Azonnal megcsap a pusztító mediterrán hőség, amint kinyitom a klímás autó ajtaját a Milánótól nagyjából egy órányira fekvő, Tazio Nuvolari után elnevezett versenypálya mellett, ami a legendás olasz pilóta nevéhez képest még egészen szerény, vidéki pályanapozós hangulatú hely. Annyira, hogy a kétszintes fogadóépület mellett egy kis ólban két nyugodalmas tekintetű szamár nézte az árnyék és a kiállított Civic Type R között ingázó kétlábúakat. Megértem a lelkesedést, hiszen legalább annyira üdítő látvány a Honda új hot hatch-e, mint az erősen ‘80-as évek hangulatú dobozos, olasz jeges tea, amit a kólák közül horgásztam ki az olvadó jéggel teli üvegtálból.

Először a békalámpás Civic-ből készült Type R, ami mind közül talán a leginkább megragadó, hiszen egy végtelenül kicsi és könnyed autóba került pörgős szívómotor, de igazán a következő generációval kezdett teret hódítani Európában az izmos Honda Civic.

Nekem egyértelműen a 2007-ben megjelent ufó (FN2) a kedvenc Civic Type R-em, mely egyszerre hozta a japános formákat, az újdonság erejét, a letisztultságot és a mechanikai tökéletességet. Az én szememnek kiragyog a többi fehér autó közül, de még a budapesti forgalomban is kiszúrok néha egy ezüst színűt, mert annyira összeérett autó, ami utoljára készült – a hot hatch hagyományoknak megfelelően – a merevebb háromajtós karosszériával.

2015-ben azonban beköszöntött a turbókorszak és ezzel együtt a Civic Type R elkezdett inkább egy Need for Speed Underground 2-ben tuningolt Hot Wheels játékautóra hasonlítani. Az FK2 és FK8 kódú modellek tele vannak kamu légbeömlőkkel, hirtelen megjelenő ívekkel és értelmetlen élekkel, szóval olyan formai kuszasággal, mely nagyon távol áll attól, amilyennek korábban megismertük a Civicet. Plusz két hátsó ajtó is került rájuk a mindennapi használhatóságot erősítendő.

Teljesítménye és vezethetősége azonban elhomályosította az ordító dizájnt is, mert a 320 lóerős, turbós négyhengeressel a Civic Type R hamar a leggyorsabb elsőkerék-hajtású autó lett több versenypályán is. 2017 áprilisában 7 perc 43 másodperc alatt kergették körbe a 21 kilométer hosszan kanyargó Nordschleifén, amivel a Nissan GT-R és az Aston Martin Vantage ligájában játszik. A leggyorsabb elsőkerekesnek járó vándorkupát a franciák csavarták ki a japánok kezéből, de ehhez egy nagyon komoly célgép kellett már: a kétüléses, kikönnyített Renault Megane RS Trophy-R.

Tiago Monteiro magyarul üdvözöl, amikor beszállok mellé utasnak – volt ideje megtanulni a főbb kifejezéseket, hiszen Michelisz Norbi csapattársaként akaratlanul is ragadt rá a mi nyelvünkből egy kicsi.

Könnyedén és nyugodtan terelte végig az új Civic Type R-t a pályán a WTCR-ben versenyző pilóta, de már érezni lehetett, hogy mire sorra kerültem, a ragadós utcai sportgumik elérték a határt. A kanyarokban érezni lehetett, hogy túlment a tapadáshatáron, de a Type R még így is nagyon stabil autó, hiszen nem dobta el a fenekét, csak kegyetlenül tartotta az ívet, Monteiro pedig biztos kézzel fogta a vaskos kormányt, taposta padlóig a gázpedált. Már így is végtelenül meggyőző a legizmosabb Civic, mert a futómű épp olyan feszesen fog, csak annyira billen a kanyarokban, amennyire kell és iszonyatosan teper az egyenesekben. A 2,0 literes turbómotor hangja viszont egy teljesen másik világ, mint a Megane RS esetében, itt nincs show, durrogás és hörgés, csak a fordulaton járó, precíz gép hangja.

Titkolták a műszaki adatokat a bemutató idején, de mostanra már tudható, hogy az FL5 kódú Honda Civic Type R motorja maradt 2,0 literes, négyhengeres turbómotor (motorkód fetisisztáknak csak K20C1), még a teljesítménye is változatlanul 320 lóerő, viszont nyomatékból 420 Nm van 2600-tól egészen 4000-es fordulatig, tehát széles tartományban van benne iszonyatos húzás. Mégsem tépi annyira a kormányt, mert az első futóművet alaposan átdolgozták. Nem csak a nyomtáv lett egyszerűen szélesebb, hogy a kerekek kitöltsék a kiszélesített sárvédőíveket, hanem a légies rajzolatú felnik mögött függőcsapszeges felfüggesztés van a Type R-ben. Így kormányzáskor a rugóstag marad, csak a kerékagy fordul el, tehát nem változik a futómű geometriája és az erőkar is kisebb.

Formatervét végre nem a Need for Speed Underground határozza meg, hanem a letisztultság és a funkcionalitás.

Adott volt az ötajtós karosszéria, de a nyúlánk vonalak jól is állnak a sportos Hondának. A Type R kizárólag hasznos aerodinamikai elemeket kap, így mindennek fontos szerepe van abban, hogy élvezettel lehessen tempót menni vele. Az első splittertől az oldalsó kis szárnyig minden apróságnak jelentősége van. A hátsó szárny például azért ül vékonyabb konzolokon, hogy a valóban hasznos, leszorítóerőt generáló alsó felülete nagyobb lehessen.

Divatos patkány szürke, kék metál és piros is lesz a Civic Type R-ből, de már csak a fekete kiegészítők kontrasztja miatt is a hagyományos Championship white nevű gyöngyház fehérben mutat a legjobban. Hozzá elmaradhatatlan az élénk piros sportülés szett és a szintén pirosan izzó szőnyegezés a beltérben. A hátsó ülések egyszerű szövetkárpitja is azt üzeni, hogy ez a hely tényleg csak az unalmas hétköznapoknak szól. Leginkább a színek és a részletek miatt igazán nagyszerű az utastér, meg azért, mert nincs benne semmi felesleges. Különálló klímapanel felett ott a széles érintőképernyő és a műszerfal szélességében húzódó rácsos légbeömlők, kis plaketten a sorozatszámmal.

Igazán a digitális műszerfal fő helyén trónoló fordulatszámmérő és a különálló, váltást jelző LED-ek klasszak benne, és persze az elmaradhatatlan - télen jéghideg, nyáron tűzforró - fém váltógomb. Mert a Type R-ben igazi élvezet kattogtatni a hatsebességes manuális váltót, ez kell az autóbolond lelkének. A Honda Civic már a tizenegyedik generációnál jár és 3,5 méteres kisautóból mostanra 4,5 métert meghaladó kompakt lett, de a Type R ennél többről szól.

Miközben sorra tűnnek el a hot hatch-ek, helyettük pedig szabadidő-autók és lehetetlenül erős elektromos autók jelennek meg, a Honda még ad egy újabb esélyt annak a típusú autózásnak, ami a fenntarthatóságnál és a kütyüknél egy kicsit többről szól. Aki tologatott brümmögve Matchboxot a szőnyegen vagy bandázott hétvégi pályanapon, az pontosan tudja, hogy a Civic Type R az autózás melyik végét fogja meg.

Ez is érdekelhet: