Minden autórajongó Szent Grálja, a világ egyik legnagyobb értékű autója a Ferrari 250 GTO, aminek fejlesztésében Giotto Bizzarrini is részt vett, mielőtt saját útra tért. Az egyik meg nem valósult tervét pedig most megépítik annak, aki eleget fizet érte.
Giotto Bizzarrini neve aranybetűkkel van felírva a Ferrari, a Lamborghini és az Iso történelemkönyvében. A legendás mérnök a kompromisszumok nélküli megoldások híve volt, többek között a 250 GTO-n is dolgozott, mielőtt több kollégájával együtt otthagyta Enzo Ferrarit, és megalkotta azt a 250 GT Breadvant, aminek nyújtott hátsó részét a Le Mans-i pálya hosszú egyenesére találták ki. A cél a 300 km/óra feletti sebesség elérése volt, Bizzarrini pedig tudta, hogy ennek az aerodinamika lesz a kulcsa.
Később az Iso Rivoltánál, egy azóta megszűnt olasz márkánál dolgozott az Iso Grifo különféle változatain, az A3/L, mint Lusso, azaz luxus-, és A3/C, mint Corsa, azaz versenykivitelen. Bizzarrini annyira imádta a konstrukciót, hogy 1965-ben egy ideig saját nevén vitte tovább, ez lett az 5300 GT.
A fiókban maradt titkos terv
A Breadvan koncepciójának lényege a Kamm-hátsó, azaz a hosszú, nyújtott hátsó rész, amit egy ponton hirtelen, szinte derékszögben vágnak le. Bizzarrini tudta, hogy ez a formájú hátsó rész kulcsfontosságú a légellenállás és a leszorítóerő szempontjából, nehogy az autó elemelkedjen 300 km/óra felett.
Bizzarrini egyik tanítványa, a mára befutott profivá vált Fabrizio Rossini évtizedekig őrizte a mester egyik be nem teljesült álmát. Nagyon szerette volna a Breadvan koncepcióját alkalmazni az A3/C-n, hogy tovább csiszolja az aerodinamikáját, csak az idő és a pénz szabott gátat a zseniális tervének. „Giotto szenvedélyesen beszélt arról, hogy a jövőben az autógyártóknak nemcsak a teljesítménnyel, hanem az autók tömegével és főleg a formájával, az aerodinamikai hatékonyságával kell foglalkoznia” – emlékezett vissza Rossini.
A neve ErreErre Fuoriserie ForGiotto
Pont azért alakult 2021-ben a torinói ErreErre Fuoriserie – aminek a neve, az ErreErre, vagyis a dupla R a Rubatto–Rossini párosra utal –, hogy valóra váltsa az ilyen autós műremekeket, amelyekben a kézműves mesterség találkozik a legmodernebb technológiával. A ForGiottóval olyat szerettek volna létrehozni, ami nem létezik, de létezhetett volna, ha Bizzarrininek sikerül valóra váltania az álmát. Nem restomod, hanem egy múltbéli koncepció újragondolása.
Az alapját az Iso Restorations biztosítja, ez a cég birtokolja az Iso Grifo A3/C eredeti alkatrészkészletét a márka 1974-es bezárása óta. Az egész karosszéria kézzel formált alumíniumelemekből készül, akárcsak akkoriban, a motor pedig szintén korhű, a Chevrolet 5,4 literes V8-asa, 300-400 lóerő közötti teljesítménnyel, négyfokozatú sebességváltóval. Mivel a ForGiotto csak 1200 kilogrammot nyom, ezért nem okoz nehézséget a 250 km/óra feletti sebesség elérése.
Csak ötöt lehet építeni
Azzurro Nuvola, azaz felhőkék fényezése alatt egy versenyautósan minimalista, mégis elegáns belső tér található. Fakormány, analóg műszerek, alumínium műszerfal, ahogyan Bizzarrini eredetileg is elképzelte. Mindezt finom bőrrel és alcantarával teszik teljessé, a leendő tulajdonos pedig szinte határtalanul szabhatja testre az utasteret. Nem is kell olyan sokat várni rá, az első példányt már idén nyáron át tudják adni a leggyorsabb megrendelőnek.
Összesen öt darab építésére van lehetőség az eredeti Iso alapokra épülve, de a vevő dönthet újragyártott, továbbfejlesztett alkatrészekből készült, teljesen új autó mellett is. Persze csak ha van rá elég pénze, a ForGiotto ára ugyanis 690 ezer eurótól indul, ebben benne van az Iso Restorations által biztosított donorautó is. Az eredmény egy utolsó csavarig torinói műremek, azzal a romantikus érzéssel, hogy egy félbehagyott zseniális álom most válhat végre valósággá.
Ez is érdekelhet:
A legnagyszerűbb olasz sportautók atyja volt Giotto Bizzarrini
Az olasz mérnök nevéhez olyan legendás alkotások fűződnek, mint a Ferrari 250 GTO és a Lamborghini V12-ese.
V12-es szupersportautóval támad fel a Bizzarrini
Giugiaro tervezte a formáját, a Cosworth pedig a motorját.
Nem lett szebb a régi Giulia stílusában felöltöztetett új Giulia
Attól még, hogy jó ötletnek tűnt, nem biztos, hogy az is.
