Láttam a számokat a BMW iX M60-as mellett, amelyekhez nem túl rég még minimum egy olyan szupersportautó kellett, amit több kontinensen kiraktak poszternek gyerekszobák falára. Az iX viszont nem egy lapos és mokány tárgy, hanem egy brutalista stílusban épült űrkomp, melyen a míves részletek megosztó egységgé állnak össze. Nem lehet már büntetlenül hedonista sportkupét gyártani veszettül erős benzinmotorral és kézi váltóval, hanem ott kell lennie az erős ellenpontnak is, aminek tagadhatatlanul hibátlan a BMW iX M60, tehát az irgalmatlan méretű, elektromos hajtású szabadidő-autó.

Pajzsként hordja a lézer erősítésű adaptív LED-es fényszórói között a függőleges maszkot, mely mögött nincsenek hűtőbordák, csak a szenzorokat és radarokat rejti az arany mintázat mögött.

Elég közelebb menni és rögtön előbukkannak az olyan szép elemek, mint az éles vonallal rajzolt kerékjárati ívek vagy az ajtókba süllyedő kilincsek.

Hátsó lámpái vékonyka, vörösen izzó fénycsíkok és az arany keretes ablakvonal is végtelenül elegáns megoldás, akárcsak a keret nélküli ablakok könnyedsége. Az iX közel öt méter hosszú, majdnem két méter széles és 1,7 méter magas autó, ez pedig azonnal látszik rajta, annyira tömbszerű az egész. Azon kaptam magam, hogy korábban ugyan rá sem akartam nézni az iX-re, de egy X6 és leginkább az XM látványa után kifejezetten pihentető a szemnek ez a drabális minimalizmus.

2003-ban a M3 CSL kapott először karbon karosszériaelemet (tetőpanel) a BMW sorozatgyártású autó közül a tömegcsökkentés és az alacsonyabb tömegközéppont érdekében. Azóta sok más autó mellett az iX esetében is alumínium és nagy szilárdságú acélok mellett szénszál erősítésű műanyagot is használnak ennek érdekében.

Rá is fér minden apró trükk, mert a kétmotoros iX M60 alulról karcolja a 2,7 tonnát, amiből csak a 105,2 kWh nettó kapacitású lítiumion aksicsomag tesz ki 500 kg-ot.

Ennek ellenére képes 3,8 másodperc alatt álló helyzetből 100 km/óra sebességre ugrani, de olyan vehemenciával, hogy azt feldolgozni is nehéz. A gázpedál lenyomása után szakadatlan intenzitással próbál átpréselni a perforált bőrülés apró lyukacskáin, közben pedig a Hans Zimmer komponálta villanyos űrhajóhang szól a Bowers & Wilkins hifi hangszóróiból.

Nemcsak azért kínos ez, mert sokkal jobban szeretem a trombitáló sorhatos hangját, hanem mert tényleg nagyon komolytalanra sikerült az iX M60 hangeffektje.

Ennél némán teret ugrani is sokkal hatásosabb, de a beltér olyan kellemes nyugalmat áraszt, hogy a kilövésre egyébként sem vettem rá magam többször. Mert csendben suhanni a tágas és modern nappaliban ezerszer jobban illik az iX karakteréhez. Nincs szükség hozzá a 619 lóerős csúcsteljesítményre és a Bugatti-magasságokban járó 1100 Nm nyomatékra, az ideges gázreakcióra és a feszesebbre hangolt légrugós futóműre sem.

Még a sportosabb iX M60-as is nagyon magabiztosan húzza simábbra a hitvány utakat, az összkerékkormányzással pedig váratlanul fordulékony, így a kormánya mögött nem érződik akkora autónak, mint valójában. Szögletes kormánya jól jelzi, hogy nem az önfeledt gépészkedésre készült az autó, engem kifejezetten bosszantott, hogy kanyarodáskor mindig máshová esik a karimája.

Két kijelző lebeg a műszerfal feletti hajlított panel mögött, amiből egyik a digitális műszeregységet adja, a másik pedig az OS8 fedélzeti rendszer érintőképernyője. A korábbiakhoz képest ez a rendszer messze nem olyan könnyen kezelhető, mint a hagyományos iDrive.

Menüjében rendszertelenül sorakoznak az apró ikonok, több sorra osztva, és a klíma vezérlése is külön menüpont alatt érhető el.

Csak reménykedni tudok benne, hogy az OTA (over the air) frissítéssel hamarosan használhatóbb verzió érkezik majd az iX-be. Szerencsére a gyorsan és vezeték nélkül csatlakozó Apple CarPlay megóv a bosszankodástól. Hideg reggeleken be sem kellett kapcsolnom a fűtést, egyszerűen magától elkezdte melegíteni az ülésen és a kormányon túl az ajtópanelt és a könyöklőt is.

Mérete és berendezése is modern garzonlakást idéz, melyben kényelmes fotelek vannak és egy kanapé, amire legszívesebben könyvvel és egy bögre kakaóval kuckózna be az ember. Az iX a valaha volt egyik legkomfortosabb és nyugodtabb BMW, amiben a luxus nem is a natúr fabetét vagy az ajtópanelen és a könyöklőn használt kristálybetétek, hanem a nyugalom és a csend.

Pazarul összerakott, nesztelen kabinja mögött szépen kárpitozott 500 literes csomagtere van (ülések döntése után 1750 liter), aminek padló alatti üregébe süllyeszthetőek el a töltőkábelek. Hiába akkora, mint egy X5-ös BMW, hiába foglalhatna kis helyet az elektromos hajtás, az iX orrában mégsincs csomagtartó.

Közel 200 kW-tal tölthető az iX, ami azt jelenti, hogy egy kivételesen működő Ionity oszlopon 10-ről 80%-ra akár 35 perc alatt is feltöltődik az autó. Nekem vegyes használat mellett 26,8 kWh/100 kilométeres fogyasztás jött ki és 350 kilométer körüli hatótáv így a tél kapujában. Meglepett viszont az, hogy az iX M60 volt az első olyan elektromos autó, mely a hűvös éjszakák alatt nem veszített jelentősen a töltöttségből.

45,2 millió forintról indul a BMW iX M60 ára, mely egyértelműen egy hihetetlenül gyors, elektromos luxus szabadidő-autó. 48,9 millió forintért pedig már mágikusan működő, elektrokromatikusan sötétedő napfényteteje van, kellemes bőrülései, és szervomotorok húzzák be az ajtókat.

Minőségével, átgondoltságával és kényelmével meggyőzően érvel az előítéletekkel szemben.

Első ránézésre lehet, hogy ronda vagy furcsa, és a gyorsuláson túl semmiféle sportosságot nem lehet felfedezni benne, de az iX a maga villanyautósan pazarló módján egyszerre szentségtörő BMW és egy nagyszerű termék.

Ez is érdekelhet: