Ránézel az A290-re, és rögtön érzed, hogy itt nem egy szimpla elektromos autóról van szó. Éles, harapós vonalak, masszív lökhárítók, széles sárvédők, mintha minden egyes részlet azt kiabálná: „Én nem egy hétköznapi Renault vagyok!” Ez az autó egy stílusos kis sportgép, amit sose fogsz megunni, minden reggel teli vigyorral fogsz beleülni. Azok a 19 colos felnik és a Michelin Pilot Sport gumik iszonyat jól mutatnak, és azonnal sejtetik, hogy ezt az autót végtelen tempójú kanyarokra tervezték.

Jó-jó, tegyük helyre a dolgokat. A végtelen tempó 170-ig tart, a 100-at 6,4 másodperc alatt futjuk meg, és addig sem úgy, hogy a villanyos gázpedált letaposva letépi a fejed, és kiszakítja a helyéről a belső szerveidet. Kifejezetten cél volt a fejlesztésnél, hogy a 220 lóerőt (a belépő 180, de azt nem vezettük) viszonylag kiegyensúlyozottan adja le. A hirtelen felépülő nyomaték és hatalmas teljesítmény jó móka, ha meg akarod hányatni a szomszédot. De ha minden nap elektromos autóval jársz, akkor az egyenletes teljesítményt jobban fogod szeretni. És az A290-et pedig erre találták ki, egy mindennapi használatú elektromos autónak.

Olyan elektromos autónak, ami csordultig van zseniális megoldásokkal, sportautós részletekkel és finom műszaki megoldásokkal.

Látszik rajta, hogy az A110 után az Alpine mérnökei nem félig hervadt mosollyal mentek neki az első elektromos autójuk tervezésének.

Minden erejükkel azon voltak, hogy most benzingőz nélkül gondoskodjanak a megfelelő adrenalinlöketről.

Gépi a hang, amit belül hallunk, mégis visszaad valamit abból, amit egy hot hatch képes megadni. Rettenet sokat reszeltek a fékeken, hogy az élmény mindig egyforma legyen, ne vegyük észre a különbséget a regeneratív fékezés és a valódi fékezés között.

Nehéz lenne letagadni, hogy az Alpine A290 közvetlen rokonságban áll a Renault 5-össel.

De az Alpine mérnökei olyan futóművet raktak alá, amitől még a legszűkebb kanyarokban is ragad az úthoz. Az első felfüggesztés MacPherson, alumínium segédkeretbe építve, a hátsó többkaros felfüggesztés is kapott egy kis tuningot, aminek köszönhetően az autó stabil és kiszámítható marad még nagyobb sebességnél is. A speciálisan az autóhoz tervezett Michelin gumik és a szélesebb nyomtáv úgy tapasztja az autót az aszfaltra, hogy szinte semmi sem robbanthatja le azt onnan.

És hogy ezt ne csak úgy belekiabálják a sajtóanyagba, a tesztutat úgy rakták össze Mallorcán, hogy a második nap délutánján még versenypályás veretés is benne volt a programban.

Nem, egyetlen autó sem rohadt le, nem fogyott ki belőlük a szufla, nem olvadtak le a töltőn.

Bírták a tempót, a kanyarokat. Itt is érezni lehetett, hogy a 220 lóerőnél elbírna többet is a futómű, de a kanyar előtti féktávokat precízen, pontosan be lehetett lőni, minden fordulóban imádtam a zseniális futóművet. Az A290 élvezetes, kiszámítható, és minden egyes fordulónál elhiteti veled, hogy valahol mélyen ott szunnyad benned egy Ayrton Senna. Elsőkerék-hajtás ide vagy oda, pazar élmény pályán csapatni az A290-et.

Egyébként az Alpine mérnökei azt mondták, hogy a Megane és a Scenic elektromos motorját használták kiindulási alapnak, amiből akár 250-260 lóerőt is ki lehetne hozni, de az optimális teljesítményleadás-fogyasztás mátrixban a 220 lóerő mellett döntöttek. Egyébként tervasztalon létezik kétmotoros, összkerékhajtású prototípus is, de ott meg a nagyobb fogyasztás miatt az akkut is növelni kéne, az meg nem biztos, hogy megérné. Hiszen ebben a kombóban kábé 16 millióért miénk lehet egy zseniális elektromos sportautó, úgy meg alig állna meg 20 millió alatt.

És ugye akkor még ott vannak az unalmas hétköznapok, amikor nem terem kanyar kanyar hátán, hanem egyszerűen csak el kell jutni A-ból B-be. Ilyenkor jön elő, hogy mezei elektromos autóként is elég klassz dolog az A290. Élvezheted, hogy 52 kWh-s akkumulátorral 300 km felett is lehet a hatótáv. A WLTP szerint 380-at mondanak, de ezt inkább elméleti lehetőségnek véssük be a fejünkbe. Tényleg képes arra, hogy 14-16 kW-os fogyasztással eljárjon, de akkor országúton, teljes önmegtartóztatásban kell autózni.

A valóság, ami nagyjából lefestette egy átlagos hétköznapomat, 18 kW körül alakult, ebben volt autópálya 130-cal, meg országút és város vegyesen. Abban is zseni amúgy az autó, hogy csendes, kényelmes autópályás haladásban is remekel, miközben

négy méter alatti hosszával, 326 literes csomagterével megfelel a mindennapi városi használatra.

Ha elektromos autót szeretnél, amit tutira megnéz mindenki, és neked is minden alkalommal megdobogtatja a szíved, akkor az Alpine A290-et neked találták ki. Minden percet bánni fogsz, amikor nem vezeted, hanem csak úgy magára hagyva hagyod parkolni, vagy felrakod a töltőre. Még jó, hogy a 100 kW-os DC töltéssel alig fél óra alatt 10-ről 80 százalékra lehet tölteni.

Ez is érdekelhet: