Sokaknak igazi álom volna rábukkanni egy rég elfeledett veteránra, ha pedig ez egy ritka olasz sportautó, az csak édes hab a tortán. Ezért lehet annyira irigykedve bámulni még egy ilyen évekig pajtában porosodó, most pedig felújításért kiáltó Maserati Mistralt is.

Fényes győzelmek alapozták meg a Maserati hírnevét, aztán gyönyörű sportautókkal került egyre nehezebb helyzetbe a vállalat.

Ez volt az első modell, melyet egy légáramlatról neveztek el, a Mistral a dél-franciaországi hideg északi szél után kapta a nevét, utána a Ghibli és a Shamal folytatta a szellők sorát. A Mistralt az 1963-as Salone Internazionale dell’Automobile di Torinó-n mutatták be, ami valójában a Torinó városában rendezett nemzetközi autószalon, csak olaszul minden sokkal ízesebben hangzik.

Ez volt az utolsó olyan Maserati, melyet a Casa del Tridente gyártott, a karosszériáját az a Pietro Frua tervezte, aki többek között az első Quattroportét és a Renault Floride kabriót is rajzolta. A második világháború idején, amikor az autógyártás nem igazán volt előtérben, Frua gyerekeknek szánt kisautókat, elektromos sütőket és konyhabútorokat is tervezett.

Sorhatos motorja közeli rokonságban van a Maserati 250F versenyautóval, a Mistralba 3,5 és 3,7, illetve 4,0 literes változatban került, itt Lucas befecskendezővel. A pajtában fellelt 1970-es autóban már a legnagyobb lökettérfogatú motor van, mely 5200-as fordulaton közel 270 lóerőt ad le. Ezzel a több mint 1,4 tonnás Mistral nagyjából 7 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 230 km/óra feletti a végsebessége. Ötfokozatú ZF kézi váltóval szerelték és mind a négy kerék mögött tárcsafékkel.

1969. március 10-én készült el ez a kései Mistral, mely az utolsó húsz példány egyike. Ezért aztán nem a szokványos fűzött küllős Borranikon gurul, hanem a későbbi Ghibliról ismerős Campagnolo kerekekkel gurult le a gyártósorról. Két nappal később már egy párizsi kereskedésben volt, de rendszámot csak egy év elteltével kapott.

Nagyon jól áll neki a francia specifikációhoz járó sárga üveges fényszóró és a Rame Metallizzato fényezés.

1987-ben 3299 PX 92 rendszámmal regisztrálták az autót Marie Helenne Lindemann nevére, majd egy év elteltével túl is adott a Mistralon. A következő tulajdonosa jellemzően arra használta az egyébként csak kétüléses sportautót, hogy a gyerekeit vigye vele iskolába. Már homályba vész, hogy mikortól maradtak el az iskolai fuvarok, hogy mikor indult az autó hosszú pihenője, de a számláló most 42 389 kilométert mutat.

Eredeti a fényezése és a fekete színű utastere is, az idő azonban mindenen rajta hagyta a nyomát. A Maserati megerősítése szerint azonban az alvázszám és a motorszám is passzol, az autóhoz pedig valóban egy szerszámkészletet és Campagnolo pótkereket adtak. Nagyszerű lelet ez, aminek patinája adja az igazi varázsát.

Ez is érdekelhet: