Igazi megváltó volt Magyarországon az 1991-ben bemutatott Opel Astra első generációja, melyből most is annyi fut az utakon, hogy teljességgel lehetetlen úgy kimenni az utcára az ország bármely pontján, hogy ne jöjjön szembe egy vagy parkoljon ott az utca végében. A szentgotthárdi gyár vagy az első nyugati autó élménye miatt sokan kötődnek szorosan a több mint egy évtizeden át gyártott Astrához, ezért generációkon át kitart a hűség. Persze, a GSi-k és az OPC-k emléke egészen másképp kitörölhetetlen, de a legtöbb Opel Astra nem ilyen, hanem olyan egyszerű használati tárgyként üzemel, mint egy mikrosütő vagy hűtőszekrény.

Merész kijelentésnek tűnik, de minden idők egyik legjobb Astrája a franciák hatalomátvétele után készült el.

Jó arányérzékkel rajzolt kompakt az Opel Astra, ami a bohókás Citroën C4-es és az extravagáns Peugeot 308-as mellett a Volkswagen Golfhoz hasonló visszafogottságot üzeni. Elsőre is egy széles és lapos, remek kiállású autó az Opel Astra, aminek formatervi finomságait nagyon igyekszik láthatatlanná tenni az álmosítóan konzervatív, fekete fényezés. Ennek a hülyeségnek az ára pedig egészen pontosan 220 ezer forint, ennyivel kerül többe a komorság a felár nélkül rendelhető, végtelenül király aranyló sárga metálhoz képest. Ezzel együtt is minden pontjáról süt, hogy nagyon jót tett neki a szakítás, mert a General Motors Astrájánál messze érdekesebb és részletgazdagabb lett a már Stellantis alapokra épülő kompakt hatodik generációja.

Mindig öröm ilyen következetes és letisztult formatervet nézegetni, amiben azért ott vannak az olyan apróságok, mint a sárvédőívek felett megfeszülő lemezek vagy a hátsó tetőoszlop Kadettekre emlékeztető nyomata. Épp csak annyi sportosság van a hátsó ablak fölé nyúló légterelőben és a függőlegesen álló féklámpájában, amennyi kell. A csomagtérfedélen büszke méretű Opel logó és elnyújtott Astra felirat díszeleg.

Imádom a modernizált retró részleteit, amik közül egyértelműen az arca a legjobb.

Most az új formanyelv szótárában Vizornak hívják a 70-es évek menő Mantáját idéző orrot, melyen elegáns króm keret klassz egységbe foglalja a LED-es fényszórókat és a hűtőmaszkot. Az Elegance felszereltség a csillogó kiegészítőkről és ablakkeretekről könnyen felismerhető. Vörösen izzó hátsó menetfényei rímelnek az első lámpákra, ahogyan a gépháztető közepén futó hosszanti él is visszatérő elem az Astrán.

Mivel az Opel Astra is a Stellantis széles körben használt EMP2-es platformjára épül, ezért a benzines és dízel változatok mellett konnektorról tölthető hibrid és teljesen elektromos hajtású is készül belőle. Amíg az F Astrából volt három- és ötajtós kompakt mellett szedán, kombi és még kabrió is, addig az Astra L-t csak öt ajtóval és kombi formában gyártják. Akinek valóban fontos a helykínálat és a praktikum, annak egyértelműen megéri a hosszabb tengelytávút és nagyobb rakterűt választani, mert az Opel Astra alapesetben egy teljesen átlagos kompakt, tehát térből is épp annyi van benne, amennyi a mindennapokhoz szükséges, semmi több.

Kényelmesen és jó pozícióban lehet ülni az AGR tanúsítványos első ülésekben, melyből a vezetőnek állítható laphosszúságú jut. A félbőr kárpitozású ülések hosszú távon is komfortosak, belső szövete kellemes anyag és a világosszürke szín feldobja az egyébként mindenhol sötét utasteret, fehér betétei pedig passzolnak az ajtókárpitok és a műszerfal dekorációjához. A hátsó ülésen három öv és szintén három fejtámla van, de a helykínálat és a formázása is inkább kétszemélyes utazást sejtet. 422 literes csomagtartóját egy nyaralás alkalmával hamar meg lehet tölteni a bőröndökkel és más cuccokkal.

Műszerfala remekül mutat a képeken, de aki kitalálta a zongoralakkot, az mindent átkot megérdemel.

Annyi fényes fekete felület van az Astra belterében, amennyi egy Steinway & Sons hangversenyzongorán is túl sok lenne. Menő megoldás, hogy az egyik szellőző szinte eltűnik benne, de a kormány mögül borzalmas egy ekkora tükröződő és porral borított felületet nézegetni, főleg hogy minden apró mozdulat duplán látszik benne. A váltó kapcsolói körül még csúnyán karcolódik is, hiszen erre gyakran jár emberi kéz. A körülötte lévő tárolóhelyek és pohártartók azonban pont jó helyen vannak, csak a rekesz fedelének műanyagja öregszik látványosan.

Nagyon otthonosan éreztem magam a Peugeot futurisztikus utasterében, de az Opel Astra hagyományos elrendezésének, a vezető felé fordított középkonzoljának vannak vitathatatlan előnyei. Kiváló a háromküllős kormány fogása, az élesen felszúrt függőleges pálca remek utalás a karosszéria hasonló stíluselemeire. Ideális távolságban van a digitális műszeregység, valamint a mellette található érintőképernyő. A kijelzők grafikája hozza az elvárható szintet, még olyan kedvességek is vannak benne, mint a régi Opelekből válogatott profilképek. A menü felépítése azonban egyértelműen a Stellantis műve, de szerintem az opelesek azt csinálták, mint a lusta diákok nagyszünetben. Lemásoltak egy házifeladatot óra előtt, de néhány hibát azért kijavítottak benne, ahol túlzottan szembetűnő volt.

Örömteli, hogy az Astrában vannak fizikai kapcsolók, ezért a legfontosabb funkciókat gombnyomással lehet aktiválni, a hangerőt pedig klasszikus tekerővel. A téli reggeleken az indítás után azonnal megnyomtam az ülésfűtés, a kormányfűtés és a szélvédőfűtés gombját.

Nem hibátlan, de a legtöbb mai autó gombmentes utasterénél sokkal jobban használható az Astra. Praktikus a középső szellőző alatti szemüvegtartó rekesz és az osztott fedelű könyöklő is. Vezeték nélküli töltő nem volt az Elegance-ban, de USB csatlakozók igen, így az okostelefonok sem maradnak éhesen.

Nem maradt ki az Astrából a Corsa kesztyűtartóján megjelent rejtett cápa sem, de nem árulom el, hol van, mert megkeresni sokkal viccesebb.

Vázszerkezete megegyezik a Peugeot 308-aséval és a felfüggesztése is pont úgy elöl szokványos MacPherson, hátul csatolt lengőkaros. Amíg a 308-as a kis átmérőjű kormánya miatt vidámabbnak érződik, addig az Astra vezetési élménye hagyományosabb, de így is klasszul fordul, a mozdulatokat közvetlenül követi. Visszajelzésből nem sok jut el a vezető kezéig, viszont az Astra németesen feszesebbre hangolt futóműve ügyesen mozogja ki az úthibákat.

Soha nem volt selymes műfaj a négyhengeres turbódízel, de az Astrában lévő 1,5 literes motor tényleg nagyon otrombán, bántó rezonanciákkal jár, városban pedig a motorleállítás és újraindítás finomsága messze elmarad a mai 48 voltos rendszerektől. A dízel Opel Astra viszont nem az araszolásra való, hanem hosszabb távokat menni, amire baromi jó gép.

Alacsony homlokfelülete miatt csendes és patent az üléspozíciója, a dízelmotor és a nyolcfokozatú Aisin automata váltó nagyszerűen viszi a könnyed karosszériát vidéki utakon és autópályán. Már városban kúszott fel a fogyasztása 6 l/100 km fölé, de igazán a tempomatos kilométerfalás mutatja meg, hogy egy percek alatt tankolható dízel kompakt hatótávjával még egyik villanyautó vagy hibrid sem versenyezhet. Persze, az elektromos hajtás csendjével és gondtalanságával pedig a turbódízel nem veheti fel a versenyt.

5 liter/100 km alatti átlagfogyasztással és alig kevesebb mint 750 kilométeres hatótávval a dízel Astra egyértelműen takarékos autó.

Dizájnján túl ez tetszett leginkább a 1,5-ös dízel Astrában, meg az észrevétlensége. Mindezt a korábbi opeles kelletlenség és álmosító unalom nélkül tudja. Ennek a tisztességes autónak viszont megkérik az árát, az Astra háromhengeres benzinmotorral 9,2 millió forinttól indul, az Elegance felszereltségű, automata váltós dízel pedig 12,8 millió, opciós tételek nélkül. Fűthető ülésekkel és ablakokkal, okosabb fedélzeti rendszerrel és adaptív tempomattal, meg IntelliLux LED Pixel fényszórókkal már több mint 14 millió forint.

Mohón szívják a kompaktok elöl a levegőt a szabadidő-autók, de még mindig hatalmas a választék ezekből a józan autókból, melyek között egy élhető darab az Opel Astra.

Ez is érdekelhet: