A forma még mindig nagyon rendben van – ez volt az első gondolatom a tesztautóhoz közelítve, meg persze az, hogy ha egy szín ennyit tud dobni egy autón, miért félnek tőlük ennyire a vevők. A 190 ezer forint felárú Orange Fusion fantázianevű fényezés még feltűnőbbé teszi a ProCeedet, pedig a shooting brake így is az egyik legvonzóbb karosszéria a kategóriában. Teszteltük már négy éve, akkor is az volt.

Ez még ugyanaz a generáció, azóta viszont átesett egy frissítésen, megkapta például a KИ logót. Bonyolítottak kicsit a hűtőmaszkon, nehogy túlságosan hasonlítson bármire, ami alapján a népnyelv megkülönböztethetné majd, ahogy azt teszi például a malacorrú Passatnál. A narancsszínhez különösen passzolnak a fekete betétek, úgy tűnik, mintha rengeteg levegőre lenne szüksége a motornak, ami persze nem igaz – szerencse, mert a légbeömlők jelentős részén nem jut át levegő, csak dekorként funkcionálnak, és a sportos hangulatnak valóban jót tesznek.

Az oldalnézete a leghálásabb, a tetőív majdnem a hátsó lámpáig ér törés nélkül, a viszonylag magasan húzott övvonal jól rejti, milyen nagy is a fara valójában. Ez hátulról nézve még az alapvetően íves kialakítás ellenére is zavaró lehetne, egészen mesteri, ahogy felülről lefelé haladva a lámpabúrákat összekötő fénycsíkkal, az emblémával, a PROCEED felirattal, a rendszámtáblával, a lökhárító élével és a fekete sarokvédőkkel, végül az alsó áldiffúzorral nemcsak megtörik, hanem érdekessé és tetszetőssé tették a hatalmas felületet.

Majdnem hatszáz literes alaphelyzetben a csomagtér, ami akár családi felhasználáshoz is elegendő, de nem meglepő módon a csapott forma a praktikum rovására megy, szögletes papírdobozok szállítására a nem shooting brake Ceed kombi a jobb választás. Vagy egy furgon, ha ez napi rutin. A hátsó fejtér lehetne még a dizájn áldozata, de ha jobban megnézzük kívülről, nem is lejt annyira hátrafelé a tető, amennyire optikailag ráerősít az oldalablakok formája – és tényleg, 180-pár centivel is kényelmesen lehet ott utazni. Meg persze elöl is, nagy mázli ez a vezetőnek, aki általában ott ül.

A műszerfal kialakításából sajnos és szerencsére látszik, hogy nem mai darab (öt éve forgalmazzák a jelenlegi generációt): mintha a készre rajzolás után jutott volna eszébe a tervezőknek, hogy manapság már kell egy nagyobb középső monitor is, ezért azt még utólag odabiggyesztették. Érintős, jól használható, csak vizuálisan furcsa kicsit. Nem néhány év különbségnek tűnik, ha összehasonlítjuk a ProCeed belsejét például az újabb Niróéval.

A kor előnye viszont, hogy a kijelző alatt külön gombjai vannak az infotainmentnek és tekerője a hangerőállítónak, lejjebb pedig ott a kétzónás klíma vezérlésének külön felülete, ami az újabb autók java részéből hiányzik, nem beszélve a Kia által sajnálatosan kitalált és még sajnálatosabb módon sorozatgyártásba küldött Multimode funkciópaneljéről, amelyet már az új Sportage és a Niro kapcsán is szidtam. Most végre leírhatok egy pozitív jelzőt is vele kapcsolatban: jó, hogy a ProCeedben nincs.

A háromküllős, kifejezetten jó fogású kormány mögött azért hagyományos órák helyett konfigurálható kiosztású képernyő tájékoztat a legfontosabb adatokról, van indukciós telefontöltő, a bőrülések nemcsak fűthetőek (hátul is), hanem szellőztethetők (elöl), a hatalmas napfénytető egész más szintre emeli az utazást… A középső, azaz GT Line Pro felszereltségű tesztautó 1,7 millió forint értékben kapott extrákat az egyszerű, csomagokat felsoroló extralistáról, és bár így sem lesz prémiumautó – nem is kell annak lennie –, egy jó minőségű, jó ár-érték arányú, korrekt kocsi – ahogy az a Kiákra jellemző már egy ideje –, a tömegmárkákra nem jellemző karosszériaformával.

A háromtagú motorkínálat mindegyike turbós benzines – egyliteres, 120 lóerős; 1,5 literes, 160 lóerős; 1,6 literes, 204 lóerős –, a leggyengébbhez csak hatfokozatú kézi, a legerősebbhez csak hétfokozatú automata van, a középsőhöz – amilyen a tesztautó is – bármelyik kérhető, de az automata jelentősen, 700 ezer forinttal drágább, esetünkben ez kimaradt. Teljesen megfelelő a kézi szerkezet is, csak elsőre furcsa volt az automata hiánya: önkéntelenül is úgy éreztem, a ProCeed már az a magasabb kategória, ahol – a gazdagon extrázott tesztautóknál legalábbis – alap, hogy csak akkor váltunk kézzel, ha akarunk.

Egy 1,4 tonnás autóhoz 160 lóerőnek elég kell lennie – és az is. Ráadásul nagyon kellemes a motor karakterisztikája, már 1500-as fordulatszámnál leadja a nyomatékmaximumát, megfelelő erőtartalékkal lehet vele nyugodtan és kicsit tempósabban is haladni, miközben a gyári, 5,5–6,3 literes átlagfogyasztás sincs súlyosan alulmérve a valósághoz képest.

A rendes kombi Ceed praktikusabb nála, az Xceed még szebb, a nagymotoros változat gyorsabb és erősebb. A ProCeed 160 T-GDI viszont egy különleges karosszériájú, remekül használható, jól vezethető, relatív olcsón gazdagon extrázható autó, amely 10,5 millió forintos árával tényleg jó ajánlat.

(Fotó: Tóth István)