Az egyre drágább új autók vevői egyre több olyan hasznavehetetlen vacakért fizetnek, amiket nem használnak, vagy amik folyamatos bosszúságot okoznak nekik.

Jó ideje akartam már egy jót bosszankodni ebben a témában, de a Dacia vicces és nagyon jogos marketingakciója most végképp elsütötte az agyamat. Akinek kimaradt esetleg: a Dacia az előfizetéses ülésfűtés kapcsán beszólt a BMW-nek: amúgy lehet(ne) ám olyan autót is gyártani, amiben eleve csak az van benne, amit a vevő szeretne és amire szüksége van. Az én problémám ugyan nem pont az előfizetéses ülésfűtéssel van, inkább azokkal a hasznavehetetlen, nem praktikus, időnként kimondottan veszélyes, de divatos dolgokkal, amiket akkor is ki kell fizetnünk, ha egyáltalán nincs rá igényünk. Különösen bosszantó, amikor nem csak pénzt kell adni ezekért, de még a használatukra is rá vagyunk kényszerítve!

Az autógyártók már úgy csinálnak, mintha az önvezetés valóság lenne. Pedig még nagyon nem az, a vezetést támogató, a normál haladást folyamatosan befolyásoló rendszerek sokat hibáznak, lassúak, buták. Viszont egyre több pénzt muszáj kifizetni értük az autó vételárában, akár kellenek ezek a vevőnek, akár nem

Erőszakos vezetéstámogatás, félkész önvezető funkciók

Volt egy időszak, amikor csaknem minden új autó bemutatóján automatikus parkolórendszerrel büszkélkedett a gyártó. Aztán ezek szépen kikoptak a kocsikból, mert ami a tesztkörnyezetben működött, az a kaotikus mindennapi valóságban megbízhatatlanul, lassan, esetenként az ön- és közveszélyességig használhatatlanul teljesített. Ma már ritkaság, hogy parkolóautomatikát találjunk egy-egy új autóban. De sebaj, van helyette egy csomó másik félkész, használhatatlan, néha kimondottan veszélyes elektronikus vezetéstámogató alrendszer.

Egyáltalán nem azt mondom, hogy az összes ADAS (Advanced Driver Assistance System) hülyeség. A mindig figyelő, de csak vész esetén beavatkozó rendszerek hasznosak. Az ütközéselkerülő automatikus vészfékezés, a hátrafelé is figyelő biciklis- és gyalogos-eltolatás-gátló iszonyú jó dolgok, még akkor is, ha vakriasztást adnak vagy indokolatlanul fékeznek egy erőset néha. (Kivéve, ha a téves vészfékezés miatt esetleg pont belénk csattan valaki hátulról.) Az automatikus reflektorkapcsolgatás mennyeien jó dolog és a felülnézeti képet generáló parkolókamera-rendszerért is igazán hálás vagyok az autóiparnak, ha már azok a kocsik, amikből még rendesen ki lehetett látni, kihaltak. A komplexebb és elvileg folyamatosan üzemelő ADAS-rendszerek viszont annyira sokat tévednek, néha akár a veszélyesség irányába is, hogy aki sokat autózik, biztosan kikapcsolja őket.

Miért csak a menüben lehet kikapcsolgatni a szükségtelen, haszontalan, idegesítő funkciókat, miért nem lehet ezeket már rögtön autóvásárláskor kihúzni őket a felszereltségi listáról?

Az automatikus sávváltás, a táblafelismerés, a sávtartás tapasztalatom szerint kivétel nélkül minden autóban megbízhatatlan. A mindent önállóan intéző, némely modellekben már a kanyar, a körforgalom előtt is lassító adaptív tempomat lenyűgöző azokban a percekben, amikor véletlenül jól működik, de többnyire csak borzasztóan belassítja a haladást és sokat hibázik. A kameraalapú rendszereket bármikor megvakíthatja és meg is vakítja egy kis köd, eső, hó, sár; hatalmas élmény, amikor a vizet felverő kamion mellett 130-nál az autópályán egyszer csak megtorpan az autó a belső sávban és elárasztják a műszerfalat a hibaüzenetek.

A 2023-as modellév csodás új autóiban sokszor nem az új, újabb és még újabb vezetéstámogató csodafunkció a legnagyobb boldogság az egyszeri autós újságíró számára, hanem az, ha a sima sebességtartót le lehet választani az összes többi segédfunkcióról és önállóan, automatikus kormányrángatások, a felfestéshez közeledést jelző csipogások és őrjítően korai utolérős belassítások nélkül is lehet tempomattal autózni.

A hasznavehetetlen, idegesítő asszisztensek ügye az autókban lassan átcsúszik önparódiába. Hogy lehet kibírni röhögés nélkül például, hogy a Peugeot azzal promózza az új 408-ast, hogy a műszerfalán van egy gomb, amit megnyomva egyszerre lehet kikapcsolni az összes asszisztenst, amit utálunk?

Az autós gombbal kérhetjük le azt a beállítást, amiben ki van kapcsolva az összes általunk gyűlölt, de a kocsihoz mindenképpen járó ADAS

Pedig ki lehet. Elég arra gondolni, hogy azt a sok-sok-sok kétes értékű ál-biztonsági funkciót, amit egyetlen gombnyomással ki lehet kapcsolni, meg ezeknek a fejlesztési költségeinek az egy kocsira eső részét az autó vételárával együtt minden autóvásárló megfizeti, gyakran már akkor is, ha a legszerényebb felszereltségű verziót kéri a kedves vevő.

Kezelhetőség vezetés közben: a HMI és a műszeregység

Mutatok két, meglehetősen végletes példát arra, amikor az autógyártó még megpróbál a valós igényeknek megfelelő terméket adni a vevőnek. Az egyik a bevezetőben is említett Dacia, mondjuk a Sandero fapados modellje, aminek így néz ki a műszerfala:

Nagy, odanézést nem igénylő tárcsás-gombos klímakonzol, vakon is felismerhető és használható fizikai gombok a középkonzolon és a kormányon a legfontosabb illetve leggyakrabban használt funkciókhoz, egyértelmű, egy pillantással értelmezhető műszeregység
A legkönnyebben használható infotainment: az, amit amúgy is használunk, ami mindig ott van a zsebünkben. Van hozzá egy daciásított kezelőfelület, de nem kötelező használni, simán használhatjuk a szokásos mobilos interface-t is. Annyival még lehetne javítani a dolgon, hogy álló formátumban és közelebb legyen a mobil a vezetőhöz, mondjuk mint egy kétezer forintos homasitás mobiltartó végén. Bónuszpont jár a Daciának a világ legkönnyebben megtalálható USB-csatlakozójáért

A másik pedig legyen mondjuk a legújabb Rolls-Royce, a tisztán elektromos hajtású Spectre. Igazán nem lehet rá azt mondani, hogy ne lenne korszerű autó. Ez a műszerfala, illetve a műszeregysége és a kormánygombjai – ugye, milyen érdekes, hogy mennyire majdnem olyan sok részlete, mint a legolcsóbb, legjózanabb kis vacaké?

Autógyártók, látjátok? Nagy, kerek tárcsák a hőmérséklet gyors állításhoz. Nagy, vakon is megtalálható fizikai gombok a legfontosabb funkciókhoz. Tárcsás menünavigáció az érintőképernyő mellé. És még számozott gombok is vannak rádiózáshoz és gyors menüpont-választáshoz!
Mit is akarok látni azonnal, amikor egy villanyautóban ránézek a műszeregységre? Pont ezeket: mennyivel megyek, mennyi az idő, hány fok van kint, mennyit tudok még menni és éppen milyen intenzitással használom a hajtást-visszatöltést. Ez egy tökéletes elektromos autós műszeregység. A tempomat gombcsoportja is kitűnő, érzésből ki lehet tapintani a funkciókat és nem fogják a helyet felesleges, vezetés közben sosem használt gombok a kormányon

Miért nem fontosak már az autógyártóknak azok a dolgok, amik amúgy a vezetésben a legfontosabbak?

Ott van egyszer a divat: az érintőképernyő, a fényes, nagy felületek, a nagy felbontású, színes képernyő, a virtualitás menő, a tárcsa, nyomógomb, egyszerű, lényegre törő kijelző nem menő. Ott a költségtakarékosság: egy csomó különböző alakú, méretű biszbasz és kapcsoló legyártásánál olcsóbb egy tömeggyártott egyentabletet odatenni a vezető elé. Az önvezetés ígérete: az autógyártók nagy része alighanem saját maga is elhitte, hogy pillanatokon belül itt vannak a magukat vezető autók, ezért az emberi sofőrnek nem könnyű, biztonságos vezetést, hanem kényelmes utazást akar adni egy szép környezetben.

Az autózás általánossá válása: már nem a kevés „autós embernek”, hanem mindenkinek szólnak az autók, azoknak is, akiket eleve nem érdekel a vezetés és nem is tudnak vezetni,

ezért kerülnek inkább szép képernyők, kütyüélményt és sok megnyugtató, hamis biztonságérzetet adó elektronikus rendszerek a kocsikba a vezetésben valóban hasznos dolgok helyett. És ott vannak a félrecsúszott filozófiával keletkezett közlekedésbiztonsági elvárások, előírások. Az EuroNCAP akkor is díjazza a táblafelismerést és a sávtartást, ha az amúgy a gyakorlatban egyáltalán nem működik. Az EU közlekedéspolitikája pedig úgy általában abban látja a jövőt, hogy mindenki menjen annyira lassan, hogy szinte ne is lehessen baj abból, ha balesetet okoz, nem pedig abban, hogy a vezetésre alkalmatlanok ne vezessenek, a vezetők pedig az útra figyeljenek.

Amúgy meg mit morgok én, vén hülye, hát ki a francot érdekel ma már az autózás egyáltalán?

Meg az is benne van ebben a jelenségben, hogy már azoknak sem fontos az autó vezetése, akik az autókat tervezik. Nem mondom meg, melyik német prémiummárka technológiai bemutatóján kérdeztem meg egy lelkes fiatal mérnököt, aki az online konnektivitás autós lehetőségeiről tartott bemutatót, hogy neki egyébként milyen kocsija van.

Nekem? Semmilyen, nincs rá szükségem; sokszor otthonról dolgozok, ha be kell jönni, tömegközlekedéssel jövök, nyaraláskor pedig repülünk. Ez azért elég sok mindent megválaszol a fenti kérdésekből, ugye?

Nem mintha maga az autó lenne az egyetlen autózással kapcsolatos problémánk az elektromos mobilitás korában sem:

Elektromos autókázás Európában: orosz rulett

A határokon átnyúló villanyautózásban ma legalább olyan kaotikus és felhasználó-ellenes a helyzet, mint a mobiltelefóniában volt az EU-s egységesítés előtt.

És ezt olvastad már?
Hogyan válasszunk minden igénynek megfelelő számítógépházat?
További cikkeink a témában