Három filmre szóló szerződése volt a BMW-nek a James Bond filmeket készítő produkciós céggel, az 1995-ös Goldeneye premierje tökéletesen összecsengett a Z3-aséval, ezért ez a kis roadster lett az angol titkosügynök autója. Pierce Brosnannek csak egy négyhengeres jutott, ez viszont egy előszériás Z3 M Roadster.

Nagyszabású eseményen vezethettek először az autót az újságírók, melynek részeként Z3-asokkal érkeztek meg a film Radio City Music Hallban tartott premierjére. Pierce Brosnan messze nem minden idők legjobb James Bondja, de a BMW Z3-as egész biztosan az egyik legsikeresebb autó, ami valaha a brit titkosügynök kezei között volt. A filmben ugyan nincs akkora szerepe, mint a későbbi 750Li-nek vagy a Z8-asnak, de még a kémcuccokat sem használták benne, mégis pont elég volt ahhoz, hogy meglendítse az eladásokat. Ezt a lépést a szakma is a valaha volt egyik legjobb termékelhelyezésnek tartja.

Nem a BMW volt az egyetlen vállalat, aki meglátta a fantáziát James Bondban, a filmben szereplő összes számítógépet az IBM biztosította és innentől kezdve lett kiemelt szerepe az Omega óragyártónak is. Az sem a véletlen műve, hogy egy Perrier ásványvizet szállító teherautón vág át a tank.

1995. szeptember 20-án kezdődött meg az első teljes egészében Németországon kívül készülő BMW gyártása az amerikai Greerben.

Igazán nagy lépésnek hangzik, de nem volt ez olyan vidám folyamat, mint amilyennek hangzik, az első Z3-asokkal kapcsolatban bőven voltak minőségi problémák. Néhányan azonban nem az összeszerelési minőség miatt panaszkodtak, hanem a szerény motorválaszték miatt, hiszen kezdetben kizárólag négyhengeres motorral volt elérhető az autó, James Bondnak sem jutott sorhatos belőle. A Goldeneye-ban szereplő színösszeállítás azonban baromi népszerű lett, a Neiman Marcus karácsonyi katalógusából az eredetileg tervezett 20 helyett végül 100 darabot rendeltek meg az Atlanta kék színű, világos bézs bőrkárpitos Z3-ból.

1996-ban aztán megérkeztek a hathengeres Z3-asok, nem sokkal később pedig a Z3 M Roadster is. Hivatalosan csak 1997-ben indult be a legerősebb változatok gyártása, ez az autó viszont 1996 októberében készült. Huszonöt előszériás darabot gyártott a BMW, melyeket a sajtó számára biztosítottak vagy teszteken nyúzták.

Formáját Joji Nagashima rajzolta, alapjait az E36 adta, hátsó futóműve pedig az E30-asból származik.

Évtizedek óta bevált technikát csomagoltak egy kicsi és dögös roadsterbe, mely a BMW sorhatos motorjaival lett igazán kész. Mind közül a legerősebbet igazán könnyű kiszúrni, mert a Z3 M alatt széles gumik feszülnek az ötküllős felniken, hátul akkora pereme van, hogy megül rajta az esővíz. A gépháztető kopoltyúja sokkal látványosabb és a négy meredő kipufogócső is büszkén hirdeti, hogy itt nagyon kis autót visz nagyon sok lóerő.

Mind közül ez volt az első, melyet az Evergreen nevű zöld árnyalatra fényeztek. A feltűnő színhez passzoló örökzöld és fekete kombinációjú bőrbelsőt párosítottak, így tényleg nagyot mutatott az autó a magazinok lapjain. Az autó korai éveinek részletes történetét a BMW is megerősítette, innen tudható, hogy 1996. november 6-án M RC 1584-es rendszámmal került forgalomba Németországban, majd 15 ezer kilométerrel később 2000-ben Svédországba importálták, mostanra pedig 95 ezret mutat az órája.

321 lóerővel és 350 Nm nyomatékkal igazi méregzsák a Z3 M Roadster.

Nincsenek turbófeltöltők, nincs hibrid rendszer, nincs semmi lényegtelen, csak az S50B32 kódú sorhatos szívómotor, az ötfokozatú kézi váltó és az örömteli hátsókerék-hajtás. Értő kezek között a BMW Z3 M 5,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra és akár 250 km/órás sebességgel is száguldhat. Lehúzott tető mellett ilyen esetben már ajánlott füldugóval védekezni a szélzaj ellen.

Minden Z3-asban ott a felejthetetlen élményautó, még egy lusta nyolcszelepessel is nagyszerű autózást lehet rendezni. Ez az M Roadster a remek színösszeállításával és érdekes történetével igazi ínyenc falat a több mint 278 ezer Z3-as között.

Ez is érdekelhet: