Tökéletes minőségű és a legzordabb körülmények között is megbízható autóiról lett híres a Mercedes-Benz, melynek csúcsa egyértelműen az az 1975-től egészen 1999-ig tartó korszak, amikor még Bruno Sacco volt a vezető formatervező. Ebben az időben született meg a 190-es, a taxiként és sportlimuzinként is kívánatos W124-es, az R129-es SL, valamint a csodálatos C126-os kupé és a kilencvenes évek legsúlyosabb gengszterautója, a W140-es is.

Bruno Sacco 1951-ben nézett be a Torinói Autószalonra, és rögtön elragadta az autók formája.

1933-ban született az olaszországi Udinében és matematikusként végzett az ötvenes évek elején, de miután felvételt nyert a Torinói Műszaki Egyetemre, egyértelműen az autótervezés irányába fordult. Állítólag meghatározó pillanat volt az is, amikor Tarvisio utcáin kerékpározva meglátott egy Studebaker Commander Regalt. 1955-ben Sacco már a híres Ghia karosszériaműhelyben dolgozott, ahol hétköznapi autók és futurisztikus repülőgépekre emlékeztető tanulmányok is születtek.

Két évvel később Torinóban találkozott Karl Wilferttel, aki már az ötvenes évek közepe óta a singelfindeni Mercedes gyárban dolgozott és egy teljesen új részleg felépítéséért felelt. Wilfert nevezte ki Paul Bracq-ot is, akinek a nevéhez olyan autók kötődnek, mint az állólámpás Mercedes vagy az első 6-os BMW, de dolgozott a TGV gyorsvonaton is Jacques Cooperrel. Bruno Sacco 1958-ban kezdett a Mercedesnél, ahol fokozatosan lépkedett fel a ranglétrán.

1975-ben aztán vezető pozícióba került a formatervezési osztályon, az első munkája pedig a W123-as kombi változata (T-modell) lett, tehát a későbbi zöldséges Merci. Ahogy egy későbbi interjúban is nyilatkozta, "a 126-os modellsorozat minden formatervezési formában a legjobb dolog, amit a Mercedes-Benznek tettem." Ezzel pedig nehéz vitatkozni, mert a W126-os és a C126-os formája tényleg maga a tökéletes harmónia és elegancia. Nem csoda, hogy nyugdíjas korában maga is egy sötétkék 560 SEC-et őrzött a garázsában.

Bruno Sacco szerint egy Mercedesnek időtlennek kell lennie, és ezen egy modell következő generációja sem változtathat.

Egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az esztétikumra és az aerodinamikai hatékonyságra, a W201-essel, tehát a Baby Benzzel pedig egy fiatalabb közönséget tudott a márkához kötni. Zseniális arányérzékkel mutatta meg, hogy az egységes arculat ellenére a különböző modelleknek messziről is felismerhetőek. Ezeket a tulajdonságokat a horizontális homogenitás és a vertikális affinitás kifejezésekkel foglalta össze.

Bruno Sacco kezdeményezésére készült el Sindelfingenben az új Design Center, melyet Renzo Piano, az olasz sztárépítész tervezett a Gaggenau C. Kohlbecker építészirodával együtt. Nem minden művével volt elégedett, a W140-est például harmonikusabbnak látta volna alacsonyabb tetővonallal. Ezek után kevésbé dicső idők következtek, de Bruno Sacco ott volt akkor is, amikor az A-osztály, a CLK, az első ML (a mai GLE elődje) szabadidő-autó és a W220-as S-osztály született. Sacco negyvenegy évnyi munka után 1999. március 31-én vonult nyugdíjba, utódja pedig Peter Pfeiffer lett.

Milliók használják és rajonganak azokért az autókért, melyek Bruno Saccóhoz köthetőek, munkássága vastag könyveket töltött meg. A Mercedes egykori vezető formatervezője 2024 szeptemberében, 90 éves korában halt meg Sindelfingenben.

Ez is érdekelhet: