Mindig voltak a tuningnak vadhajtásai, ami különösen igaz volt arra a bizonyos neonfényesnek hitt, de valójában sokkal inkább barna évtizedre, amikor minden autóra felpróbálták a Ferrari Testarossa oldalsó légbeömlőit, és nagyvonalúan bántak a szélesítésekkel is. Ezekhez képest szinte visszafogott a Boschert B300 sirályszárnyas Mercedese.

Háromszáz példány gyártását tervezték, végül egyetlen Boschert B300 kupé készült.

Hartmut Boschert német mérnök fejlesztette ki az autót, aki korábban a milánói Zagatónál is dolgozott, de a projekthez nem volt kapcsolata a Mercedesszel. A sirályszárnyas 300 SL modern változatának megalkotása volt Boschert célja, aki saját pénzéből finanszírozta az egészet, de az időzítés még azelőtt földbe állította a B300-at, mielőtt piacra dobhatták volna. Már a legelső SL-ből is sokkal népszerűbb volt a kényelmesebb, nyitható vászontetős változat, ezért a Mercedes is ezen a vonalon vitte tovább a modellt. 1989-ben tartották az R 129-es premierjét, amiről senki nem hiányolta az évtizedekkel ezelőtt kivezetett szárnyas ajtókat.

Boschert még akkor sem esett kétségbe, a kapcsolatait megmozgatva igazodott a Mercedeshez, és az akkoriban új SL orrát tette az egyébként 1988-as Mercedes 300 CE (C 124) alapú D300-ra. Annyira át kellett tervezni az autó platformját, hogy akár a nulláról is kezdhették volna, a hátsó tetőoszlopot pedig 25 centiméterrel tolták előrébb. A tervezésben és a kivitelezésben is segített az olasz Zagato.

Boschert nagyban gondolkozott, ezért az autó bemutatóját az 1989-es frankfurti IAA-ra időzítette.

Igazi érdekesség volt ez, hiszen minden részlete tökéletesen passzolt a Bruno Sacco tervezte Mercedesek sorába, mégis ott volt a különleges ajtó és a négyszemélyes utastér. Amikor legördült a gyártósorról, akkor ez egy ezüst fényezésű, fekete belsős autó volt, de az átalakítás során a lilás Bornit metált választották hozzá, amit remekül kiegészít a vad, kéttónusú lila bőrbe varrt utastér. Az érdeklődőket azonban visszatartotta a 186 ezer német márkás ár, ezért a tervezett háromszáz helyett csak tíz példányra kapott megrendelést, de a sirályszárnyas ajtók másik autón nem jelentek meg. Érthető, hiszen a magas küszöb miatt kényelmetlen a be- és kiszállás, valamint a nyitás helyigénye is nagyobb.

Különleges megoldásai nem értek véget a múltidézésnél, a motorháztető alatt sem a szokványos Mercedes M103-as sorhatos van, hanem szekvenciális turbófeltöltőt akasztottak rá. A korábbi 190 helyett így már alulról karcolja a 300 lóerőt, de hagyományos ajtóval épült ennél kicsit izmosabb gép is.

Világszerte szerepelt a televíziós tudósításokban és a magazinokban a B300-as, a hírnevet azonban nem tudta sikerre váltani.

Ehhez az autóhoz minden dokumentáció rendelkezésre áll, a korabeli értékesítési és fejlesztési anyagok, brosúrák, a folyóiratok és VHS kazetták. Ehhez azonban kellett egy olyan ember, aki hosszú évek után is felfedezi a furcsa Mercedesben a lehetőséget.

Tino Zovko az eBay-en találta az autót, melynek megvásárlására sikerült összegyűjtenie a pénzt, aztán még jelentős összeget locsolt rá a fényezésre és a felújításra. Most a becslések szerint akár 300 ezer eurót is kaphat majd érte.

Ez is érdekelhet: