1968 májusában dobták piacra a franciák a Méharit, mely nevét egy gyorsan futó dromedár után kapta. Ez a fajta nemcsak közlekedésre, hanem versenyre is alkalmas, de utóbbi nem igazán jellemző a Citroën haszongépjárművére vagy felhasználástól függően strandautójára.

Három csavarral rögzített vékonyka kerekeiről hamar kiderül, hogy a Méhari valójában a Kacsa közeli rokona.

Alapjaiban a 2CV technikájára épül, de már több ponton inkább a frissebb Dyane és Ami modellekhez kapcsolódik. Valamivel több mint 600 köbcentis, léghűtéses, kéthengeres bokszermotorja egyértelműen jelzi a kapcsolatot, de a végtelenül puha futóműve is, melynek ebben az esetben nem a szántóföldek bukkanóival kell megbirkóznia, hanem a tengerparti homokkal.

Roland de la Poype gróf tervezte ABS műanyagból, ami könnyű és nem rozsdásodik, továbbá az egész autót könnyen takaríthatóvá teszi. Nincs benne szőnyeg és az üléskárpitoknak sem árt, ha slaggal locsolják. Még az Azur kivitel kékkel díszített fehér üléseire is bátran helyet lehet foglalni vizes fürdőruhában.

Ebben az esetben kibontva akrilnitril-butadién-sztirolt takar az ABS rövidítés, mely egy ütésálló képességgel, nagy keménységgel és szilárdsággal, valamint jó hőállósággal rendelkező műanyag.

1983 márciusában mutatták be az Azur limitált kiadást, mely könnyen felismerhető hófehér karosszériájáról és kék vászontetejéről.

Kicsit úgy néz ki, mint egy strandra tévedt guruló fóliasátor, aminek kiállása is elég jellegzetes. Az orrával a földet szaglássza, a hátulja pedig égnek mered. Egészen addig, amíg a szerencsés aranyifjú mögé fel nem pattan pár bikinis szépség.

1988-ig nagyjából 145 ezer Citroën Méhari készült, amivel nem számít kifejezetten ritkaságnak, egy hasonlóan kiváló formában lévő példányért, viszont akár 15 millió forintnak megfelelő összeget is kicsengetnek a kedves francia furcsaságok kedvelői.

Ez is érdekelhet: