Rozsdamentes acél karosszériáját Giorgetto Giugiaro tervezte és a több autóban is használt PRV (Peugeot-Renault-Volvo) V6-os motor van a hátuljában, a sirályszárnyas ajtók pedig igazán menő kiállású autóvá tették a DeLoreant, mégsem siker lett belőle, hanem hatalmas bukás. Az autó becsületét csak évekkel később mentette meg Robert Zemeckis trilógiája.

Nem feltétlenül autót szerettek volna az időgép alapjául, de végül a rendező meglátta a fantáziát a DeLorean-ben.

Pedig nagyon jót tett volna a film költségvetésének az a hetvenötezer dollár, amit a Ford Motor Company ajánlott fel azzal a céllal, hogy Brown professzor időgépe egy Mustangból készüljön, de ezt maga Bob Gale, az egyik producer utasította el. Az autókat végül egy gyűjtőtől szerezték be, összesen hármat vásároltak a látványosabb felvételekhez, a speciális effektusokhoz és a normál képekhez.

Még a film készítői is sokat panaszkodtak a megbízhatatlan autókra, amiknek 150 lóerős és kevesebb mint 210 Nm nyomatékú motorja még lomhává is tette a sportos kinézetű gépeket. Különösen igaz volt ez a filmes autókra, melyekre rengeteg kiegészítő került kívül és belül is.

Két legfontosabb felszerelése a fluxuskondenzátor a két ülés között és a Krups kávédarálóból épített Mr. Fusion a hátulján.

Kellett is minden trükk, mert a Jimmy Carter által elfogadott 1979-es törvény a gyorshajtás csökkentése érdekében 85 mérföld/órára korlátozta a sebességmérőket. Ezért aztán a DeLorean óracsoportját is át kellett alakítani, hogy a remekül hangzó és időutazáshoz elengedhetetlen 88 mérföld/órás sebességet meg tudja jeleníteni.

Ez az autó ugyan nem szerepelt egyik filmben sem, csupán egy replika, de annak nagyon részletes és remek munka. Még Christopher Lloyd aláírása is ott díszeleg az autón, melyet úgy építettek meg, hogy az első és második résznek megfelelően lehessen átszerelni rajta a kiegészítőket. A világítás és a füstgenerátor miatt pedig hitelesek az effektek is.

Ez is érdekelhet: