Amíg olyan autók születnek, mint a BMW 4-es Gran Coupé, addig van remény, az autózás lehet még élmény.
Kerek a kormánya és hathengeres motor hajtja: ilyen egy rendes BMW.
Értjük, hogy a tudomány mai állása szerint a fenntartható fejlődés újrahasznált anyagokért és elektromos autózásért kiállt, de hedonista énünk máját vastagon kenegetik az olyan rendes BMW-k, mint a 4-es Gran Coupé.
Nemrég a Concorso d’Elenganza veteránautó szépségversenyen beszélgethettem Adrian van Hooydonkkal, a BMW vezető formatervezőjével. Ő az, aki a dizájncsapat élén állva végső soron meghatározza a márka arculati értékeit. Azt mondta, a board választ 3-4 koncepció közül, de Adrian csapata viszi a menedzsment elé a terveket. Mivel nem értettem, meg is kérdeztem tőle, hogyan lehetséges ilyen mértékű vizuális különbség, amit a BMW iX (vagy a legutóbb felvillantott XM) és a 4-es Coupé és Gran Coupé képvisel. A válasz egyszerű: az iX-féle SUV-okat akarja a nép, legalábbis az eladási számok és a piackutatások alapján,
a 4-es BMW pedig az az autó, ami a legközelebb áll a márka eredeti értékeihez, ahhoz, amiért a legtöbb BMW-t szeretjük.
Négy ajtaja van, könnyű elöl-hátul beszállni, és mivel 4,78 méter hosszú, utazni sem kényelmetlen. Bár hátulra csak annyi időre ültem, hogy megigazítsam a táskámat, elhiszem, hogy amire nekem kéne, arra pontosan megfelel: gyakrabban gyerek, ritkábban felnőttek elférnek benne. A csomagtartó óriási, 470 literes, és az ajtó a hátsó szélvédővel együtt nyílik, újabb pont a praktikus tulajdonságok térfelén.
De mindemellett a 4-es Gran Coupé legfontosabb tulajdonsága, hogy meseszép.
A lézerfényszórók fényszórónak látszódnak, nem LED-csíknak, a hűtőrács hiába termetes méretű, szakszerűen végzi hűtési feladatát, és nem is néz ki rosszul. Izmos, sportos kiállású karosszériáján a 420d és az M440i felirat is jól mutat, de ha esetleg választanod kéne, mi az M-esre beszélnénk rá, hiába fogyasztott Isztria és Budapest között 5,6-ot a dízel, alacsony fogyasztással és csendes működéssel minket nem lehet megvenni.
Az M440i hangja és 374 lóerős teljesítménye pont azt tudja, ami egy ilyen sportos túraautótól elvárható.
Picit odaszúr a sportosságnak, hogy a start-stop rendszer most már nem iktatható ki, de a mild hibrid rendszernek hála a motor leállítása és újraindítása észrevétlenül történik, és még plusz 11 lóerőt is kapunk a 48 voltos elektromos rendszerből.
Ez még olyan BMW, amiben rendes klímapanel és rádiótekerő van, de a vezető előtti kijelző már digitális.
Érdekes kitekintés, hogy az ugyanezekre az alapokra épülő, de techno jövőt sugárzó elektromos i4 beltere homlokegyenest más üzen: a kevesebb gomb, nagyobb kijelző páros egyértelműen jelzi, ott több feladata van a gépnek, mint neked. De azért a 4-es rendszerét sem kell lehülyézni: a navigáció és a fedélzeti rendszer szoftvere online frissül, az okostelefon digitális kulcsként használható, és ha nem jó a gyári navi, CarPlayen vagy Android Autón keresztül mindent lehet.
A sportülések feszes oldaltartásai két dologra hívják fel a figyelmemet: egyrészt az elmúlt másfél koronavírusos év nyomot hagyott a derekamon, másrészt a kanyar lesz a legjobb barátom. És úgy is van: az összkerékhajtású M440i (csak azzal van) nem ismer lehetetlent, ha kell, finoman kirugózza az úthibákat, de imádja a horvát tengerpart szűk visszafordítóit. Csak a fránya álruhás rendőrökre tudna valami ellenszert. Az 500 Nm könnyen csábít olyan sebességtartományokba, amikből nézve a legalitás határa már nem is látszik. Az iX-ben is átéltem az 5 másodperc alatt gyorsulás élményét, de ott olyan volt, mint egy liftben tehetetlenül szemlélni a zuhanást.
Az M440i is hasonlóan erőteljes gyomrost ad, de végig fenntartja a látszatot, hogy van közöd a folyamathoz.
És ez a legjobb a 4-es Gran Coupéban.
