosan megemelhető hátsó szélvédő, ami a csomagtérajtó is egyben. A legérdekesebb változata mégis a Periscopica, egy olyan prototípus, amit az Alfa Romeo fejlesztőrészlege épített 1972-ben egy Alfetta alapjára, hátul csővázas felépítéssel, kétliteres középmotorral és periszkópos légbeömlővel.
A Junior Z volt az utolsó Zagato karosszériás Alfa Romeo, amit még Ugo Zagato felügyelete alatt terveztek,
és bár a legyártott példányszáma alapján megkapta volna az FIA licencét, sosem terveztek versenyezni vele. Sokkal inkább volt egy fürge, stílusos sportkupé fiataloknak, ahogyan azt a neve is sejteti. Igazi ritkaság, amiért manapság egyre többet kérnek, főleg egy olyan kitűnő formában lévő példányért, mint ez az 1970-ben gyártott vörös autó.
A kilencvenes évek óta egy tulajdonosa őrizte, csak autós találkozókra járt vele, és ez a Junior Z állapotán is látszik. Piros bőrkormánya és fekete műbőrülései idézik meg a hetvenes éveket, és mivel az idők során a legtöbb Juniort nagyobb motorral szerelték fel, ehhez is jár tartalékba egy 1,6 literes a gyári 1,3-asa mellé. Mennyibe kerül egy ilyen Alfa Romeo? A Bonhams aukcióján 50-60 ezer dollárra számítanak érte, ami 18-22 millió forintnak felel meg – ezt ma már kevés fiatal engedheti meg.
A Zagato legújabb Alfa Romeója fantasztikus lett:
Ez is érdekelhet: