Kényelem, komfort, alacsony fogyasztás, ja nem. Ez a BMW nem az a BMW. Nem bevásárlós,  családias, kertvárosi, fekvőrendőr-barát cucc. Ez valami más. 3 literes, sorhatos tettestárs a lámpától-lámpáig tartó, összekacsintós péniszméricskék során. Mit tettestárs?! Felbujtó!

Ez a farkas őszinte, nem bújt báránybőrbe. Agresszív formájú légbeömlő nyílásokkal tarkított maszkja riogatja az előtted haladókat, kiszélesedő hátsó futóműve pedig embertelen papucsokkal üli meg az aszfaltot.

Határozottan az a fajta autó, ami az M7-esen balra indexelős belső-sávozásra termett a kora őszi, utolsó pancsolós balatoni hétvégére versengve nyomuló járműoszlopban. A közvélekedés szerint a BMW indexe irányjelzője úgyis csak erre való ugye.

 

Padlógázt adva az az érzésünk támad, hogy a diétás kólával töltött hengerekbe egy marék mentos-t hajítottak. Az X4 kapcsán írtuk, hogy Sport fokozattól felfelé élmény vele autózni. Nos, amennyiben a nap hátralévő részében nem akarod a kölcsönkért golyóstoll végét rágcsálni és a kék-sárga felett vakarózva azon merengni, mi is történt abban a pár tizedmásodpercben, amikor arra eszméltél, hogy a kontroll többé nem a te kezedben van, akkor jobban teszed, ha itt nem piszkálod a módváltó gombot!

 

Először mi sem vettük komolyan a hívogató Sport + üzemmód beállításakor a kijelzőn felvillanó figyelmeztetést, ahol egy grafikus ábra a gyengébbek kedvéért pirossal jelöli az autó azon részeit, ahol ettől a perctől már a szemközti térfélen játszadoznak az alkatrészek. Nélkülük magadra maradsz és meglehetősen esetlenül bukdácsolsz egy kozmikus erőviharban. Vagyis mindenki, aki eddig a barátod volt, elengedi a kezed és behajít a fizikai tényezők ketrecébe sodródni, ahol akad néhány ellenfél, mint a gravitáció, súrlódás, mozgási energia, súly és haverjaik. Innentől nem kuncogsz többé Tihamér, a középiskolai fizikatanárod sokszor ismételt mondatán, miszerint:

Szóval maradj csak nyugodtan a Comfort fokozatban, az autót ez esetben is mindenki megbámulja majd, a csodálatos hanghatás így is lenyűgöző marad (csak némiképp mérséklődik) és továbbra sem kell attól tartanod, hogy állva maradsz, ha érkezik a zöld. Na jó, amennyiben felelősséged teljes tudatában mégis lebontod a védőkorlátot, akkor sincs katasztrófa, mert az élmény bár ijesztő lesz elsőre, azért nem maradsz teljesen elveszve. Sőt, amikor meghintáztatod, szerény és együttműködő játszópajtásként épp csak annyira segít majd egyenesbe hozni, hogy azt gondolhasd magadról "Ohhohó, mekkora király vagyok, ezt most hogy megfogtam má'!".

A BMW M2 egy figyelemre méltó autó minden ízében, Tina Schmidtnek, az M2 megálmodójának megszavazunk egy jó kis bónuszt. Meglepően tágas belül és ami tényleg fura: hátul is elfértek benne (szám szerint ketten). A kényelmi funkciókban nincs hiány, az X4 M-ből már ismert iPhone-barát könyöklővel itt is összekacsintottunk.

Hoppácska! Végre valaki erre is gondolt. Ennek a bőrrel bevont párnácskának hála nem koppan a térdkalácsod a középkonzolon. Ez lehet, hogy húsz éve még  meg sem fordult a fejedben, de ez idő alatt szép lassan a körforgalmak kontinensévé vált szeretett Európánk, így ez bizony napjainkban már komoly tényező. Kellene egy infografika, hogy apáinkhoz képest hány fokkal fordulunk többet balra évente. Lenne itt nagy csodálkozás!

 

A manuális kézifék igazán üdítő látvány ebben a túldigitalizált világban.

4.3 másodperc alatt vagy vele százon, úgyhogy az ezüstérmes közlekedőtársak legtöbbször ennyit láthatnak belőle:

370 érvünk van, ami mellette szól. Mindegyik erős, akár egy ló.

+1: ha Instagram likevadász vagy, mondjuk, hogy mit kell tenned:

• vársz egy M2-es BMW Coupé-ra
• előrántod a telódat
• nyomsz egy fotót
• rátolod a hülye filtereket
• megosztod
• hátradőlsz, számolod a szívecskéket

Na van itt még egy nem túl jó hírünk. Az hogy előjegyzésbe és nagyjából egy éves várólistára vesznek fel, amennyiben úgy döntesz, hogy megrendeled az M2 Coupét. Ám, ha a jó oldalát nézed: 365 nap / 370 lóerő.

Az M divízió legolcsóbb darabjára ennyit kétségtelenül érdemes lesz várnod.

(A szerző fotóival)