Az egyik legérdekesebb hétvégén kaptunk lehetőséget a Nürburgringen: a 24 órás verseny idején, amire rádobtak még egy kis WTCR-látogatást is.
A Zöld Pokol becenév nem a véletlen műve, és cseppet sem hízelgő: konkrétan a világ egyik legveszélyesebb és legkomolyabb kihívást jelentő pályájáról beszélünk. Más néven Nordschleifének is nevezik a Rajna-vidék–Pfalz tartományban található Eifel-hegységben fekvő aszfaltcsíkot. Ez már önmagában is árulkodó, mert bizony itt összesen 300 méternyi a szintkülönbség, és simán előfordulhat, hogy a pálya egyik részén száz ágra süt a Nap, a másikon meg leesik az eső. Mellesleg mindezt
154 kanyarral tették még izgalmasabbá.
A pálya három részből áll: egyik a Nordschleife, a régi legendás pálya, a másik a Südschleife, ami ma közútként szolgál, a harmadik a mostani, úgynevezett Grand Prix-pálya. A Nordschleifén történt Niki Lauda híres balesete 1976-ban, amikor súlyos égési sérüléseket szenvedett, és ami után átépítették egy részét, ebből lett a mostani Formula–1-es pálya. És így megszüntették a Südschleifét.
Ezen az őrült pályán kaptam lehetőséget arra, hogy élesben hajtsam meg azt a Hyundai i30 N-t, amiért egyébként is rajongtunk mind, amikor teszteltük. De azért persze egészen más fíling az M0-son zötyögni, mint a világ egyik legdurvább pályáján hajtani egy kört. A Zöld Pokol minden nehézsége mellett a hosszával is alaposan igénybe veszi az edzetlen, rutintalan amatőröket, mint amilyenek mi is vagyunk: 20 832 méter hosszú.
Az általunk csak ár-élmény bajnoknak titulált Hyundai i30 N egy igazi, szenvedéllyel teli autó. Egy szempillantás alatt letaglózott a közvetlenséggel, a versenyautós keménységgel, a fantasztikusan stabil váltóval és a dinamikus vezérléssel. Ha őszinte akarok lenni, azt mondom,
olyan mértékű összhangban megépített remekmű, hogy nekem egyetlen elsőkerekes autó sem tud ott olyan élményt nyújtani, mint az i30 N.
Aztán egyszer csak jön egy email, hogy be kellene ülni egybe, khm... a Nürburgring Nordschleifén.
Ízelítőként megpróbálnak elkápráztatni egy potya helikopter-trippel a pálya felett, a pilóta bedöntögeti a gépet és az aerodinamikáról alkotott halvány képen, ami a légi jártasság nélkül élő emberekben felsejlik, az ilyen bravúroktól felvillan egy vörösen villogó lámpa. A levegőben himbálózás izgi, meg minden, de smafu ahhoz képest, ami odalent vár az emberre.
A leszállás után egy i30 N-ben ülve pályára bekanyarodva elkezdődik az élmény. A Green Hell néhol olyan szintkülönbségeket mutat, amit csak azok értenek, akik jártak már fekete jelzésű sípályán léccel, vagy deszkával a lábukon. Amikor konkrétan elfogy előlünk az aszfalt és az egész beborul egy éles döntéssel, hogy az alján végül ívben végződjön, az olyan, mintha tudatosan készítették volna fel a pályát az élményautózásra.
A hírhedt Caracciola Karussell betonlapjainak dőlésszögét megpillantani menet közben, az ülésben ülve olyan látványt nyújt, mintha besörözött kőművessegédek rakták volna teljesen félre a kapubejárót, de annyira, hogy azon már gyalog is félelmetes lenne sétálni.
Még a Hyundai kísérői, akik nem egyszer megjárták, ők is elégedett ovációval fogadták a durvább szakaszokat. A pálya szélein álldogáló rajongókról már egy ideje nem lehet tudni, hogy az autózás, vagy a Nürburgring maga áll-e közelebb a szívükhöz. A Nordschleife ugyanis magyar szemmel felfoghatatlan szubkultúrát nevelt ki. A Nürburgring egy brand lett, vicces pólókon és sapkák százain köszön vissza a pálya rajzolata This is not a fucking island! feliratokkal, meg ezernyi tipográfiával jelezve, a viselőjük szíve csücske ez a pálya.
Sajnos ez csak empirikus tapasztalat útján adható tovább, az ember csak a pályán krúzolva (a kb. 130-as tempó a pálya átlagát nézve sétatúra) érti meg a kultuszt, ami övezi ezt a kb. 20 kilométernyi aszfalthurkot.
Ennél nem nagyon van följebb.
Mint mondtam, ezt az egész élményhétvégét nehéz visszaadni szavakkal, így megpróbálom mozgóképpel is:
A hétvége a 24 órás verseny idejére esett, így ezt a mamutfutamot is folyamatosan követhettük, de még ezt is lehetett fokozni: a túraautó-világkupa egyik legkülönlegesebb fordulóját tartották a Nürburgringen, magyar résztvevővel. És ha már ott volt,
Michelisz Norbi be is húzott egy győzelmet.
Ez volt az első a pályafutása során, amit a Nürburgringen aratott, de reméljük, nem az utolsó.
És még lehetőségünk is nyílt a mindig közvetlen versenyzővel együtt ünnepelni.
Persze nemcsak Norbiról, hanem az egész pörgős, ingergazdag hétvégéről is van galéria:
A Nordschleiféhez nem kizárólag akkor érdemes ellátogatni, ha lehetőséged van teperni egy kört, hanem nézőként is. Mi például pont láttuk a jelenetet, amikor felcsapódott motorházfedéllel tekergett a BMW-s, lélegzet-visszafojtva lestük, vajon belecsapódik-e valamibe. A végeredményt itt tudod megnézni:
Az imádott Hyundairól pedig itt olvashatsz bővebben:
(Fotó: Tóth István, videó: Bodor Tamás)