Elsőre nem úgy tűnik, de azért az angolok is értenek ahhoz, hogyan kell élvezni az életet. Nem véletlenül születtek meg a legendásan jól vezethető, kellemes karakterű kis roadsterek éppen azon a helyen, ahol kötelező kellék az esernyő, hiszen azt a pár tiszta napot ki kell használni.

Mostanra a leghíresebb angol roadster valójában a japán Mazda MX-5-ös, de ahhoz is az MG-hez hasonló autók adták az inspirációt.

Bob Hall azt mondta Jamamoto Kenicsinek, a Mazda fejlesztési vezetőjének, hogy olyan autót szeretne, amiben borzolja haját a szél, és bogarak mennek a foga közé. Utóbbi nem jött össze, de az MX-5 nagyon világosan azon az úton ment tovább, amin az MGB és a Lotus Elan is elindult.

1962-ben mutatták be az MGB-t, és egészen a kilencvenes évek közepéig húzták vele, de az amerikai piacon még az MG Midget is sikeres roadster volt egészen sokáig. Amikor azonban időszerűnek látták, belefogtak a két autó közös utódjának fejlesztésébe.

Miközben az MGB első és hátsó független felfüggesztésének és V4-es motorjának ötletét elvitték az átkozott pénzügyek, az utódot már kettős keresztlengőkaros felfüggesztéssel és négy tárcsafékkel tervezték az angol mérnökök. Az Austin Gipsyből érkeztek a hajtás hátsó elemei, és bekerült az Alex Moulton által tervezett Hydrolastic rendszer is.

Hogy a forma egész biztosan betaláljon, a karosszéria tervezésére a Pininfarina stúdiót kérték fel, hiszen szép műfaj az angol roadster, de az olasz talán még annál is szebb.

Két felszereltségi szinttel kínálták volna az EX234-et, hogy az olcsóbb Midget és az MGB vásárlói is elégedettek legyenek az autóval, ezért 1,3-as belépőmotort terveztek bele.

Remekül sikerültek az autó tesztjei Silverstone-ban, a gyártásig azonban nem jutott el, mert az amerikai vásárlók továbbra is zabálták a megfizethető áron kínált vezetési élményt és az egyedi stílust az MGB-kben. Fiókba helyezték az autó terveit, és ott is maradt örökre.

Ez is érdekelhet: