Meredeken az ég felé tartó emelkedőn aggasztóan nagy kődarabok gurulnak le, útjuk végén pedig hallom a bokrok zörgését és a fakéreg recsegő hangját. Csak azért nem hívom falnak, mert nem kilencven fokot zár be a talajjal, de annyira nincs messze tőle, hogy túracipőben négykézláb sem indulnék el meghódítani a csúcsot. Nem is kell, mert itt a vastag porréteg alatt kezemben a tökéletes célszerszám, a Ford Bronco Badlands.

Úgy tartja a mondás, hogy egy terepjáró nem terepjáró, de a Broncóról nagyon könnyen elhiszem, hogy nem kell mellé egy Land Cruiser vagy traktor.

Hirtelen felbukkanó éles ugratóival, keményre döngölt hullámaival és döntött kanyarjaival a motokrossz pálya olyan volt a Ford Broncónak, mint Kathi Bélának a tízes kézisúly, szóval nem volt tétel. Átszaladt rajta gond nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna ilyen hatalmas és nehéz dobozzal ott autózni, ahol kicsi és könnyű motorok ugrándoznak. Ehhez még hozzá sem kellett nyúlni az összkerékhajtás kapcsolójához, egész sokáig elég csak a hátsó két kereket hajtani, mert gyárilag jól kapaszkodó BF Goodrich terepgumikkal szerelik. Megkönnyíti a szűk helyeken manőverezést a Trail Turn Assist, ami a megfelelő kerekek fékezésével akár negyven százalékkal csökkenti az alapból 12,8 méteres fordulókört.

Módválasztója nem üres ígéret, a normálon túl van takarékos üzemmód is azoknak, akik valamilyen különös oknál fogva egy gördülő panelházban is a spórolást keresik, de sokkal izgalmasabb a csúszós felületre, homokos vagy sáros talajra optimalizált mód, valamint a Badlandsben az Outer Banks Sportja helyett Baja üzemmód és sziklamászó program is van. Árkok és más akadályok átlépéséhez hasznos a leoldható stabilizátor, mely sík felületen, 32 km/órás sebesség felett visszakapcsolódik. Ezekre a trükkökre egészen addig nem volt szükségem a Broncóban, amíg nem ugrott ki elém egy irdatlan meredély.

Sziklás módban és zárt hátsó differenciálművel gond nélkül kapaszkodott fel rajta a Bronco Badlands, közben pedig az első kamera képén néztem, hogy merre tart az autó, mert a szélvédőn keresztül csak a fák lombjait és a kék égen báránykodó felhőket láttam. Imádok szerpentinen autózni, de az ilyen kőkemény terepjárók mindig tudnak valami olyat mutatni a természetből, mint semmi más. Ereszkedéskor remekül adagolhatóvá tette az autót az egypedálos mód, de minden más esetben csak idegesített a folyamatosan befékező autó. Nagyon hasznos, hogy a terepmódokban mindig ott a kamera képe a 12 colos képernyőn, parkoláskor pedig a 360 fokos felülnézet segít bepasszírozni a nagyra nőtt Broncót a szűkre szabott helyekre.

Végtelenül mókás vele terepen gyorsan menni, de a sárga Bilsteinek nem bánnak olyan finoman az ember komfortérzetével, mint a Raptor adaptív Fox Live futóműve. Az autó közepén ülve nézni, ahogyan a tükörben gomolyog utánam a porfelhő, csak vigyorgok, de a hátsó futómű közelében már rázósabb az élmény. Magasan ülve a sebességérzet teljesen más, a Bronco nem tűnik gyorsnak, de a V6-os biturbómotor rendesen meglendíti a 2,3 tonnás terepjárót.

Alapélménye, hogy masszív szerkezetet mozgatnak a nehéz vasak, ettől pedig nagyon jó a Ford Broncót vezetni.

