Olaszországban édesen szeretik az életet, ezért képesek a legegyszerűbb alapanyagokból mennyei finomságokat készíteni. Ez tökéletesen igaz a Barchettára is, amivel a Fiat bebizonyította, hogy a Punto remek alap egy nyitott örömautónak is.
Nagyon nehéz kitörni a Mazda MX-5-ös árnyékából, hiszen a klasszikus angol roadsterek receptjét tökélyre fejlesztő japánokat még a BMW sem tudta megszorongatni a Z3-assal. A Fiatnál teljesen máshogy álltak hozzá a vászontetős kétüléses műfajának, a Barchetta nem a műszaki finomságokkal hódít, hanem a formájával.
Nem mindenki vágyik kettős keresztlengőkaros futóműre vagy hathengeres motorra, a Fiat Barchetta ilyen téren nem vette fel a versenyt az MX-5-össel és a Z3-assal.
Költséghatékony megoldás volt, hogy a Barchetta kedvéért nem fejlesztettek egy önálló platformot, hanem a Punto rövidített padlólemezére (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros a futómű) rajzoltak múltidéző formatervű autót. Motorválasztékával sem hozták zavarba a vásárlókat, a Fiat apró vászontetőse kizárólag az 1,8 literesnek említett, valójában 1747 köbcentis, négyhengeres szívó benzinmotorral volt elérhető. A dupla vezérműtengelyes benzinmotor 130 lóerőt ad le 6300-as fordulaton és 164 Nm nyomatéka van 4300-nál. Ezzel a 3,9 méter hosszú és 1,1 tonna alatti Barchetta 8,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra és akár azt is meg lehet hallgatni, hogy milyen a menetszél 200 km/órás sebességnél.
Alapvetően egyszerű utasterét nagyon feldobják a karosszéria színére fényezett betétek vagy a különböző felszereltségi szintek és limitált szériák egyedi apróságai. A fekete szövetülések helyett akár gyémántmintában varrott bőrkárpit is lehet a Barchettában. Apró csomagterét (165 liter) a fedélre szerelhető fém ráccsal lehet kiegészíteni, melyre koffer vagy akár sílécek is rögzíthetőek.
Nyitható vászonteteje és megbízható technikája miatt ma igazi titkos tipp a megfizethető élményautók között a Fiat Barchetta.
Vitathatatlan, hogy olaszul minden sokkal jobban hangzik. A barchetta szót először a 40-es évek végén kezdték el használni a Ferrarinál, de eredetileg nem nyitott sportautót jelölt, hanem olyan kis csónakot, amivel a nyugodt tavakon szokás elmerülni a horgászat nyugalmában. Erre nagyszerűen rímel Fiat Barchetta finoman megemelt orra és hullámzó vonalai. Tényleg olyan, mint egy vízen büszkén suhanó csónak.
Kézzel mozgatható vászonteteje van és alapból acélfelnikkel szerelték a Barchettát, melynek apró hátsó lámpái mellett a kilincsei is igazán jellegzetesek. Egyértelműen az autó legjobb stíluseleme a két kilincs. Az alapvetően karosszéria síkjába simuló krómozott pálca a régi olasz sportautókat idézi.
Mozgalmas időszak volt a Fiat formatervező részlegén a 90-es évek eleje, amikor még Chris Bangle is megfordult a márkánál. A Barchettát Andreas Zapatinas és Alessandro Cavazza dizájnerek tervezték, Peter Barrett Davis és a Centro Stile Fiat más autótervezőinek felügyelete alatt. Eredetileg négy vázlatot készítettek a formatervezők, melyeket különböző pizzafajtákról nevezték el, így a Fiat előtt lévő étlapon a Marinara, a Diavola, az Atomica és a Bismarck szerepeltek. A prototípusokat a Stola készítette, a kis roadster előzetesét pedig a Scia koncepció jelentette.
1995 februárjában indult a Fiat Barchetta sorozatgyártása, mely több mint tíz év és közel 56 ezer darab után 2005 nyarán ért véget. Kezdetben az olaszországi Chivassóban készültek az autók, majd a Maggiora karosszériagyártó vállalat csődje után a Barchetta átköltözött a Fiat Mirafioriban lévő üzemébe. Mókás fordulat, hogy az utódjának számító 124 Spider már a Mazda MX-5 alapjaira épült Hiroshimában 2016-tól három éven át.
Ez is érdekelhet: