Mindig bevetésre kész ez az égszínkék Ferrari 275-ös

1966 áprilisában készült el ez az égszínkék Ferrari 275 GTB, mely közel hatvan év után is tökéletes formában van.

Valódi ünnep volt minden egyes elkészült Ferrari a hatvanas években, hiszen ekkoriban még messze nem a ma szokványos gyártási körülmények között készültek a világhírű sportautók. Olyan legendás autók készültek ebben az időszakban, mint a 250-es sorozat, melynek utódjaként mutatták be az utcai gran turismónak és versenyautónak is bevethető 275 GTB-t.

Hosszú gépházteteje van, alatta V12-es motorral, a hátsó tengely előtt ülő utastere két főnek kényelmes, ez a felépítés a mai napig nem változott, ilyen a 12Cilindri is.

Ovális keresztmetszetű acélcsőből készített létravázra épült a 275-ös Ferrari, melynek mind a négy kereke mögött kettős keresztlengőkaros felfüggesztés van. Méghozzá Koni lengéscsillapítókkal, tekercsrugókkal és négy Dunlop tárcsafék lassítja az autót. A fékrendszer teljesítményével nem voltak maradéktalanul elégedettek, a 14 colos magnézium felnik mögött ebben az időben még nem belső hűtésű tárcsák voltak és a fékszervó sem volt megbízható.

Hengerenként 275 köbcentis, tehát összességében 3,3 literes a hatvan fokos hengerszögű V12-es, mely alapesetben 280 lóerős, az opcionális hat dupla Weber karburátorral azonban 320 lóerőre növelhető a teljesítmény. Az ötfokozatú váltó a hátsó tengelynél található (transaxle), így jobb a Ferrari súlyelosztása.

1966. május 5-én vette át első tulajdonos az égszínkék Ferrari 275 GTB-t, az 1908-as születésű Achille Pigoli közel 5,2 millió olasz lírát fizetett érte.

3824 kilométer volt az autóban, amikor júliusban a Ferrari modenai főhadiszállásán szervizelték. Ilyen látogatásra került sor még 5664 és 9060 kilométernél is, majd egy hosszabb kihagyás után 14857 kilométernél tért vissza Modenába a 275-ös mielőtt a dokumentáció szerint 1970 májusában Franciaországba szállították, ahol sárga üvegezésű fényszórókkal szerelték fel.

2004-ben átfogó restauráláson esett át az autó, mely mostanra tökéletes formájában van, mintha új volna. Ennek ellenére nem egy kiállítási tárgy, hanem rendszeresen vetik be veteránautós versenyeken a világ legkülönbözőbb versenypályáin, köztük Spa-Francorchamps-ban és Le Mans-ban is. Innen is látszik, hogy az elegáns szín és a bőrbelső ellenére azért a Ferrariban ott a versenyszellem.