Mindene súlyos és erős, az utolsó kis csavarja is azt üzeni, hogy ezt az autót nem kell félteni, mert az acél lökhárító és az acél erősítésű küszöb mindent elbír. Ez nem azoknak való, akik fizikai fájdalmat éreznek, ha a csipkebokor nonfiguratív mintát rajzol a fényezésre, hanem azoknak, akik szerint mocskosan a legszebb. Éppen elég terepjáróból lett kirakati pojáca, a Mercedes-Benz G-osztály és a Land Rover Defender már egészen másról szól, mint a Jeep Wrangler és a Ford Bronco. Gázlómélysége 800 milliméter, a Badlands első terepszöge 41, a hátsó pedig 33 fokos, az áttörési szög 24 fok, hasmagassága 261 milliméter. Ezért annyira könnyű vele átlépni mindenen.

Kiemelkedik a tömegből a 2,95 méteres tengelytávú Bronco 4,8 méter hosszú, 1,93 méter széles karosszériája, aminek magas üléspozíciója segít messze előre átlátni a forgalmat. Szögletes formája miatt könnyű belátni és ráérezni az autó méreteire, pontosan ott vannak a végei és a sarkai, ahol láthatóak, ezért a szűkre parkolt utcákon és a fák között is könnyű terelgetni ezt a behemótot.

Annyira más dimenzióban él ez a Bronco, hogy mindenhol és mindig szórakoztató vele menni, pedig autópályán a leszerelhető elemek és a sarkos forma miatt bőven van szélzaj. De ez egy percig sem számít, mert igazi törvénytelen móka ezt a komikusan keménykötésű gépet vezetni. A pontos kormányzása, az érzékelhető reakciói és a 10 fokozatú automata váltó az utolsó kilogrammot is természetesen adja a kezembe. Nem egy dinoszaurusz, hanem egy modern autó a Ford Bronco, mely a súlyos technika ellenére aszfalton is kényelmesen suhan. A 2,7 literes, két turbós benzinmotor 335 lóereje és 563 Nm nyomatéka tökéletesen passzol hozzá, de azért szívesen beletúrnék a közel 420 lóerős, iszonyat tempóval verető Bronco Raptor gázpedáljába, hogy érezzem a különbséget. A hathengeres Badlands 6,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra, tehát pont kifújja egy BMW 320d orrát.

Mintha egy panelház tolná maga előtt a levegőt, így nem csoda, hogy a széles terepgumikon feszítő óriási terepjáró ambiciózusan kortyolja a benzint a 79 literes tankból. A 15 l/100 km-es átlagfogyasztást viszont áron-bokron át, városban és autópályán is használva egy percig sem sajnálnám tőle, rendesen megdolgozik érte.

Vaskos kilincsek vannak az ajtókon, a műszerfal oldalán pedig kapaszkodó, mert a Bronco utasterébe rendesen fel kell mászni, mint a lombházba.

Amerikában tervezték és ott is gyártják, ami egy teljesen más léptéket jelent. Ez annyit tesz, hogy a Ford Broncóban rengeteg hely van mindenütt az utastérben, a padlón van szőnyeg, de szinte alig látszik ki a könnyen takarítható gumitálcák alól, a kezelhetősége pedig egyszerű és bárki számára egyértelmű. A bőrülések minden testalkatnak kényelmesek, tág határok között állíthatóak, ezért tényleg mindenki megtalálja a megfelelő helyet az autóban. Közben pedig az egész annyira árad a tesztoszteron, hogy kedvem volna veszkócsizmában berúgni egy kocsma lengőajtaját, aztán belepöckölni az égő cigarettát a legrosszabb arcú korsójába.

Műszerfala a régi időket idézi, de van benne egy halom kedves geg, mint a karabinerre emlékeztető kapaszkodók vagy a sorozatszám táblája, mely az első Bronco orrát idézi. Ezen az autón is nagyon kevés a Ford logó, helyette zabolátlan vadló díszeleg a kormány közepén. A maradéktalanul pixelekből álló óracsoportok korában egészen furcsa, hogy a Broncóban analóg a sebességmérő, minden más pedig digitális kijelző.

Középen trónol az érintőkijelző, ami szépen hozza az Apple CarPlay-t, alatta pedig hagyományos klímapanel. A műszerfal tetején a Badlandsben ott a stabilizátorok oldója, a differenciálzárak kapcsolói és a kipörgésgátló gombja, a kormány kezelőszerveivel együtt mind vízálló gumibevonatos. Fent sorakoznak a billenőkapcsolók, hogy az utólag csatlakoztatott reflektorokat és más kiegészítőket is lehessen aktiválni gyári gombokkal. Elképesztő, hogy mennyire zseniálisan kitalált terepjáró ez.

Mind a négy ajtaja gyorsan leszerelhető, a csatlakozóra azonnal rácsapódik egy kis ajtó, az ablakemelő kapcsolók pedig a könyöklő előtt vannak. Ez nem egy Citroën C3 Pluriel, hogy a leszerelt elemeket otthon kell hagyni, aztán megázni, megfázni és zsebkendőt enni ebédre is, hanem minden ajtó vagy a kisebb tetőpanelek elférnek a bőven több mint 500 literes csomagtartóban. Üléseinek hátulján Molle rendszerű rácsra lehet rögzíteni karabinerrel vagy tépőzárral különböző apróságokat. A raktér egyik leghasznosabb eleme vitathatatlanul a bukókeretbe integrált sörnyitó.

O. J. Simpson autós üldözése tette híressé, de a 60-as évek stílusa áll igazán jól a Ford Broncónak.

Huszonöt évet hagyott ki a Bronco, de ennek minden percében lendületet kaphatott, mert másképp lehetetlen, hogy valaminek ennyire eszeveszett jó formaterve legyen. Paul Wraith és Robert Gelardi mesterien rajzolták újra az első generáció stíluselemeit a létravázas Ranger alapjaira. Kerek fényszórói és a vízszintes menetfény, a lyuggatott maszk akár 1965-ben, csak 2023-ban nem halogén izzó, hanem LED-ek világítanak a bura alatt. Határozott fellépése és baltával faragottan egyenes vonalai vannak, mert itt a formaterv és a funkció tökéletes harmóniában van egymással. Kinyitom a tanksapkát és azonnal mosoly ül az arcomra, mert a peremén ott autózik az első három kivitel (a wagon, a roadster és a pickup). A gépháztető sarkain lévő kis akasztók nem céltalan elemek, hanem különböző kiegészítők aggathatóak rá, de a leggyakrabban a szélvédőt védő drótot szokás kifeszíteni hozzá.

Ha lekerült a tetősín, akkor kivehetőek a tetőpanelek, de a leghátsó elemet is otthon lehet hagyni. Az ajtókat az autóhoz mellékelt szerszámokkal lehet oldani, aztán röhögni azon, hogy a menetszél homokot morzsol a fogad közé a tengerparton. Minimum kétemberes feladat szétkapni vagy összerakni a Ford Broncót, de rutinnal már kényelmesen lehozható 15 perc alatt a művelet. Nagy tükrei a helyükön maradnak az ajtók leszerelése után is, így a közlekedés sem volna probléma, ha nem néznének csúnyán érte.

Európában csak vendégművész a Ford Bronco, de Amerikában már 2021 óta kapható és ezernyi változata van a Big Bendtől a Raptorig. Ez itt a Badlands, vagyis a terepre felkészített Bronco sérthetetlen acél küszöbökkel és lökhárítókkal, bitang vonószemekkel, kellő elszántsággal. Az Outer Banksen több a fényezett elem, kisebb a hasmagassága, kevesebb benne a differenciálzár, szinte bálba járós kivitel.

Tűpontosan úgy néz ki, ahogyan bármelyik lelkes gyerek lerajzolna egy terepjárót. Hatalmas kerekekkel, magasan ülő utastérrel és pótkerékkel a hátulján. Ettől az őszinteségtől szeretem igazán, hogy valósággá nagyítva adja meg azt az élményt, amit elképzeltél, miközben a homokozóban brümmögtél a Matchbox mellé.

Ez is érdekelhet: