Ha nem is feltétlenül mindenre igaz, de az idő képes megszépíteni egyes dolgokat. Éppen így van ez a veteránkorba érett autókkal, melyekből az évtizedek alatt akár az alapváltozatok is képesek mutatósak lenni, ha nagyszerű állapotban vannak vagy éppen az olyan amerikai piacos modellek, mint a nagy lökhárítókkal szerelt BMW M5.

Fekete fényezése és mindenhol bézs bőrrel kárpitozott utastere nagyszerűen áll a ritka M5-ösnek.

1984-ben mutatták be az első BMW M5-öst, mely azonnal magához is ragadta a világ leggyorsabb négyajtósa vándorkupát. A nyolcvanas évek közepén ehhez elég volt az M1-esben is használt, M88-as kódú, 3,5 literes sorhatos motor 286 lóerős változatát belepattintani a 4,6 méter hosszú és 1,4 tonnás limuzinba. Valamivel több mint 2200 darab készült belőle a BMW Motorsport részlegénél Münchenben, ebből 1340 darabot szántak Észak-Amerikának.

Egészen más előírások voltak érvényesek akkoriban az amerikai piacon, ezért ebben az esetben a sorhatos motor (S38) 256 lóerőre visszafogott változata van a gépháztető alatt. Ennél sokkal látványosabbak az M5-ös karosszériáján illetlenül túlnyúló lökhárítók, melyeket szintén az amerikai szabályozás miatt szereltek az autóra.

Mostanra szinte minden autó orra annyira puha, mint egy kispárna az ágyon, de évtizedekkel ezelőtt ez még nem volt ennyire természetes. A szép króm lökhárítós és cápaorrú BMW-kben - és más autókban is - akár egy kisebb ütközésnél is jelentős károk keletkeztek, aminek sem a tulajdonos, sem a biztosító társaságok nem örültek. Ezért az 1973-as modellévtől olyan lökhárítókkal kellett felszerelni az autókat, melyek megfelelnek az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal (NHTSA) előírásainak.

Ennek értelmében megkövetelték, hogy az autón semmilyen biztonságot érintő sérülés nem keletkezhet (kürt, üzemanyag rendszer, lámpák) egy 5 mérföld/órás (8 km/óra) frontális ütközés esetén. A hátsó lökhárítóra alacsonyabb, 2,5 mérföld/órás sebességet határoztak meg. A következő években még ezeken az előírásokon is szigorítottak, az ütközőelemekkel ellátott lökhárítóknak pedig több szögből is ki kellett bírniuk az ütéseket.

Elektromosan állítható sportülések, klíma és ABS is van az öreg M5-ösben.

Nincs gombnyomásra állítható karakterisztika, sem távolságtartós tempomat, nem világít a műszerfalán szélesvásznú képernyő, de nem hagy unatkozni a BMW M5-ös. A háromküllős sportkormány, a kézi váltó és a nagyszerű gépiessége olyan gépies élményt adnak, aminek ma nagyon nehéz a közelébe kerülni.

Ebben az autóban most nagyjából 95 ezer kilométernyi mérföld van, az állapota pedig éppen olyan, amilyen kívánja a hétvégi autózásokat. Minden idők egyik legritkább szériagyártású M-es BMW-je ez, aminek már nem kizárólag a korából adódóan van értéke.

Ez is érdekelhet: