A Mazdának régebben is voltak sportos modelljei, de nem mind került gyártásba, és erre az egyik példa a 626-os utolsó generációjának MPS változata, amely a specifikációja alapján Lancer Evo riválisa lehetett volna.
Már a zoom-zoom kitalálása előtt is szép számmal gyártott sportos és izgalmas autókat a Mazda, gondolj csak a hetvenes évekbeli RX-7-re, a nyolcvanas évekbeli 323 GT-R-re, vagy a kilencvenes évek óta hódító MX-5-re. Az ezredfordulón azonban még meglehetősen unalmasan festett a Mazda kínálata, olyan racionális modellekkel, mint a Demio, a 323-as és a 626-os.
A hetvenes évek vége óta gyártott 626-ost is inkább praktikus és megbízható családi autónak ismerték,
és ezen változtatott volna a Mazda, amikor 2000-ben a genfi autószalonon leleplezte az aktuális generáció MPS változatát. A nagy légbeömlőkkel, szélesített sárvédőkkel és hatalmas hátsó szárnnyal szerelt 626 MPS a paraméterei alapján a Lancer Evo riválisának készült.
A motorházfedele alá egy 2,5 literes biturbó V6-os motor került, aminek a teljesítményét 280 lóerőre állították be,
akkoriban egy megegyezés szerint ezt a szintet tartották a japán gyártók. A 392 Nm nyomatéka azonban árulkodik róla, hogy ennél jóval többre lehet képes a motor, ráadásul mindezt ötfokozatú kézi sebességváltóval lehetett beosztani.
A 626 MPS természetesen összkerékhajtású volt, ezért öt másodpercen belül gyorsult százra,
a végsebessége elérte a 240 km/órát. A 4,6 méter hosszú sportlimuzin az ütős technikája ellenére csak 1380 kilogrammot nyomott, az akkoriban hatalmasnak számító 18 colos kerekeire 235/40-es abroncsokat húztak, és elöl 345 milliméteres féktárcsák lassították.
A prototípus sajnos csak figyelemfelkeltésre volt jó, ugyanis nem került gyártásba, és ebben szerepe lehetett annak is, hogy a Mazdánál akkor már javában dolgoztak a 626-os utódján. Mindössze két évvel később, 2002-ben megjelent az elődjénél jóval sportosabb Mazda6-os, amiből aztán
végül valóra vált az MPS változat is, 260 lóerős turbós négyhengeres motorral.
Ez is érdekelhet: