A motort megfojtják az emissziós előírások. A váltó nem tudja, mit kezdjen a mindig késleltetve érkező erővel. A hajtás bántóan nem passzol a márkatradíciókhoz. Az ergonómiát kinyírja az érintőképernyő. A vezetési élményt eltapossa a konstrukció, ami megmarad belőle, azt széttiporja a vezetéstámogatás. A praktikumot korlátozza a méret. Ez az a BMW, amit hagyományos benzinmotorral már egyáltalán nem lett volna szabad megcsinálni, és természetesen ez a BMW ezzel a motorral is menthetetlenül piaci sikerre van ítélve.

Az európai autógyártás és autózás többdimenziós tudathasadásának csodálatos mintapéldánya a BMW X1 xDrive23i. És hát az elmebaj már csak olyan, hogy kívülről gyakran egyáltalán nem látszik. Ezen a kocsin se. Mokány, erőt sugárzó, jó kiállású szubkompakt SUV, ugyanolyan büszkén, öntudatosan viseli túlméretezett hűtőmaszkját, hatalmas arcát, mint nagyobb testvérei. Nem lehet egyértelműen rámondani, hogy szép, és tapasztalatom szerint nem is mindig egyforma hatást vált ki az emberekből; valahogy nemcsak ízlés, hanem hangulat kérdése is, hogy épp tetszik-e vagy nem. Viszont megfellebbezhetetlenül karakteres, öntudatos és tiszteletet parancsoló. A megjelenése abszolút passzol a márkaimidzshez.

Aki úgy általában BMW-rajongó, annak nem fog nehezére esni rajongani ezért a modellért, a harmadik generációs X1-esért sem. Amíg el nem kezdi használni.

A tesztautó kipróbálásához ideálisak voltak a feltételek: ez lett a karácsonyi családkörbeautózásos kocsi. Megtettünk vele egy hatszáz kilométeres kört az országban, autópályáztunk, budapesteztünk, vidéki városokat jártunk be és még egy kis földutas bukdácsolás is beleesett az útba. Vezettem sötétben, esőben, ködben, vezettem nappal és éjjel, gyorsan és lassan, családdal és szólóban.

Természetesen el lehet vele közlekedni, nem állítom, hogy ez egy rossz autó lenne. Erős, gyors, kényelmes (legalábbis elöl), csendes, 7,5 liter százon pedig, sok autópályával, egyáltalán nem sok egy több mint kétszáz lóerős, összkerékmeghajtású, automata váltós benzines kocsitól. A baj az, hogy ma mindezt simán tudja egy hasonló méretű Opel vagy Peugeot is. Hol van ebben a kocsiban a BMW, hol a prémium, hol a kék-fehér emblémás felár ellenértéke?

A márka hagyományosan a vezetési élményről híres, és ez az, ami ebben a kocsiban egyáltalán nincs. Sokszor leírtam már az elmúlt években, leírom megint: az Euro-6-os kibocsátási szabályok betartásával már nem lehet ebben a méret- és erőtartományban élvezetesen vezethető benzines autót csinálni, még 48 voltos mild hibrid rendszerrel sem. A gázadásra adott reakció sosem a gyorsulás, hanem mindig a várakozás. Egy pillanat, kedves gazdám, a számítógép először kikalkulálja, mennyi benzint szabad keverni mennyi levegőhöz az elkövetkező másodpercek gyorsulásához, hányas fokozatba is kell kapcsolni a robotizált váltót és mit kell tenni a 4x4-gyel, és majd aztán jöhet a gyorsulás. De az is hogyan: keresztmotorosan, alapvetően fronthajtásosan, elölkaparósan, amíg a hátsó tengely be nem száll a játékba. Elfolyósodott növényi tejszínhab a száraz, ízetlen tortán, hogy még a kormányzás is érzéketlen, közvetett, pontatlan.

Persze van megoldás erre a sok küszködésre. Úgy hívják: elektromos hajtás vagy hibrid (lehetőleg konnektoros hibrid) hajtás. A plug-in hibridekben a nagy teljesítményű akku által táplált erős villanymotor azonnali reakciója hidalja át a benzines technika küszködését, a tisztán elektromos kocsikban pedig fel se merül ez a sok-sok probléma. Tudja ezt a BMW is, és tudják a vevők is. 2022-ben a legnépszerűbb M-Bömcsi egy villanyautó, a kiváló i4 M50 volt.

Aki szeret vezetni, elektromos BMW-t kell annak venni. Vagy plug-int. Ez van.

Jó, tudomásul vettem: a 23i motoros X1 nem úgy BMW. Családi autó, kis SUV. Csak hát annak sem jó. A fanyalgásom sajnos nem ér véget a hajtáslánc feletti busongással, térjünk át a műszerfalra, a vezetői környezetre! A kocsi legjobb része a kényelmes, jól tartó és szép ülés, az izgalmas anyagátmenetek a kárpitozásban és az informatív, könnyen átlátható, kiváló head-up-display. A legrosszabb pedig – az összes többi.

A vezetéstámogatás megbízhatatlan, félkész, buta rendszerei – különösen az összevissza szabályozású, sokszor rossz minőségű magyar utakon – természetesen ebben a kocsiban is kellemetlen élmények sokaságát állítják elő. Oké, ezt betudhatjuk az idióta ál-biztonsági elvárásoknak. De sajnos a BMW, mint gyártó is szorgalmasan rá-rátesz egy-egy lapáttal a kényszerű rossz megoldásokra.

A bizonytalan, de a kormányzásba azért folyton belenyúló sávtartás, a félős követőradar letiltása komplikált művelet, és persze ezek a biztonsági (szerintem inkább bizonytalansági) rendszerek minden újraindításnál aktiválódnak. Sovány vigasz emellett az ügyes automatikus világítás és a parkolást ebben a BMW-ben is szórakoztató gyerekjátékká varázsoló felülnézeti kamerakép: ezek a rendszerek jól működnek. És most a gyász pillanatai jönnek.

Testvéreim: búcsúzzunk szívünkben szomorúsággal a fedélzeti rendszerek felett kiváló irányítást adó, intuitív, minimális odafigyelést igénylő kezelőrendszertől, amit az új X1-estől kegyetlen gonoszsággal megtagadott a BMW!

Emlékezzünk szemünkben a bánat könnyeivel a Tekerőbigyóra, a sok Fizikai Gombra és a Redundanciára!

Elkülönített klíma- és audiokonzol, odapillantás nélkül is könnyen kezelhető gombokkal, tárcsákkal. Számgombok gyors csatornaválasztáshoz. Kézírásfelismerő, érintésérzékeny felületű tárcsás-nyomós-billentős menüválasztó. Direkt menügombok. Szétválasztott, könnyen kitapintható kormánygombok és tekerentyűk. Érintőképernyő és hangvezérlés. Felárért gesztusvezérlés. Tökéletes voltál és egyértelmű. Hűen szolgáltál bennünket, és mindig vakon lehetett rád számítani. Nyugodj békében, remélhetőleg a mielőbbi Boldog Feltámadás Reménye Alatt!

Oké, a HUD sokat segít telefonálásnál vagy a hifi kezelésében, a szélvédőre vetített kijelző információtartalma és képminősége továbbra is zseniális, nagyon javaslom bepipálni az extralistán megrendelésnél. Ettől viszont még a HMI-váltással sok hasznos funkció végleg elveszett. Ráadásul az érintőképernyőben ma már semmi különlegesség nincs; a tapogatható üveg már régen nem prémium, hanem pont a kommersz. Sok szép, jól kitalált kezelőelem helyett egy mindig maszatos lap, amivel ugyan mindent meg lehet csinálni, de csak lassan, erős figyelemkoncentrációval, körülményesen.

És a SUV-ság se működik az X1-ben. Az emelt, magas bódé remekül növeli meg a fogyasztást és rontja el a dinamikát, de legalább a feszes futómű miatt rossz úton kényelmetlen is a kocsi. A külön dönthető támlás hátsó ülések jól néznek ki, de kemények, törik a hátat, fenemód kényelmetlenek hosszú távon, a hátsó középső ülés pedig egy vicc. Ami jó, az a csomagtér: tágas, igényesen kialakított, és alagsora is van. No meg a nagy, nyitható tetőablak is remek dolog; igazán meglepő, hogy a rosszul értelmezett divatkövetés jegyében ezt ebben a modellben nem cserélte le fix, homályos elektrokróm üvegre a BMW, mint az iX-ben.

Nem próbálok senkit se lebeszélni az X1-ről, aki már beleszeretett a formába. Több mint húsz év hivatásos autóbuzulás után már pontosan tudom, hogy az érzelmekkel az autóválasztás területén sem érdemes vitatkozni. Inkább csak elmormogom a bajszom alatt, hogy családi autónak egy 2-es Active Tourer sokkal értelmesebb választás, ha pedig a BMW-ség is fontos, a 3-as vagy a 3-as Touring az igazi ebben a méretben, árban. De ha mégis X1 kell, akkor van egy nyomatékos javaslatom: a plug-in vagy az elektromos az igazi! Sőt: élményben még a gyengébb dízel is lenyomja az agyonszabályozott sima benzinest. Fogyasztásban meg pláne.

Ha tényleg vezetni akarsz még utoljára egy jó kis benzines BMW-t, ez a te autód: