Az Alpina nevét már mindenhol elismerték a sportos BMW-k gyártójaként, amikor a nyolcvanas évek végén bemutatták az E34-es 5-ös sorozat alaposan átépített változatát. A B10 Bi-Turbo a maga korában a világ legerősebb és leggyorsabb négyajtós limuzinjának számított.
Az elődjéhez hasonlóan az 1987-ben bemutatott E34-es 5-ös sorozatból is elképesztő turbós sportlimuzint épített az Alpina. 1989-ben a genfi autószalonon leplezték le a B10 Bi-Turbót, aminél nem egyszerűen megnövelték a teljesítményt, hanem a futóműtől a kormányzáson át a fékrendszerig az autó egészét tökéletesre csiszolták. A fejlesztés már akkoriban is több mint hárommillió dollárt emésztett fel, de megérte, mert az Alpina egyik legsikeresebb modellje vált belőle.
Az alapokat a BMW 535i adta, amelynek először is darabokra szedték a 3430 köbcentis, soros hathengeres motorját,
hogy kovácsolt Mahle dugattyúkkal és két darab vízhűtéses Garrett turbótöltővel szerelték fel, a turbónyomást 0,4 és 0,8 bar között a vezetőülésből lehetett fokozatmentesen szabályozni. A nagyobb teljesítményt a Getrag ötfokozatú manuális sebességváltója továbbította a hátsó kerekekhez.
Az Alpina ezzel jócskán rádobott a BMW 535i teljesítményére, ami az eredeti 211 lóerőről több mint másfélszeresére, 360 lóerőre nőtt, a maximum nyomatéka pedig 305-ről 520 Nm-re növekedett. A B10 Bi-Turbo ezzel a bemutatása idején a leggyorsabb sorozatgyártású német autónak számított, csak 1995-ben tudta felülmúlni a Porsche 911 Turbo két feltöltővel.
Erősebb volt a korabeli BMW M5-nél is, aminek a ’91-ben felfrissített változata 335 lóerőt tudott.
Méltán tartották a kor legerősebb és leggyorsabb négyajtós limuzinjának az Alpina B10 Bi-Turbót,
ami 5,6 másodperc alatt gyorsult százra, a végsebessége pedig elérte a 290 km/órát. A korabeli tesztek szerint az évekkel korábban bemutatott Ferrari Testarossával is tartotta a lépést, és hogy ne csak gyorsulásban jeleskedjen, egyedi rugókat és lengéscsillapítókat kapott, hátul szintszabályozással, a féktárcsák pedig az akkori M5-ösénél is nagyobb átmérőjűek voltak.
Bár a B10 Bi-Turbo jóval drágább volt az akkori M5-nél, 146 800 német márkás árával csaknem kétszer annyiba került,
mégis az Alpina addigi legnépszerűbb modellje vált belőle, 1994-ig összesen 507 példánya készült. Még több is lehetett volna, de a BMW már 1993-ban befejezte az alapul szolgáló motor sorozatgyártását, az utolsó ötven blokkot az Alpina kapta meg. A világ legerősebb limuzinja címétől egyébként rövidesen a 382 lóerős Lotus Omega fosztotta meg.
Ez is érdekelhet: