Rengeteg érdekes ötlet futott párhuzamosan a Honda fejlesztői között a 80-as évek közepén, melyek közül kiemelkedett az a City, melynek motorját középre helyezték és ezzel együtt hátsókerék-hajtásúvá alakították. Ezt az autót ugyan nem fejlesztették tovább, de a mérnököknek bőven volt öröme a sportosan vezethető apróságban, így meglátták a fantáziát a koncepcióban.

1984-ben a Honda felkérte az olasz Pininfarina stúdiót, hogy tervezze meg a HP-X (Honda Pininfarina eXperimental) sportautó koncepciót.

Ezek után a japánok elkötelezték magukat egy sorozatgyártású sportautó fejlesztése mellett, melynek a vezetői utasítás szerint legalább olyan gyorsnak kellett lennie, mint az olasz vagy német sportautók, mindezt jóval megbízhatóbb működés mellett és alacsonyabb áron. Az egyik referencia éppen a Ferrari 348-as volt, melynek nyolchengeres motorját és a márkához fűződő legendát kellett felülmúlnia a már NSX (New Sportscar eXperimental) néven futó autónak. A tervezés és a tesztelési folyamat során több motort is kipróbáltak, végül a 3,0 literes, dupla vezérműtengelyes, 24 szelepes VTEC V6-os motor mellett döntött a Honda.

Gordon Murray ma is elképesztő autókat tervez, és ez nem volt másképpen a 90-es évek elején sem, amikor a világ leggyorsabb sorozatgyártású, szívómotoros szupersportautóját alkotta. A McLaren F1 motorja kapcsán még a Hondánál is járt, végül azonban a BMW alaposan átdolgozott V12-esét használták benne. Az NSX vezethetősége és egyensúlya azonban annyira meggyőzte az angol mérnököt, hogy ez lett az egyik referencia az F1-eshez.

Gordon Murray a próbák során annyira megszerette a Honda NSX-et, hogy saját magának is vásárolt egyet, amit aztán 75 ezer kilométeren át használt.

Ayrton Senna neve szintén elválaszthatatlan az NSX legendájától, a népszerű és sikeres pilóta keze benne volt az autó végső hangolásában. Ez annyira jól sikerült, hogy a Honda sportautójának megjelenése óta már több mint három évtized telt el, a korai darabok pedig javában veteránnak számítanak, mégis ezt szokás emlegetni a legjobb sportautók között.

Pedig a Honda NSX nem is kifejezetten erős autó és ma már bőven akadnak gyorsabbak is. A szívó V6-os benzinmotor bő 270 lóerős teljesítményét 7300-as fordulaton adja le, maximális nyomatéka pedig 285 Nm. A motorhoz egy ötfokozatú kézi váltó kapcsolódik (lehetett kapni automatával is, de az kész istenkáromlás) és hátsókerék-hajtás. Kevesebb mint 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 270 km/óra.

Utasterének kialakítását az F-16-os vadászgép pilótafülkéje ihlette, ami biztosítja a remek láthatóságot.

Elengedhetetlen a pontos vezetéshez, hogy a pilóta tisztában legyen az autó dimenzióival, ez pedig adott a Honda NSX esetében. A nagy üvegfelületek és a lapos orr miatt szinte körbe belátni az egész karosszériát. A műszerfala analóg órákból áll, a középkonzol pedig teljesen hagyományos elrendezésű, ezért minden funkció könnyedén megtalálható benne, ehhez a zsigeri kezelhetőséghez pedig egyetlen modern sportautó sem érhet fel.

Ezt a Formula Red színű autót 1992-ben szállították le egy brooklyni Honda kereskedésbe, ahol első tulajdonosa átvette. Az amerikai piacon Acura NSX néven árult sportautót 26 éven át birtokolta és gondosan szervizelte, pedig nem sokat töltött az utakon, hiszen mostanra is csak 17 295 kilométernyi mérföld van benne.

Állapota a kora ellenére pontosan olyan, mintha most állították volna ki a szalonban.

Minden korábbi tulajdonosa nagyon gondosan szervizelte és vigyázott az NSX-re, a legutóbbi átfogó vizsgálat után cserélték a vezérlést, a gyertyákat és a folyadékokat, valamint a szelepfedél tömítéseket. Egy következő látogatás alkalmával új gumikat szereltek az ötküllős felnikre, szervizelték a fékeket, valamint olajcserét csináltak az autón.

Habár tökéletes gyűjtői darab egy ilyen keveset futott, piros színű, középmotoros japán sportautó, az alumínium karosszériás Honda... illetve ebben az esetben Acura NSX minden porcikája azt üzeni, hogy a vezetési élmény még a látványt is felülmúlja.

Ez is érdekelhet: